2010. április 07. Varanasi, Uttar Pradesh
Minden erőnket összeszedve vágunk bele utolsó hét utolsó, őrült hajszájába. Tudtuk, hogy ez lesz. Hogy nem kéne 3 bolond hindu várost és 1800 km vonat/buszutat zsúfolni 7 forró és fullasztó napba. Ezt tudtuk, az viszont meglepetésként ér, hogy S. sárgul. Először nem is szólok. Talán csak a fények, vagy a 40 fok, vagy a hullaszagú levegő…. De egyre sárgább. És attól tartok, nem az irigységtől van, baromira nincs itt mire irigykednie. Már a szeme fehérje se fehér. Aggódom utolsó hetünkért. Pedig hátra van még pornótempomokról híres Khajuraho, amit S. persze még betegen se szeretne kihagyni, meg szeretett Mumbai. Ma ventilátor alatt töltött délelőtt után még egy kis ízelítő Varanasi iszonyú riksaforgalmából. Beteg egy hely. Aztán vonatra szállunk, méghozzá utolsó előttire!
2010. április 08. Khajuraho, Madhya Pradesh
Állomásról városba menet riksástól szerzünk tudomást újabb mákunkról, miszerint Khajurahoban 10 nappal ezelőtt adták át az új pályaudvart! Eddig nem járt ide vonat, Varanasiból 12 óra government busz volt egyetlen megoldás, persze csak erős idegzetűeknek. Mivel idegzetünk viszonylag erős volt még úgy 1-2 hónappal ezelőtt, de mára kicsit megtépázódott, S. meg már a sárga mindenféle árnyalatában pompázik, értékeljük hatalmas szerencsénket vadiúj vasúttal.
Pornótemplom-látogatás perverzitását tovább fokozzuk azzal, hogy déli 50 fokban megyünk. Hindu szent helyhez méltóan mezítlábas a téma, csakhogy köveket vagy 70 fokra forrósította a tűző nap, talpam még órák múlva is ég. Szent helyhez mérten tényleg megdöbbentően sok a templomokon ábrázolt női és férfi nemi szervek aránya, nem beszélve a pornófilmbe illő jelenetekről. S. azt mondja, többre számított, pedig némely szoborcsoport előtt konkrétan perceket állok, mire világossá válik, kinek a milye van kinek a milyében… Azért az esztergomi bazilikán érdekesen mutatnának.
2010. április 09. Khajuraho-Satna-Mumbai
Ma legdurvább nap mind a 91-ből. Kora reggeli „jó állapotú” government busz Khajurahoból Satnába. Sofőr mögött ülök, sofőr és köztem vízzel teli vödör. Először nem értem, mire jó, hogy a víz útközben folyton kilöttyen, de miután hűtővíz többször felforr, és füstöl minden, akkor megértem. Sofőr (persze vezetés közben) 2-3 percenként hátranyúl, és fél kézzel feltölti a vödörből a tartályt. Vödröt meg útszéli kutakból töltjük fel félóránként, helyiek legnagyobb érdeklődésére. Nagyon szórakoztató műsor, egy idő után lelkes utasok veszik át jelentőségteljes feladatot sofőrtől. 4 óra buszozás után életünket is elunjuk satnai pályaudvaron, ahol 7 órát várunk csomagok tetején mumbaiba menő vonatra, hogy aztán újabb 20 órát tölthessünk el rajta holnap estig…
2010. április 10. Mumbai
Szörnyűséges-50 fokos-de legalább utolsó vonatút alkalmával India még mindig képes meglepni. Vagy csak azt üzeni, „gyerekek, megcsináltátok!”? Mindenesetre tervezettnél órákkal korábban (!) érünk Mumbai Victoris Terminusára. Az az igazság, hogy 3 hónap után az ember hajlamos jót is rosszat is mélységes rezignáltsággal fogadni. Szinte már mindegynek tűnik, hogy később vagy korábban, hogy hidegben vagy melegben, hogy szépséges világörökség vagy rettenet putri. Akkor mi most „iszonyú tapasztaltak” vagyunk, mint abban a Kispál számban?
Megint Mumbaiban. Utóbbi időben kezdtem aggódni. Talán Mumbai is ugyanolyan putri, mint többi város, és csak Indiába érkezés varázsa miatt láttuk olyan szupernek? Szerencsére tényleg! Jó hely! Taxiból simogatóan ismerős utcák, ahol az emberek széles járdákon (!) sétálnak. Mesés.
2010. április 11. Mumbai
Utolsó napokon őrült ajándékvásárlás, sakkozás hátizsákban minden négyzetcentiméter hellyel, és minden, ami nem indiai: hummus, falafel, és igen, még meki is!
S.-nak eddig is minden városban lépten-nyomon füvet akartak eladni, most meg, hogy tényleg úgy néz ki, mint valami drogos (nem kicsit sárga szegény) percenként megállítanak. Ma hangosan utánunk szóltak, hogy kell-e egy kis (vagy akár sok) marihuána…
Izraeli kaja és drogdílerek lerázása után szállodában döglés. 45 fok. El sem tudom hinni, hogy két nap múlva magyar tavaszban leszünk! Holnap hazamegyünk. Nem vagyok szomorú.
2010. április 12. Mumbai
Ma minden a hazautazásról szól. Indulás előtt – szégyen - dal fry és butter chapati helyett halas hamburger mekiben… S. túl korán kezd bepakolni, helyhiány miatt sok minden marad, de sárgaságot sajnos magával hozza. 3 hónappal ezelőtt arról írtam, milyen vicces volt taxi helyett „BKV” busszal-vonattal bejutni Mumbaiba reptérről megérkezés után. Hát igen, vicces volt, de röhögtünk már eleget, úgyhogy most tutira megyünk, és jó előre taxit rendelünk, ugráltunk már eleget buszokra. Csakhogy India még az utolsó órákban is bebizonyítja, hogy tutira menni lehet, de nem tuti! Taxisunk először közli, hogy előbb elmegyünk a nagybácsiért, mert igaziból ő visz majd ki minket a reptérre. Ok, nem gond. Aztán nagybácsi jön, tankolunk is. Ok. Aztán nagybácsi kezében soksávos út esti forgalmában ottmarad a váltó. Háromszor. Igen, tudom, ezen már csak nevetnünk kéne, de mostmár haza AKARUNK menni. Autópálya közepén riksára alkudunk lerobbant taxi mellett, majd másik taxi lesz a dologból. Újra célegyenesben. Vagy mégsem? Már látszik a reptér, amikor újabb taxiról hangos csattanással lehullik valami… sofőr ki, alkatrész nincs meg… És most, az utolsó kalandunknál tényleg az ment meg, hogy ez India. Mindenhol máshol, mindenki más aggódna kocsijáról lehulló alkatrészek miatt, de indiai taxis leszarja, így éppen időben érkezünk reptérre.
2010. április 13. München - Budapest
Müncheni reptéren zoknimat és hajamat is átvizsgálják, de az hál istennek senkinek nem tűnik fel, hogy S.-nak már okkersárga a szeme fehérje (?!) Elég vacakul érzi magát, de annyira feldobja germán reptér Domestos-szagú tisztasága, hogy alig tudom lebeszélni padlóról evésről. Ferihegy 2-ről egyenest László Kórház és trópusi betegségek ambulanciája…. De ez már egy másik történet.
Hazaértünk. Soha nem láttam még ilyen zöldnek az Alföldet.
Mérleg:
Városok: 17
Ágyak: 19
Vonatok: 14
Repülők: 4
Buszok/riksák: megszámlálhatatlan
Km-ek: 9442
Vonaton töltött órák száma a késések nélkül: 188 (vagyis majd 8 nap rozsdaszagú indiai vonatokon, nem csoda, hogy hazafelé szégyellem magam gyönyörű/tiszta repcsin, hogy bőröm, hajam, mindenem vonatszagú, minta már sose tudnám lemosni magamról)
Jógakurzusok: 1
Hasmenések: 2
Májgyulladások: 1
2010. május 14., péntek
2010. április 6., kedd
2010.03.15.-26. Rajpur, Uttarakhand
További majom-tehén-pók kalandok mellett jóga reggelire és vacsira. Majomnak most csak két banán jön össze, tehén nappaliig jut. 3 hét jóga pedig új értemet ad utazásnak. Rajpuri tavasz felemelõ körítés, mangófa virágzik, banán és a papaja roskadozik termés alatt. S. palacsintát süt nekem chapati-tepsiben, izraeli szomszédlányunk megismerkedik a magyar galuskával, és igazi humuszt csinál nekünk búcsúvacsira. Idill. Tökéletes idill, amit csak egy õrült rishikeshi kirádulás "zavar meg", ahol ismét Laciékkal találkozunk, akik megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzzák tömeges hindu ünneppeket! Most épp világ legnagyobb vallási rendezvényének számító (!) Kumbh Mela-t, amit 4 évente rendeznek meg 4 helyszín egyikén... vagyis 12 évente jut a sor egy-egy helyszínre. A Rishikesh melletti Haridwar-ra természetesen akkor, amikor ott vagyunk. Jógában elnyert belsõ béke után az itt még meglepõen tiszta Gangában rituálisan strandoló milliónyi zarándok látványa egyszerûen túl sok. Magyar szó viszont zene a fülnek. Mégis fejvesztve menekülünk vissza meglelt földi Paradicsomba, ahol Rama március 24-i szülinapját ünnepeljük nemzetközi jógacsapatunkkal. És bár mi voltunk az elsõ magyar diákok Rajpurban, beígérjük, hogy küldjük az utánpótlást! Gyertek ti is jógát tanulni (www.yog-ganga.com)! Három hét szanatórium után sokkterápia alkalmazása mellett döntünk. Lényege: 3 nap alatt, 3 átszállással, 2 vonat és egy dzsip segítségével eljutni utunk legtávolabbi célpontjáig, a majd 1800 km-re keletre fekvõ Darjeelingbe. Jobban félek "visszatérni" Indiába, mint valaha...
2010.03.27. Allahabad, Uttar Pradesh
Az angolok miatt van az egész! Miattuk kellett eljönnünk egyáltalán nem tervezett Allahabadba. Mert nem voltak képesek vasutat építeni Dehradun és Darjeeeling közé. Símogató rajpuri otthon-érzés után újra vonat, és guggolós budira nézõ side upper. Allahabadban pedig maga a pokol. Még soha sehol nem éreztem ilyen perzselõen forrónak a levegõt. Olyan, mint amikor túl közel hajol az ember a tábortûzhöz, csak itt hiába hajolsz hátrébb. Napközben kb 45 fok van, és szobának nincs ablaka. Illetve van, de folyosóra néz. Mondtuk, hogy fizetnénk kétszer ennyit is egész picike ablakért, de ablak nincs. Egyáltalán. Egész épületen... Egyszál bugyiban ventillátor alatt fekve túlélésért küzdünk, és csak a legszükségesebbekért merészkedünk ki utcára, vízért meg jégkrémért. Ráadásul megint perverz hindu személyzet! Tényleg nincs bennem vallási elõítélet (legalábbis India elõtt nem volt), de muszlim/szikh/buddhista indiaiak képtelenek olyan velõig hatolóan bámulni fehér emberre, és fõleg fehér ember lányára, mint hinduk.
2010.03.28. Allahabad, Uttar Pradesh
Kora reggeli hûs 35 fokban riksás kirándulás. Hajnali Allahadab nagyon India, út mentén égõ szemétkupacok és forró chai-t lassan kortyolgató férfiak, riksa teheneket és disznókat kerülget. Cél 12 évente itt megrendezett legfontosabb Kumbh Mela lélegzetelállító helyszíne. Utolsó Kumbh alkalmával Lonely szerint 75 millió (!!!) zarándok pancsolt itt, a három istennõként tisztelt, szent folyó összetalálkozásánál. Visszautasítjuk a megmártózát, és kókuszt sem ajánlunk fel istennõknek, de a csónakból kezünk egyszerre érint a Ganga, a Jamuna és a Sarasvati vizét. Bár most nincs Kumbh, a hely döbbenetes! Köszönöm az angoloknak, hogy ide tévedtünk! Riksa-parkolóban koldúsfiú kígyókkal telin kosárral szó szerint megkertget, és még csodálkozik, hogy nem kap baksist... Hõség elõl vonat indulásáig angol gyarmati hangulatot idézõ kávézóba és légkondis netbe menekülünk. Azt hittük, indiai vonaton nem érhet már minket meglepetés, de az Allahabad-New Jalpaigiri közötti 20 órás vonatúton eladásra kínált áruk skálája olyan széles, hogy megérdemel egy felsorolást:
- természetesen minden elképzelhetõ fõtt kaja
- de most elõször fõtt tojás és jégkrém is
- fogkefe, parfümök, ékszerek, imafüzér, arany(?) és vízálló óra
- esernyõ, esõkabát, lakat
- Rubik kocka, mini sakk és egyéb társasjátékok, távirányítós autó
- cipõ, cipõtalp, cipõfûzõ, gyékény
- termosz, kés, bicska, zseblámpa
- fésû, hajkefe, olló, tükör
- póló, sál, kendõ
És a kedvenceink:
- elosztó, pendrive
- szintetizátor (!)
- Nokia töltõ és akkumulátor
- ruhaszövet
- pumpa
- ragasztós tetkó
- vízfesték készlet
- szemüveg
-távcsõ
-hajcsavaró
Amit nem kínáltak, pedig jó sok pénzt adtunk volna érte:
- wc papír
-papírzsepi
de úgy tûnt, ezek csak nekünk hiányoznak, helyiek tökjól elvoltak szintetizátorral meg távcsõvel...
2010.03.29. Darjeeling, West Bengal
Vonatéjszaka után dzsip-délelõtt. Majd 2500 métert kanyargunk felfelé Himalája lábától India legmagasabban lévõ, mûködõ vasútvonala mentén. Szakadt dzsip 2.5 személyes elsõ ülésén négyen. Útközben fejemben Kõrõsi Csoma. Én,aki a 4-esen is félek, kikészülök 3 órás szakadék szélén kanyargástól, õ meg gyalog jött fel idáig... Ha az út mellett nem lenne méterenként "Welcome to Gorkhaland" tábla, akkor is tudnánk, hogy a büszke gorkha-k földje nem India. És ezt szeretm a legjobban. Eljöttünk Indiába, hogy lássuk Portugáliát Goán, Pakisztánt Punjabban, Tibetet Rajpurban, Nepált pedig itt. Sõt, Erdélyt! Vajon Kõrösi otthon érezte magát Darjeelingben, ahol ugyanúgy égig érnek a fák, mint Erdélyben? Világ legnagyobb hegyei, és világ legnagyobb fái árnyékában pici házak tornáca lila és ciklámen virágoktól roskadozik, és pici minden más is. Pici emberek, pici ösvények, pici falvak. Imádom. Csakhogy pici embereken egyre nagyobb kabát. És egyre sûrûbb, tejfehér köd. Darjeelingben látszik a lehellet. Tegnapi 45 fok után... Szállodás fiú megnyugtat, már nincs olyan rossz idõ, alig megy 10 fok alá. Nem vagyok nyugodt. Nagyon készültem Darjeelingre, és nagyon akarom szeretni, de szobában 10 fok van. Fürdõszobában is. Vödrös melegvíz merülõforraló által. 10 fokban fürdés komolyan próbára tesz. 24 órája nem ettünk. Francia pizzéria és párizsi hangulat ment meg attól, hogy feladjam. Változnak az idõk, tegnap még ölnni tudtam volna jegeskávéért, ma forró csoki. Elsõ utunk életbenmaradás feltételeinek beszerzésére vezet: sapka, kesztyû, gyapjúzokni, kötött harisnya és persze kukri (elõbbiek nekem, utóbbi S.-nak). Összes ruhám rajtam, sapkában és sokkos állapotban alszom el.
2010.03.30. Darjeeling, West Bengal
Reggelre némi napsütés zavarja meg a tejfehér ködöt. Teraszunkról India legnagyobb, és világ 3. legnagyobb hegyének, a Khangchendzonga-nak 8598 méteres havas csúcsai látszanak. Állítólag. Amikor tiszta az idõ. Most nem az. Darjeeling viszont gyönyörû, és az emberek sokkal kedvesebbek, természezesebbek, és közel sem olyan tolakodóak, mint a hindu Indiában. Kár, hogy eredendõ utálta van bennem minden olyan emberi teremtménnyel szemben, aki jól bírja a hideget. Én forró csoki-forró tea-ésmindenlétezõ forró ital kombinációjával igyekszem életben tartani magamat. Ma hozzálátunk legszebb feladatunk teljesítéséhez, turistairodában Kõrösi Csoma Sándor sírja után érdeklõdünk, és csodák csodája, segítséget kapunk. Irodás azt mondja, évente csak 2-3 magyar érdeklõdik a temetõ után... Délutáni õrült vihar akadályozza meg a temetõtúrát. Szarrá ázás és egész estés áramszünet, fejlámpában megyünk vacsizni. Lonely által favorizált helyen "Hungarian style mashed potato" az étlapon, állati büszke vagyok magyar krumplipürére!! És szeretem, hogy áramszünet miatt gyertyafényben fõznek beülõs étteremben, és gyertyafénynél eszünk. De nem szeretem, hogy áramszünet miatt nem lehet rózsaszín vödörbe merülõforralóval vizet varázsolni, így majd két napig nem fürdünk.
2010.03.31. Darjeeling, West Bengal
Áram továbbra sincs, meg mostmár víz se. Viszont reggelente csodaszép napsütés és Khangchendzonga végül megmutatja magát! Sejtelmes és távoli, de mégiscsak õ az! Reggeli porridge még nem jön ki a könyökömön, ellentétben jó néhány indiai kajával, amit így 3 hónap után látni se bírunk... Szégyen, de csorgó nyállal kajtatunk angol/amerikai/francia turistákkal teletömött, pizzát/vega hamburgert meg palacsintát kínáló helyek után. Aztán megtaláljuk a megoldást tibeti kaja formájában! Veg momo (ami tulajdonképpen tibeti dereje tavaszitekercs-szerû kaposztás cuccal töltve) és veg noodle soup új életre kelt. Ma beteljesítjük a küldetést! Kõrösi sírját nem nehéz kiszúrni rozzant-régi temetõben. Szívmlengetõen gondozott, körben magyar-angol-hindi-bengáli-tibeti nyelvû emléktáblák, kopjafák és sok-sok nemzetiszín zászló. A nap finoman melegít, mégis csupa libabõr vagyok. Örülök, hogy eljutottunk ide. Idáig következetesen kitartottunk amellett, hogy mivel mindenkinek nem tudunk, így nem adunk pénzt senkinek. No baksis, no rupees, no money... De ez most más. Most örömmel adunk a sírt gondozó nagyapa-apa-fiú csapatnak, õk meg büszkén mutatják két emlékkönyvüket, ahová a sírt meglátogató magyarok bejegyzéseit gyûjtik. Mostmáér a miénk is benne van. Este menetrendszerû áramszünet, S. gyertyafénynél borotválkozik.
2010.04.01. Darjeeling, West Bengal
Még mindig hideg és áramszünet, de már szokjuk. Szomszédunkba költözött száztagú cigány (bocsánat, hindu!) család állandó ordibálása másik szomszédban füvezõ japán-John Lenon egész napos szitáros improvizálásával keveredik. Reggelire tibetan bread magyar lángosra emlékeztet, csak sajnos tejföl helyett vajjal adják. Napközben órákat sakkozunk net elõtt indiai vasúttársaság rendkívül "felhasználóbarát" honlapján visszaútra vonatokat keresgélve. Feladat nem egyszerû, 5 nap alatt eljutni Darjeelingbõl Mumbaiba 2 világörökség közbeiktatásával = 3 éjszaka vonaton, 2 éjszaka ágyban párnák közt (ill. hálózsákban), meg jó néhány óra dzsippel, government busszal és további riksákkal... Azt hiszem, ez lesz az a bizonyos hab utazásunk tortáján!
2010.04.02. Darjeeling, West Bengal
Tibeti reggeli után embertpróbáló séta buddhista gompához meg Observatory Hillre kilátóhoz, Khangchendzonga ma bújkál. Egész napos pihi, téren arc napoztatása simogató délelõtti melegben, már esõ is csak alig. Gyömbéres tea csípi a torkom.
2010.04.03. Darjeeling, West Bengal
Mire irodában nem kevés verejtékkel összes további vonatjegyünket megszerezzük, magunk is turistairoda nyitását fontolgatjuk Darjeelingben. 800-at fizetünk ki jegyárak felett irodának gyakorlatilag azért, hogy mi rágjunk szájukba vonatszámokat, vonatneveket, indulási idõpontokat és csatlakozásokat...
Lányok, ha Darjeelingre adjátok a fejeteket - és néhanapján megszabadulnátok felesnek ítélt szõreitektõl -, mindenképpen hozzatok borotvát! Borotva gyertyafénynél némileg veszélyes, epilálás viszont áramszünetek állandóan szem elõtt lebegõ réme miatt kész agybaj... Ráadásul, amikor lefekvés után még nem jön álom a szememre, egész napos fodrász-kozmetikus-szauna-luxusról ábrándozom... Remélem, ez azért megbocsátható egy lányutazónak 3 hónap után.
2010.04.04. Darjeeling, West Bengal
Darjeelingbe lassan megérkezik a tavasz. Na, nem az a delhi/rajpuri féle 35 fokos tavasz, hanem az óvatos-langyos himalájai tavasz. Szépséges reggeli séta temetõbe, útszélén szedett virágot viszek Kõrösi sírjára. És persze, hogy nincsenek véletlenek!! Ma, április 4-én van születésének 225. évfordulója. Nem is tudtam róla, de szülinapi virágot hoztam neki. Megint nagyon boldog vagyok, hogy ide vetett minket az élet. Khangchendzonga is kegyes hozzánk, ma másodjára is megmutatja hegyes csúcsait. Porridge és tökortojás reggeli után fõ attrakció, toy trian, méghozzá igazi, hájfej turistacsoportoknak kifejlesztett "joy ride". Végül megfejtjük, mi benne a "joy". Az, hogy - bár máskor 20 órás vonatútért fizetünk ennyit - itt csak két órát kell kb 20 km/h-s sebességgel megtenni vicces, gõzmozdony vontatta játékvonattal. Ráadásul 10 percenként megállunk vizet tölteni a gõzcsináláshoz, meg kikotorni a hamut a izébõl... Szavazást rendezünk (kétszemélyeset), hogy az amritsari határõrségváltás, vagy a híres toy train volt-e szánalmasabb. De talán az õrségváltás. Nem baj, nem mertem volna Flóra elé azzal odaállni, hogy nem próbáltuk ki a Darjeeling Express-t :-)
Utolsó vacsira természetesen momo, következõleg Tibetben szeretném megkóstolni!
2010.04.05. Darjeeling, West Bengal
Utolsó himalájai reggelünkön újabb bizonyíték világ kicsiségére. Reggelinél 8 éve Budapesten élõ, amerika jógatanár ül le mellénk, kiderül,még közös ismerõseink is vannak Pesten! Kellemes beszélgetés után gyomorforgató dzsiptúra hegyrõl le. Minden igyekezetemre szükség van, hogy bent tartsam Soman-nál elfogyasztott set breakfast-t. Táj eszméletlen, sofõrünk elõzõ életében tuti indult a Dakaron, vagy majd a következõben fog...(100 méterenként hajtûkanyar, keskeny, beláthatatlan. Komoly izommunkával fordul a youngtimer szegélytõl-szegélyig...ahol van. Tükörradiál gumik, egyesben üvölt a motorfék. Ritkán félek kocsiban, de mikor csörög a mobil és fél kézzel elkezdi keresni a bácsi a volánnál... Számolom, mennyit bukfencezne a kocsi mire megfogná valami. S) 2500 méterrel lentebb megint ismerõs 40 fok, jó mélyre elcsomagolom darjeelingi sapkámat és kesztyûmet.
És igaz, hogy elõbb még Varanasi meg Khajuraho, de már akkor is visszafelé tartunk.
A 81. napon elindultunk haza.
2010.04.06. Varanasi, Uttar Pradesh
Szakadt vonattal érkezünk hinduk legszenetebb városába. Ami - szentség mellett - Lonely és egyéb források szerint is legborzasztóbbak legborzasztóbbika megfáradt túrista számár. És tényleg. Elõre elvégzett mentális tréningnek, és persze korábbi tapasztalatoknak köszönhetõen sikerül kinézett szállodába eljutni, pedig rikásunk igazi profi. Na, nem a riksavezetésben - útközbne kétszer ütközünk - hanem a félretájékoztatás-lehúzás mûfajban. 40 fok már fel sem tûnik. Szoba két gekkóval és két ablakkal (nagy szó!). Banana lassi és cold caffe ventillátor alatt utolsó nagymosás tiszteletére. Este pedig a top-kihagyhatatlan, csónakázás a legszentebb Ganga legszentebb szakaszán, Varanasi híres ghat-jai elõtt. Bár kicsit unjuk már túristaszagú kihagyhatatlanságokat, a part elképesztõ. És undorító. És sokkoló. Naplemenet után is iszonyú forró, fullasztó a levegõ Ganga felett. Valami csípi a szememet. Nem bírok szabadulni gondolattól, hogy égõ hullák füstje az... Csónakos bácsink szerint baromi szerencsések vagyunk, két órás túra alatt 8 hindut látunk porrá égni. Döbbenetes. Egészen közel megyünk hatalmas, szantálillatú máglyához. Arcomon érzem az emésztõ tüzet. Többi csónakból lesokkolt angol-francia-korei-japán-mindenféle turisták bámulnak ki a fejükbõl. Mi is csak bámulunk. Azt hiszem, ma nem akarok vacsorázni. Varanasi borzasztó hely. Mindenképpen gyertek el megnézni!
További majom-tehén-pók kalandok mellett jóga reggelire és vacsira. Majomnak most csak két banán jön össze, tehén nappaliig jut. 3 hét jóga pedig új értemet ad utazásnak. Rajpuri tavasz felemelõ körítés, mangófa virágzik, banán és a papaja roskadozik termés alatt. S. palacsintát süt nekem chapati-tepsiben, izraeli szomszédlányunk megismerkedik a magyar galuskával, és igazi humuszt csinál nekünk búcsúvacsira. Idill. Tökéletes idill, amit csak egy õrült rishikeshi kirádulás "zavar meg", ahol ismét Laciékkal találkozunk, akik megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzzák tömeges hindu ünneppeket! Most épp világ legnagyobb vallási rendezvényének számító (!) Kumbh Mela-t, amit 4 évente rendeznek meg 4 helyszín egyikén... vagyis 12 évente jut a sor egy-egy helyszínre. A Rishikesh melletti Haridwar-ra természetesen akkor, amikor ott vagyunk. Jógában elnyert belsõ béke után az itt még meglepõen tiszta Gangában rituálisan strandoló milliónyi zarándok látványa egyszerûen túl sok. Magyar szó viszont zene a fülnek. Mégis fejvesztve menekülünk vissza meglelt földi Paradicsomba, ahol Rama március 24-i szülinapját ünnepeljük nemzetközi jógacsapatunkkal. És bár mi voltunk az elsõ magyar diákok Rajpurban, beígérjük, hogy küldjük az utánpótlást! Gyertek ti is jógát tanulni (www.yog-ganga.com)! Három hét szanatórium után sokkterápia alkalmazása mellett döntünk. Lényege: 3 nap alatt, 3 átszállással, 2 vonat és egy dzsip segítségével eljutni utunk legtávolabbi célpontjáig, a majd 1800 km-re keletre fekvõ Darjeelingbe. Jobban félek "visszatérni" Indiába, mint valaha...
2010.03.27. Allahabad, Uttar Pradesh
Az angolok miatt van az egész! Miattuk kellett eljönnünk egyáltalán nem tervezett Allahabadba. Mert nem voltak képesek vasutat építeni Dehradun és Darjeeeling közé. Símogató rajpuri otthon-érzés után újra vonat, és guggolós budira nézõ side upper. Allahabadban pedig maga a pokol. Még soha sehol nem éreztem ilyen perzselõen forrónak a levegõt. Olyan, mint amikor túl közel hajol az ember a tábortûzhöz, csak itt hiába hajolsz hátrébb. Napközben kb 45 fok van, és szobának nincs ablaka. Illetve van, de folyosóra néz. Mondtuk, hogy fizetnénk kétszer ennyit is egész picike ablakért, de ablak nincs. Egyáltalán. Egész épületen... Egyszál bugyiban ventillátor alatt fekve túlélésért küzdünk, és csak a legszükségesebbekért merészkedünk ki utcára, vízért meg jégkrémért. Ráadásul megint perverz hindu személyzet! Tényleg nincs bennem vallási elõítélet (legalábbis India elõtt nem volt), de muszlim/szikh/buddhista indiaiak képtelenek olyan velõig hatolóan bámulni fehér emberre, és fõleg fehér ember lányára, mint hinduk.
2010.03.28. Allahabad, Uttar Pradesh
Kora reggeli hûs 35 fokban riksás kirándulás. Hajnali Allahadab nagyon India, út mentén égõ szemétkupacok és forró chai-t lassan kortyolgató férfiak, riksa teheneket és disznókat kerülget. Cél 12 évente itt megrendezett legfontosabb Kumbh Mela lélegzetelállító helyszíne. Utolsó Kumbh alkalmával Lonely szerint 75 millió (!!!) zarándok pancsolt itt, a három istennõként tisztelt, szent folyó összetalálkozásánál. Visszautasítjuk a megmártózát, és kókuszt sem ajánlunk fel istennõknek, de a csónakból kezünk egyszerre érint a Ganga, a Jamuna és a Sarasvati vizét. Bár most nincs Kumbh, a hely döbbenetes! Köszönöm az angoloknak, hogy ide tévedtünk! Riksa-parkolóban koldúsfiú kígyókkal telin kosárral szó szerint megkertget, és még csodálkozik, hogy nem kap baksist... Hõség elõl vonat indulásáig angol gyarmati hangulatot idézõ kávézóba és légkondis netbe menekülünk. Azt hittük, indiai vonaton nem érhet már minket meglepetés, de az Allahabad-New Jalpaigiri közötti 20 órás vonatúton eladásra kínált áruk skálája olyan széles, hogy megérdemel egy felsorolást:
- természetesen minden elképzelhetõ fõtt kaja
- de most elõször fõtt tojás és jégkrém is
- fogkefe, parfümök, ékszerek, imafüzér, arany(?) és vízálló óra
- esernyõ, esõkabát, lakat
- Rubik kocka, mini sakk és egyéb társasjátékok, távirányítós autó
- cipõ, cipõtalp, cipõfûzõ, gyékény
- termosz, kés, bicska, zseblámpa
- fésû, hajkefe, olló, tükör
- póló, sál, kendõ
És a kedvenceink:
- elosztó, pendrive
- szintetizátor (!)
- Nokia töltõ és akkumulátor
- ruhaszövet
- pumpa
- ragasztós tetkó
- vízfesték készlet
- szemüveg
-távcsõ
-hajcsavaró
Amit nem kínáltak, pedig jó sok pénzt adtunk volna érte:
- wc papír
-papírzsepi
de úgy tûnt, ezek csak nekünk hiányoznak, helyiek tökjól elvoltak szintetizátorral meg távcsõvel...
2010.03.29. Darjeeling, West Bengal
Vonatéjszaka után dzsip-délelõtt. Majd 2500 métert kanyargunk felfelé Himalája lábától India legmagasabban lévõ, mûködõ vasútvonala mentén. Szakadt dzsip 2.5 személyes elsõ ülésén négyen. Útközben fejemben Kõrõsi Csoma. Én,aki a 4-esen is félek, kikészülök 3 órás szakadék szélén kanyargástól, õ meg gyalog jött fel idáig... Ha az út mellett nem lenne méterenként "Welcome to Gorkhaland" tábla, akkor is tudnánk, hogy a büszke gorkha-k földje nem India. És ezt szeretm a legjobban. Eljöttünk Indiába, hogy lássuk Portugáliát Goán, Pakisztánt Punjabban, Tibetet Rajpurban, Nepált pedig itt. Sõt, Erdélyt! Vajon Kõrösi otthon érezte magát Darjeelingben, ahol ugyanúgy égig érnek a fák, mint Erdélyben? Világ legnagyobb hegyei, és világ legnagyobb fái árnyékában pici házak tornáca lila és ciklámen virágoktól roskadozik, és pici minden más is. Pici emberek, pici ösvények, pici falvak. Imádom. Csakhogy pici embereken egyre nagyobb kabát. És egyre sûrûbb, tejfehér köd. Darjeelingben látszik a lehellet. Tegnapi 45 fok után... Szállodás fiú megnyugtat, már nincs olyan rossz idõ, alig megy 10 fok alá. Nem vagyok nyugodt. Nagyon készültem Darjeelingre, és nagyon akarom szeretni, de szobában 10 fok van. Fürdõszobában is. Vödrös melegvíz merülõforraló által. 10 fokban fürdés komolyan próbára tesz. 24 órája nem ettünk. Francia pizzéria és párizsi hangulat ment meg attól, hogy feladjam. Változnak az idõk, tegnap még ölnni tudtam volna jegeskávéért, ma forró csoki. Elsõ utunk életbenmaradás feltételeinek beszerzésére vezet: sapka, kesztyû, gyapjúzokni, kötött harisnya és persze kukri (elõbbiek nekem, utóbbi S.-nak). Összes ruhám rajtam, sapkában és sokkos állapotban alszom el.
2010.03.30. Darjeeling, West Bengal
Reggelre némi napsütés zavarja meg a tejfehér ködöt. Teraszunkról India legnagyobb, és világ 3. legnagyobb hegyének, a Khangchendzonga-nak 8598 méteres havas csúcsai látszanak. Állítólag. Amikor tiszta az idõ. Most nem az. Darjeeling viszont gyönyörû, és az emberek sokkal kedvesebbek, természezesebbek, és közel sem olyan tolakodóak, mint a hindu Indiában. Kár, hogy eredendõ utálta van bennem minden olyan emberi teremtménnyel szemben, aki jól bírja a hideget. Én forró csoki-forró tea-ésmindenlétezõ forró ital kombinációjával igyekszem életben tartani magamat. Ma hozzálátunk legszebb feladatunk teljesítéséhez, turistairodában Kõrösi Csoma Sándor sírja után érdeklõdünk, és csodák csodája, segítséget kapunk. Irodás azt mondja, évente csak 2-3 magyar érdeklõdik a temetõ után... Délutáni õrült vihar akadályozza meg a temetõtúrát. Szarrá ázás és egész estés áramszünet, fejlámpában megyünk vacsizni. Lonely által favorizált helyen "Hungarian style mashed potato" az étlapon, állati büszke vagyok magyar krumplipürére!! És szeretem, hogy áramszünet miatt gyertyafényben fõznek beülõs étteremben, és gyertyafénynél eszünk. De nem szeretem, hogy áramszünet miatt nem lehet rózsaszín vödörbe merülõforralóval vizet varázsolni, így majd két napig nem fürdünk.
2010.03.31. Darjeeling, West Bengal
Áram továbbra sincs, meg mostmár víz se. Viszont reggelente csodaszép napsütés és Khangchendzonga végül megmutatja magát! Sejtelmes és távoli, de mégiscsak õ az! Reggeli porridge még nem jön ki a könyökömön, ellentétben jó néhány indiai kajával, amit így 3 hónap után látni se bírunk... Szégyen, de csorgó nyállal kajtatunk angol/amerikai/francia turistákkal teletömött, pizzát/vega hamburgert meg palacsintát kínáló helyek után. Aztán megtaláljuk a megoldást tibeti kaja formájában! Veg momo (ami tulajdonképpen tibeti dereje tavaszitekercs-szerû kaposztás cuccal töltve) és veg noodle soup új életre kelt. Ma beteljesítjük a küldetést! Kõrösi sírját nem nehéz kiszúrni rozzant-régi temetõben. Szívmlengetõen gondozott, körben magyar-angol-hindi-bengáli-tibeti nyelvû emléktáblák, kopjafák és sok-sok nemzetiszín zászló. A nap finoman melegít, mégis csupa libabõr vagyok. Örülök, hogy eljutottunk ide. Idáig következetesen kitartottunk amellett, hogy mivel mindenkinek nem tudunk, így nem adunk pénzt senkinek. No baksis, no rupees, no money... De ez most más. Most örömmel adunk a sírt gondozó nagyapa-apa-fiú csapatnak, õk meg büszkén mutatják két emlékkönyvüket, ahová a sírt meglátogató magyarok bejegyzéseit gyûjtik. Mostmáér a miénk is benne van. Este menetrendszerû áramszünet, S. gyertyafénynél borotválkozik.
2010.04.01. Darjeeling, West Bengal
Még mindig hideg és áramszünet, de már szokjuk. Szomszédunkba költözött száztagú cigány (bocsánat, hindu!) család állandó ordibálása másik szomszédban füvezõ japán-John Lenon egész napos szitáros improvizálásával keveredik. Reggelire tibetan bread magyar lángosra emlékeztet, csak sajnos tejföl helyett vajjal adják. Napközben órákat sakkozunk net elõtt indiai vasúttársaság rendkívül "felhasználóbarát" honlapján visszaútra vonatokat keresgélve. Feladat nem egyszerû, 5 nap alatt eljutni Darjeelingbõl Mumbaiba 2 világörökség közbeiktatásával = 3 éjszaka vonaton, 2 éjszaka ágyban párnák közt (ill. hálózsákban), meg jó néhány óra dzsippel, government busszal és további riksákkal... Azt hiszem, ez lesz az a bizonyos hab utazásunk tortáján!
2010.04.02. Darjeeling, West Bengal
Tibeti reggeli után embertpróbáló séta buddhista gompához meg Observatory Hillre kilátóhoz, Khangchendzonga ma bújkál. Egész napos pihi, téren arc napoztatása simogató délelõtti melegben, már esõ is csak alig. Gyömbéres tea csípi a torkom.
2010.04.03. Darjeeling, West Bengal
Mire irodában nem kevés verejtékkel összes további vonatjegyünket megszerezzük, magunk is turistairoda nyitását fontolgatjuk Darjeelingben. 800-at fizetünk ki jegyárak felett irodának gyakorlatilag azért, hogy mi rágjunk szájukba vonatszámokat, vonatneveket, indulási idõpontokat és csatlakozásokat...
Lányok, ha Darjeelingre adjátok a fejeteket - és néhanapján megszabadulnátok felesnek ítélt szõreitektõl -, mindenképpen hozzatok borotvát! Borotva gyertyafénynél némileg veszélyes, epilálás viszont áramszünetek állandóan szem elõtt lebegõ réme miatt kész agybaj... Ráadásul, amikor lefekvés után még nem jön álom a szememre, egész napos fodrász-kozmetikus-szauna-luxusról ábrándozom... Remélem, ez azért megbocsátható egy lányutazónak 3 hónap után.
2010.04.04. Darjeeling, West Bengal
Darjeelingbe lassan megérkezik a tavasz. Na, nem az a delhi/rajpuri féle 35 fokos tavasz, hanem az óvatos-langyos himalájai tavasz. Szépséges reggeli séta temetõbe, útszélén szedett virágot viszek Kõrösi sírjára. És persze, hogy nincsenek véletlenek!! Ma, április 4-én van születésének 225. évfordulója. Nem is tudtam róla, de szülinapi virágot hoztam neki. Megint nagyon boldog vagyok, hogy ide vetett minket az élet. Khangchendzonga is kegyes hozzánk, ma másodjára is megmutatja hegyes csúcsait. Porridge és tökortojás reggeli után fõ attrakció, toy trian, méghozzá igazi, hájfej turistacsoportoknak kifejlesztett "joy ride". Végül megfejtjük, mi benne a "joy". Az, hogy - bár máskor 20 órás vonatútért fizetünk ennyit - itt csak két órát kell kb 20 km/h-s sebességgel megtenni vicces, gõzmozdony vontatta játékvonattal. Ráadásul 10 percenként megállunk vizet tölteni a gõzcsináláshoz, meg kikotorni a hamut a izébõl... Szavazást rendezünk (kétszemélyeset), hogy az amritsari határõrségváltás, vagy a híres toy train volt-e szánalmasabb. De talán az õrségváltás. Nem baj, nem mertem volna Flóra elé azzal odaállni, hogy nem próbáltuk ki a Darjeeling Express-t :-)
Utolsó vacsira természetesen momo, következõleg Tibetben szeretném megkóstolni!
2010.04.05. Darjeeling, West Bengal
Utolsó himalájai reggelünkön újabb bizonyíték világ kicsiségére. Reggelinél 8 éve Budapesten élõ, amerika jógatanár ül le mellénk, kiderül,még közös ismerõseink is vannak Pesten! Kellemes beszélgetés után gyomorforgató dzsiptúra hegyrõl le. Minden igyekezetemre szükség van, hogy bent tartsam Soman-nál elfogyasztott set breakfast-t. Táj eszméletlen, sofõrünk elõzõ életében tuti indult a Dakaron, vagy majd a következõben fog...(100 méterenként hajtûkanyar, keskeny, beláthatatlan. Komoly izommunkával fordul a youngtimer szegélytõl-szegélyig...ahol van. Tükörradiál gumik, egyesben üvölt a motorfék. Ritkán félek kocsiban, de mikor csörög a mobil és fél kézzel elkezdi keresni a bácsi a volánnál... Számolom, mennyit bukfencezne a kocsi mire megfogná valami. S) 2500 méterrel lentebb megint ismerõs 40 fok, jó mélyre elcsomagolom darjeelingi sapkámat és kesztyûmet.
És igaz, hogy elõbb még Varanasi meg Khajuraho, de már akkor is visszafelé tartunk.
A 81. napon elindultunk haza.
2010.04.06. Varanasi, Uttar Pradesh
Szakadt vonattal érkezünk hinduk legszenetebb városába. Ami - szentség mellett - Lonely és egyéb források szerint is legborzasztóbbak legborzasztóbbika megfáradt túrista számár. És tényleg. Elõre elvégzett mentális tréningnek, és persze korábbi tapasztalatoknak köszönhetõen sikerül kinézett szállodába eljutni, pedig rikásunk igazi profi. Na, nem a riksavezetésben - útközbne kétszer ütközünk - hanem a félretájékoztatás-lehúzás mûfajban. 40 fok már fel sem tûnik. Szoba két gekkóval és két ablakkal (nagy szó!). Banana lassi és cold caffe ventillátor alatt utolsó nagymosás tiszteletére. Este pedig a top-kihagyhatatlan, csónakázás a legszentebb Ganga legszentebb szakaszán, Varanasi híres ghat-jai elõtt. Bár kicsit unjuk már túristaszagú kihagyhatatlanságokat, a part elképesztõ. És undorító. És sokkoló. Naplemenet után is iszonyú forró, fullasztó a levegõ Ganga felett. Valami csípi a szememet. Nem bírok szabadulni gondolattól, hogy égõ hullák füstje az... Csónakos bácsink szerint baromi szerencsések vagyunk, két órás túra alatt 8 hindut látunk porrá égni. Döbbenetes. Egészen közel megyünk hatalmas, szantálillatú máglyához. Arcomon érzem az emésztõ tüzet. Többi csónakból lesokkolt angol-francia-korei-japán-mindenféle turisták bámulnak ki a fejükbõl. Mi is csak bámulunk. Azt hiszem, ma nem akarok vacsorázni. Varanasi borzasztó hely. Mindenképpen gyertek el megnézni!
2010. április 4., vasárnap
2010. április 2., péntek
2010. március 18., csütörtök
2010. március 15., hétfő
2010. február 26. Delhi
Őrült város, őrült nap, de kezdjük az elején! Reggelire net, majd helyi tnt-s kollégával beszélgetés. (Csak helyi dealer volt az ürge. TNT,UPS,DHL,EMS,stb. neki egyre megy. Viszont másfél m3 veszélyes árút (használt motor) 50.000,-Ft-ért vinne Budapestre csomagolással, mindennel...S.) Azán események felpörögnek. Először is vad shoping. Elvégre már "csak" másfél hónapunk van hátra, ideje elkezdeni az ajándékvásárlást! Jobb helyet erre el sem lehet képzelni környékünknél. Sok szépet beszereztünk, majd meglátjátok :-) Épp elkapna a gépszíj, mikor csatt.. hatalmas ütés a hátamon, és csurom víz leszek. Tökéletesen értetlenül állunk az esemény előtt, de nincs sok idő kiakadni, mert jön a következő csatt, csak most a fejemre! Láthatólag több túristát is hasonló orvtámadás ért, persze a tettes nem kívánja megmutatni magát, tetőn bújkálva sokkal viccesebb kilőni gyanútlan külföldit. Helyiek baromijól szórakoznak, mi meg vizesen-összezavarodva hazamenekülünk. Egyetlen előnye a sokkhatásnak - meg persze a gyönyörű és itt kizárólag általunk beszélt magyar nyelvnek - hogy még soha életemben nem anyáztam ordítva, de most igen! Hotel-ember világosít fel, hogy ez a kedves móka hindu ünnep (!). Az őrület neve HOLI, és a tavaszt köszöntik ily aranyos módon helyiek. Ezt már csak azért sem értem, mert tombol a nyár... Bácsi szerint ma még csak gyakoroltak, ünnep igaziból csak hétfőn lesz, ami - hihetetlen - még ennél is viccesebb, mert nem sima, hanem festékes vízzel fogják lövöldözni egymást, meg minket. Azt mondja, jobban tesszük, ha egész hétvégén meg hétfőn is szobában maradunk. Szuper. Pont azért jöttünk Indiába, hogy három napig szobában dekkoljunk! Válságtervet készítünk. Első lépés: laposkúszásban bazár, filléres ruhákat veszünk. Nesze nektek, ezt lövöldözhetitek! Persze ettől még merő paranoia vagyok, sohol sem vagyunk biztonságban!! Sokkra enni kell. Paneer paratha annyira jó, hogy ebédre és vacsorára is. Na meg chai és utcai sültkrumli. Imádok minden indiai várost, ahol utcán krumplit sütnek!
2010. február 27. Delhi
Igazi holy nap! Nemcsak mert Holi még mindig pattanásig feszíti az idegeinket, hanem mert ma vagyunk épp félúton, megjöttek Laciék (hurrá!!!!!), és ma van S. szülinapja...szóval van mit ünnepelni! Helyiek is érezhetik a nap szentségét, mert csoda folytán megússzuk a vízzel teli lufival dobálózást (legalábbis egyelőre). Hat hét után otthoniakkal való találkozás felemelő. Szegények egyelőre sokkos állapotban első benyomásoktól...most érzem csak, mennyira megszoktuk már az egész India-őrületet, majd megszokják ők is :-) Közös palacsintareggeli után S. újabb fodrászélménye, előzőekből okulva csak gép és semmi masszázs! Este moziba mennék. Ha tudnánk hindiül... de mivel még nem tudunk, és még fővárosi plázamoziban is hindiül vetítik nemcsak a bollywoodi filmeket, hanem az Avatart is, nem megyünk. Vonatjegyvásárlás egész társaságot megviseli, New Delhi train station nem embernek való hely! De siker, kedden utazunk, mi Amritsarba, Laciék Udaipurba.. addig viszont még két közös Holi-nap... Finom vacsival ünnepeljük a sok ünnepelni-valót, meg Laciéktól kapott Sport szelettel. Szeretek ünnepelni, és szeretem, hogy a Sport szeletnek otthon-íze van.
2010. február 28. Delhi
Igazi túristákká változunk át. Beülős reggeli után egész napos buszos városnézés négyesben. Ma elnézőbb vagyok hagyományos túristákkal szemben, tökjó csak bámulni ki a fejünkből, miközben hurcolnak egyik látnivalótól a másikig. Na, azért nem szokunk rá erre a stílusra. Új-Delhi meg régi, leginkább ablakon keresztül. Ok, Humajun sírja tényleg gyönyörű, mogulok tudtak építkezni, de amúgy Delhi ronda és élhetetlen város, Mumbai-fanok maradunk. Holnapi hivatalos Holi hangulata már a levegőben, meg az indiaiak ruháján, arcán, haján, mindenén rózsaszín-kék-sárga-zöld festékpor formájában... mi még mindig megússzuk... de meddig?? Estig, akkor Vidust jól megdobálják, ízelítő holnapra. Közös mozizás mozi hiányában szobában (The Imaginarium of Doctor Parnassus).
2010. március 1. Delhi
Őrület tetőpontja. Most legalább megértjük, hogy eddigi napokon tényleg csak óvatosan készülődtek a holy Holira. Mert ma elszabadul a pokol! Reggelizni indulunk, de ajtóig se jutunk, utca már korán reggel kész csatatér, csak vér helyett rózsaszín festékes víz folyik patakokban! Szűk sikátorunkban minden erkélyről és tetőteraszról dől le a sikátorokba és az ott küzdőkre a víz meg a festék, sőt, a szembenlévő harcosokat is lövöldözik. Szobából fényképezünk, videózunk és szörnyülködünk, de csak addig, amíg nem kapunk egy jóadag vizet az ablakon keresztül. A 3. emeleten sem vagyunk biztonságban! Itt mindenki eszét vesztette?! Férfiúink feláldozzák magukat, ahogy illik. Felkészítjük őket a csatára, majd elindulnak nőiknek reggelit szerezni. Szivárványszínű-csuromvizes hősökként térnek vissza sültkrumplival és honey porridge-al. Harc állítólag csak délután 2-ig tart... hát, nem nagyon hiszünk benne. Aztán mégis elcsendesedik a csatatér, gondolom, kifogyott a muníció, mi pedig parkba készülünk jógázni. Holi színes nyomai még napokig látszanak a városon meg az emberek kezén-arcán-hajában-ruháján, de már nincs veszély. Abszolut tiltott módon négyen zsúfolódunk egy riksába. Különbejáratú jógatanárunk szuper órát tart nekünk idilli parkban, ingyen mozi helyieknek. Haza megint riksával, sofőr láthatóan füvezett. Vacsira spring roll meglepően jó, kiszolgálás meglepően szar.
(A HOLI videókat lehetetlen feltölteni. Egyetlen egyet sikerült, mert rövid és grücsüs... Youtube csak hindiül jön be, a többi megosztó pedig 100Mb feletti filmet nem fogad. Amelyik igen, ott a felénél kiakad a gép... Ha bárkinek jó tippje van, hova érdemes, szivesen veszem! S. )
2010. március 2. Delhi
Utolsó közös napon degeszre reggelizzük magunkat. Tartalékot kell képeznünk éjjeli vonatozásra. Délután ismét park és jóga. Mai turbános szikh riksa-sofőrünk nem füvezett, viszont kitartóan próbál lehúzni, majd amikor nem hagyjuk magunkat, témát vált: kideríti mióta vagyunk házasok (mert természetesen házasok vagyunk!), mikor akarunk gyereket, és "finoman" érdeklődik, hogy Magyarországon lehet-e házasság előtt szexelni. Búcsúzóul még figyelmeztet, hogy amíg nem akarunk gyereket, használjunk gumit, ő is használ, mert már 3 gyereke van, és nem akar többet... illedelmesen megköszönjük a segítséget... Gyors vacsi után taxi, állomáson elválnak útjank, mi északra, Amritsarba robogunk. Megnézzük magunknak a többi turbános szikhet.
2010. március 3. Amritsar, Punjab
Vonaton alvást már tudnám hanyagolni. Állomásról hotelbe tévedésből motoros riksa helyett biciklissel, nagy hátizsákok miatt emelkedőnél leszállunk és baktatunk a risánk után gyalog a hajnali ködben, nagyon vicces. Szállás közös-vödör-típusú, budget ellenére saját perverz szobafiúval. Esténként tőle kell kérni a melegvizet, a nap többi részéban meg hivatásosan leskelődik utánunk és közben sorozatgyilkos-fejet vág. Tényleg. Amúgy jóformán ő az egyetlen rosszfej, szikhek sokkal kedvesebbek és szimatikusabbak hinduknál és muszlimoknál is. Amikor -majd két hónap után - először akar valaki udvariasan átengedni az úton, totál összezavarodom. Indiában egyébként semmi de semmi nyoma a nőkkel vagy egymással szembeni udvariasságnak. Egyszerű, utcán parathát sütős reggelizőhelyet derítünk fel, ahol néhány napra törzsvendégekké válunk. S. folyékony kézmosónkból szikh bácsinak ad, nagyon tetszik neki, még az arcára is ken belőle. Napközben körbesétáljuk híres Aranytemplomot, és óvatosan ismerkedünk a várossal. Vacsira chinees, mert étteremben 10 oldalas étlap ellenére csak kb 10 féle chinees van... Delhi nyár után amritsari koratavasz rosszul érint, fázom. Vödör melegvíz perverz szobafiútól sajnos létszükséglet.
2010. március 4. Amritsar, Punjab
Egész éjjel és egész nap esik az eső. Erre nem voltunk felkészülve. Jól meg is fázok reggelre. Aranytemplomot és pakisztáni határt is elhalasztjuk holnapra szar idő okán. Reggeli törzshelyen, és legjobb szórakozás, helyieket mozizzuk. Szikhek érdekes emberek harcos múltal, sok büszkeséggel, és mindezek mellett - vagy ellenére - nagyon vicces külsővel. Férfiaknál elengedhetetlen a turbán, amiből két fő irányzat van divatban: a körbetekert karimás (ez kicsit férfiasabb), és az úszósapkaszerű elől puklis (ami hihetetenül nevetséges). Utóbbi úgy jön létre, hogy hosszúra növesztett hajukat egészen elől, a homlokuk felett kis kontyba csavarják, aztán betekerik a színes turbán-anyaggal. Értetetlen. Egy srácon Nike turbánt láttam. Ja, a másik lényeges összetevő a tőr. Minden valamirevaló szikh férfi oldalán kb 15 cm-es játéktőr, olyan 200 ft-os vásári típusú. (Csak megfigyelés: az úszósapkás-puklis fejfedőt a fiatalabb srácok hordják, turbánt pedig a férfiak. Játéktőr, kard csak a gagyivadász belföldi turisták oldalán van... vicces. Megnézem néhány boltban, de kézbe fogva nevetségesen hat. Műanyag, bádog, aluminium... éle pedig annyi mint otthon a kés hátuljának. S.) Nap hátralévő részében további terveinket szövögetjük, péntek éjszakára vonatjegyet szerzünk Dehradunba, Uttarakhand államba. Dehradunról azt kell tudni a Lonely szerint, hogy nincs ott semmi. Egyáltalán semmi. Hogy minek megyünk mégis oda, arról kicsit később...
2010. március 5. Amritsar, Punjab
Ragyogó napsütésre ébredés után végre Aranytemplom. A szikhekben nem csak a tartás, büszkeség és udvariasság tetszik, hanem a valódi, nem eladó vallásosság is. Legszentebb templomukba bárki bemehet - vagyis bárki, aki hajlandó lépten-nyomon lábatmosni, mint a strandon - nincs belépő, nincs biztonsági ellenőrzés, csak hit van és tömény szépség. Nyoma sincs az annyira indiai lehúzásnak. Bent zarándokok hada, szívfájdítóan szép mantrák, sok hófehér és színarany. Le vagyok nyűgözve! Még azt is szépnek találom, ahogyan csupaszőr - egyszálgatyás - de persze turbános férfiak üdvözült arccal alámerülnek a szent vízben. Pedig tulajdonképpen nagyon vicces, hatalmas szent strand az egész. Eddigi legnagyobb élményem Indiában a templom zarándokkonyhája. No money. Csak beállsz a sorba, fogod a fém menzatálcát, törökülésben leülsz a többiek közé az óriási étkezőteremben, és jön a kaja. Chapati a tenyeredbe, tejberizs meg kétféle dal a tálcára. Mindegy, honnan jöttél. Mindegy, gazdag vagy-e vagy szegény. Minden, milyen színű a bőröd vagy a szemed. Kapsz, és kész. És milyen finomat! Nem sok minden esett ilyen jól életemben. Fantasztikus hely, egyszer nézzétek meg! Délelőtti élvezetek fokozására délután dzsippel (meg dzsip méretéhez képes meglepően nagyszámú indiai sráccal és egy kalkuttai házaspárral) irány a pakisztáni határ. Nem megyünk át (legalábbis most nem..) Pakisztánba, itt az igazi műsor az őrségváltás. Állítólag. Mi tökértetlenül állunk a dolog előtt, de rájövök, hogy a hiba mi készülékünkben van. Nem vagyunk eléggé indiaiak. Illetve egyáltalán nem vagyunk azok. Biztos ezért nem villanyoz fel, ahogy a 10-15 piros kakastarélyos egyenruhába öltözött katona idegesen dobogva és lábukat néha, látszólag minden ok nélkül, orrukig felemelve körbe-körbe masíroz. Pedig a tömeg őrjöng, Fábry-szerű showman vezényli az eseményeket, bejáratnál popcornt árulnak, szóval itt valami nagy dolognak kell történnie... de tényleg nem történik semmi. Mikor kb. huszadjára skandálják ordítva, hogy "Hindusztan!", lelépünk. Következőleg kipróbáljuk a pakisztáni oldalt, az indiait valahogy nem értettük. Városba visszafelé fiúk még a dzsipben is "Hindusztánoznak", olyan az egész, mint valami politikai tüntetés. Gyors pakolás után állomás, éjszaka vonaton, alvás százgyerekes család miatt nem túl esélyes.
2010. március 6 - 14. Dehradun (Old Rajpur), Uttarakhand
És most kicsit elköszönünk. Bizony. Szabira megyünk a nyaralásban. A majd kéthónapnyi élmény-sokkot úgy pihanjük ki, ahogy a legjobb nekünk, jógázással. 3 hetet töltünk egy pici kis faluban (a térképen ne is keressétek) a Himalája lábánál, és Iyengar jógát tanulunk egy indiai házaspártól, akik 30 éve foglakoznak tanítással. Az élet csupa meglepetés, ha ideiglenesen is, de otthonra lelünk Indiában... van kis házunk, kis konyhánk, kis kertünk. Most nem aggódunk menetrendek, vonatjegyek és szállodák miatt. Most jógázunk reggel és este, ebédre otthon-ízeket varázsolok a konyhában. Most jó nekünk nagyon.
Most, hogy "saját háztartást vezetünk" Indiában, 53 nap után ráülök a wc-re (frenetikus),és állati élményekben van részünk. A kertben mókusok kergetőznek, kolibrik és papagájok repkednek, tehenek lógnak be az utcáról... és majmok ellenséggé válnak. Ok, hogy minden hajnalban azzal ébresztenek, hogy csapatostul végigvonulnak a tetőn a fejünk felett, de ha nem vagyunk résen, még a konyhából is lenyúlják a kaját. Egyik reggelinél hatalmas vezérállat lazán odasétál asztalhoz és belenyúl a tányéromba, ijesztő! Pók-kaland sem várat sokáig magára, reggel ágyam mellett legalább tenyérnyi jószág, ekkorát még csak terráriumban láttam. Állítólag kobra is van errefelé, helyiek bottal a kezükben járkálnak az országúton.... Talán mégsem költözünk ide örökre :-)
(A majmok állítolag csak a nőket zaklatják. J-t is csak akkor környékezik, ha egyedül ül a kertben. Amúgy hordában járnak, ha belegondolok nem hülyeség a napaliban, teraszon elhelyezett bot. Puszta kézzel esélytelen vagy... A pók nem bántott senkit, csak ott volt. Elöször az izraeli lakótárslány szobájában, aztán a miénkben. Végül a kertbe költöztettem... S.)
Őrült város, őrült nap, de kezdjük az elején! Reggelire net, majd helyi tnt-s kollégával beszélgetés. (Csak helyi dealer volt az ürge. TNT,UPS,DHL,EMS,stb. neki egyre megy. Viszont másfél m3 veszélyes árút (használt motor) 50.000,-Ft-ért vinne Budapestre csomagolással, mindennel...S.) Azán események felpörögnek. Először is vad shoping. Elvégre már "csak" másfél hónapunk van hátra, ideje elkezdeni az ajándékvásárlást! Jobb helyet erre el sem lehet képzelni környékünknél. Sok szépet beszereztünk, majd meglátjátok :-) Épp elkapna a gépszíj, mikor csatt.. hatalmas ütés a hátamon, és csurom víz leszek. Tökéletesen értetlenül állunk az esemény előtt, de nincs sok idő kiakadni, mert jön a következő csatt, csak most a fejemre! Láthatólag több túristát is hasonló orvtámadás ért, persze a tettes nem kívánja megmutatni magát, tetőn bújkálva sokkal viccesebb kilőni gyanútlan külföldit. Helyiek baromijól szórakoznak, mi meg vizesen-összezavarodva hazamenekülünk. Egyetlen előnye a sokkhatásnak - meg persze a gyönyörű és itt kizárólag általunk beszélt magyar nyelvnek - hogy még soha életemben nem anyáztam ordítva, de most igen! Hotel-ember világosít fel, hogy ez a kedves móka hindu ünnep (!). Az őrület neve HOLI, és a tavaszt köszöntik ily aranyos módon helyiek. Ezt már csak azért sem értem, mert tombol a nyár... Bácsi szerint ma még csak gyakoroltak, ünnep igaziból csak hétfőn lesz, ami - hihetetlen - még ennél is viccesebb, mert nem sima, hanem festékes vízzel fogják lövöldözni egymást, meg minket. Azt mondja, jobban tesszük, ha egész hétvégén meg hétfőn is szobában maradunk. Szuper. Pont azért jöttünk Indiába, hogy három napig szobában dekkoljunk! Válságtervet készítünk. Első lépés: laposkúszásban bazár, filléres ruhákat veszünk. Nesze nektek, ezt lövöldözhetitek! Persze ettől még merő paranoia vagyok, sohol sem vagyunk biztonságban!! Sokkra enni kell. Paneer paratha annyira jó, hogy ebédre és vacsorára is. Na meg chai és utcai sültkrumli. Imádok minden indiai várost, ahol utcán krumplit sütnek!
2010. február 27. Delhi
Igazi holy nap! Nemcsak mert Holi még mindig pattanásig feszíti az idegeinket, hanem mert ma vagyunk épp félúton, megjöttek Laciék (hurrá!!!!!), és ma van S. szülinapja...szóval van mit ünnepelni! Helyiek is érezhetik a nap szentségét, mert csoda folytán megússzuk a vízzel teli lufival dobálózást (legalábbis egyelőre). Hat hét után otthoniakkal való találkozás felemelő. Szegények egyelőre sokkos állapotban első benyomásoktól...most érzem csak, mennyira megszoktuk már az egész India-őrületet, majd megszokják ők is :-) Közös palacsintareggeli után S. újabb fodrászélménye, előzőekből okulva csak gép és semmi masszázs! Este moziba mennék. Ha tudnánk hindiül... de mivel még nem tudunk, és még fővárosi plázamoziban is hindiül vetítik nemcsak a bollywoodi filmeket, hanem az Avatart is, nem megyünk. Vonatjegyvásárlás egész társaságot megviseli, New Delhi train station nem embernek való hely! De siker, kedden utazunk, mi Amritsarba, Laciék Udaipurba.. addig viszont még két közös Holi-nap... Finom vacsival ünnepeljük a sok ünnepelni-valót, meg Laciéktól kapott Sport szelettel. Szeretek ünnepelni, és szeretem, hogy a Sport szeletnek otthon-íze van.
2010. február 28. Delhi
Igazi túristákká változunk át. Beülős reggeli után egész napos buszos városnézés négyesben. Ma elnézőbb vagyok hagyományos túristákkal szemben, tökjó csak bámulni ki a fejünkből, miközben hurcolnak egyik látnivalótól a másikig. Na, azért nem szokunk rá erre a stílusra. Új-Delhi meg régi, leginkább ablakon keresztül. Ok, Humajun sírja tényleg gyönyörű, mogulok tudtak építkezni, de amúgy Delhi ronda és élhetetlen város, Mumbai-fanok maradunk. Holnapi hivatalos Holi hangulata már a levegőben, meg az indiaiak ruháján, arcán, haján, mindenén rózsaszín-kék-sárga-zöld festékpor formájában... mi még mindig megússzuk... de meddig?? Estig, akkor Vidust jól megdobálják, ízelítő holnapra. Közös mozizás mozi hiányában szobában (The Imaginarium of Doctor Parnassus).
2010. március 1. Delhi
Őrület tetőpontja. Most legalább megértjük, hogy eddigi napokon tényleg csak óvatosan készülődtek a holy Holira. Mert ma elszabadul a pokol! Reggelizni indulunk, de ajtóig se jutunk, utca már korán reggel kész csatatér, csak vér helyett rózsaszín festékes víz folyik patakokban! Szűk sikátorunkban minden erkélyről és tetőteraszról dől le a sikátorokba és az ott küzdőkre a víz meg a festék, sőt, a szembenlévő harcosokat is lövöldözik. Szobából fényképezünk, videózunk és szörnyülködünk, de csak addig, amíg nem kapunk egy jóadag vizet az ablakon keresztül. A 3. emeleten sem vagyunk biztonságban! Itt mindenki eszét vesztette?! Férfiúink feláldozzák magukat, ahogy illik. Felkészítjük őket a csatára, majd elindulnak nőiknek reggelit szerezni. Szivárványszínű-csuromvizes hősökként térnek vissza sültkrumplival és honey porridge-al. Harc állítólag csak délután 2-ig tart... hát, nem nagyon hiszünk benne. Aztán mégis elcsendesedik a csatatér, gondolom, kifogyott a muníció, mi pedig parkba készülünk jógázni. Holi színes nyomai még napokig látszanak a városon meg az emberek kezén-arcán-hajában-ruháján, de már nincs veszély. Abszolut tiltott módon négyen zsúfolódunk egy riksába. Különbejáratú jógatanárunk szuper órát tart nekünk idilli parkban, ingyen mozi helyieknek. Haza megint riksával, sofőr láthatóan füvezett. Vacsira spring roll meglepően jó, kiszolgálás meglepően szar.
(A HOLI videókat lehetetlen feltölteni. Egyetlen egyet sikerült, mert rövid és grücsüs... Youtube csak hindiül jön be, a többi megosztó pedig 100Mb feletti filmet nem fogad. Amelyik igen, ott a felénél kiakad a gép... Ha bárkinek jó tippje van, hova érdemes, szivesen veszem! S. )
2010. március 2. Delhi
Utolsó közös napon degeszre reggelizzük magunkat. Tartalékot kell képeznünk éjjeli vonatozásra. Délután ismét park és jóga. Mai turbános szikh riksa-sofőrünk nem füvezett, viszont kitartóan próbál lehúzni, majd amikor nem hagyjuk magunkat, témát vált: kideríti mióta vagyunk házasok (mert természetesen házasok vagyunk!), mikor akarunk gyereket, és "finoman" érdeklődik, hogy Magyarországon lehet-e házasság előtt szexelni. Búcsúzóul még figyelmeztet, hogy amíg nem akarunk gyereket, használjunk gumit, ő is használ, mert már 3 gyereke van, és nem akar többet... illedelmesen megköszönjük a segítséget... Gyors vacsi után taxi, állomáson elválnak útjank, mi északra, Amritsarba robogunk. Megnézzük magunknak a többi turbános szikhet.
2010. március 3. Amritsar, Punjab
Vonaton alvást már tudnám hanyagolni. Állomásról hotelbe tévedésből motoros riksa helyett biciklissel, nagy hátizsákok miatt emelkedőnél leszállunk és baktatunk a risánk után gyalog a hajnali ködben, nagyon vicces. Szállás közös-vödör-típusú, budget ellenére saját perverz szobafiúval. Esténként tőle kell kérni a melegvizet, a nap többi részéban meg hivatásosan leskelődik utánunk és közben sorozatgyilkos-fejet vág. Tényleg. Amúgy jóformán ő az egyetlen rosszfej, szikhek sokkal kedvesebbek és szimatikusabbak hinduknál és muszlimoknál is. Amikor -majd két hónap után - először akar valaki udvariasan átengedni az úton, totál összezavarodom. Indiában egyébként semmi de semmi nyoma a nőkkel vagy egymással szembeni udvariasságnak. Egyszerű, utcán parathát sütős reggelizőhelyet derítünk fel, ahol néhány napra törzsvendégekké válunk. S. folyékony kézmosónkból szikh bácsinak ad, nagyon tetszik neki, még az arcára is ken belőle. Napközben körbesétáljuk híres Aranytemplomot, és óvatosan ismerkedünk a várossal. Vacsira chinees, mert étteremben 10 oldalas étlap ellenére csak kb 10 féle chinees van... Delhi nyár után amritsari koratavasz rosszul érint, fázom. Vödör melegvíz perverz szobafiútól sajnos létszükséglet.
2010. március 4. Amritsar, Punjab
Egész éjjel és egész nap esik az eső. Erre nem voltunk felkészülve. Jól meg is fázok reggelre. Aranytemplomot és pakisztáni határt is elhalasztjuk holnapra szar idő okán. Reggeli törzshelyen, és legjobb szórakozás, helyieket mozizzuk. Szikhek érdekes emberek harcos múltal, sok büszkeséggel, és mindezek mellett - vagy ellenére - nagyon vicces külsővel. Férfiaknál elengedhetetlen a turbán, amiből két fő irányzat van divatban: a körbetekert karimás (ez kicsit férfiasabb), és az úszósapkaszerű elől puklis (ami hihetetenül nevetséges). Utóbbi úgy jön létre, hogy hosszúra növesztett hajukat egészen elől, a homlokuk felett kis kontyba csavarják, aztán betekerik a színes turbán-anyaggal. Értetetlen. Egy srácon Nike turbánt láttam. Ja, a másik lényeges összetevő a tőr. Minden valamirevaló szikh férfi oldalán kb 15 cm-es játéktőr, olyan 200 ft-os vásári típusú. (Csak megfigyelés: az úszósapkás-puklis fejfedőt a fiatalabb srácok hordják, turbánt pedig a férfiak. Játéktőr, kard csak a gagyivadász belföldi turisták oldalán van... vicces. Megnézem néhány boltban, de kézbe fogva nevetségesen hat. Műanyag, bádog, aluminium... éle pedig annyi mint otthon a kés hátuljának. S.) Nap hátralévő részében további terveinket szövögetjük, péntek éjszakára vonatjegyet szerzünk Dehradunba, Uttarakhand államba. Dehradunról azt kell tudni a Lonely szerint, hogy nincs ott semmi. Egyáltalán semmi. Hogy minek megyünk mégis oda, arról kicsit később...
2010. március 5. Amritsar, Punjab
Ragyogó napsütésre ébredés után végre Aranytemplom. A szikhekben nem csak a tartás, büszkeség és udvariasság tetszik, hanem a valódi, nem eladó vallásosság is. Legszentebb templomukba bárki bemehet - vagyis bárki, aki hajlandó lépten-nyomon lábatmosni, mint a strandon - nincs belépő, nincs biztonsági ellenőrzés, csak hit van és tömény szépség. Nyoma sincs az annyira indiai lehúzásnak. Bent zarándokok hada, szívfájdítóan szép mantrák, sok hófehér és színarany. Le vagyok nyűgözve! Még azt is szépnek találom, ahogyan csupaszőr - egyszálgatyás - de persze turbános férfiak üdvözült arccal alámerülnek a szent vízben. Pedig tulajdonképpen nagyon vicces, hatalmas szent strand az egész. Eddigi legnagyobb élményem Indiában a templom zarándokkonyhája. No money. Csak beállsz a sorba, fogod a fém menzatálcát, törökülésben leülsz a többiek közé az óriási étkezőteremben, és jön a kaja. Chapati a tenyeredbe, tejberizs meg kétféle dal a tálcára. Mindegy, honnan jöttél. Mindegy, gazdag vagy-e vagy szegény. Minden, milyen színű a bőröd vagy a szemed. Kapsz, és kész. És milyen finomat! Nem sok minden esett ilyen jól életemben. Fantasztikus hely, egyszer nézzétek meg! Délelőtti élvezetek fokozására délután dzsippel (meg dzsip méretéhez képes meglepően nagyszámú indiai sráccal és egy kalkuttai házaspárral) irány a pakisztáni határ. Nem megyünk át (legalábbis most nem..) Pakisztánba, itt az igazi műsor az őrségváltás. Állítólag. Mi tökértetlenül állunk a dolog előtt, de rájövök, hogy a hiba mi készülékünkben van. Nem vagyunk eléggé indiaiak. Illetve egyáltalán nem vagyunk azok. Biztos ezért nem villanyoz fel, ahogy a 10-15 piros kakastarélyos egyenruhába öltözött katona idegesen dobogva és lábukat néha, látszólag minden ok nélkül, orrukig felemelve körbe-körbe masíroz. Pedig a tömeg őrjöng, Fábry-szerű showman vezényli az eseményeket, bejáratnál popcornt árulnak, szóval itt valami nagy dolognak kell történnie... de tényleg nem történik semmi. Mikor kb. huszadjára skandálják ordítva, hogy "Hindusztan!", lelépünk. Következőleg kipróbáljuk a pakisztáni oldalt, az indiait valahogy nem értettük. Városba visszafelé fiúk még a dzsipben is "Hindusztánoznak", olyan az egész, mint valami politikai tüntetés. Gyors pakolás után állomás, éjszaka vonaton, alvás százgyerekes család miatt nem túl esélyes.
2010. március 6 - 14. Dehradun (Old Rajpur), Uttarakhand
És most kicsit elköszönünk. Bizony. Szabira megyünk a nyaralásban. A majd kéthónapnyi élmény-sokkot úgy pihanjük ki, ahogy a legjobb nekünk, jógázással. 3 hetet töltünk egy pici kis faluban (a térképen ne is keressétek) a Himalája lábánál, és Iyengar jógát tanulunk egy indiai házaspártól, akik 30 éve foglakoznak tanítással. Az élet csupa meglepetés, ha ideiglenesen is, de otthonra lelünk Indiában... van kis házunk, kis konyhánk, kis kertünk. Most nem aggódunk menetrendek, vonatjegyek és szállodák miatt. Most jógázunk reggel és este, ebédre otthon-ízeket varázsolok a konyhában. Most jó nekünk nagyon.
Most, hogy "saját háztartást vezetünk" Indiában, 53 nap után ráülök a wc-re (frenetikus),és állati élményekben van részünk. A kertben mókusok kergetőznek, kolibrik és papagájok repkednek, tehenek lógnak be az utcáról... és majmok ellenséggé válnak. Ok, hogy minden hajnalban azzal ébresztenek, hogy csapatostul végigvonulnak a tetőn a fejünk felett, de ha nem vagyunk résen, még a konyhából is lenyúlják a kaját. Egyik reggelinél hatalmas vezérállat lazán odasétál asztalhoz és belenyúl a tányéromba, ijesztő! Pók-kaland sem várat sokáig magára, reggel ágyam mellett legalább tenyérnyi jószág, ekkorát még csak terráriumban láttam. Állítólag kobra is van errefelé, helyiek bottal a kezükben járkálnak az országúton.... Talán mégsem költözünk ide örökre :-)
(A majmok állítolag csak a nőket zaklatják. J-t is csak akkor környékezik, ha egyedül ül a kertben. Amúgy hordában járnak, ha belegondolok nem hülyeség a napaliban, teraszon elhelyezett bot. Puszta kézzel esélytelen vagy... A pók nem bántott senkit, csak ott volt. Elöször az izraeli lakótárslány szobájában, aztán a miénkben. Végül a kertbe költöztettem... S.)
2010. február 25., csütörtök
2010. február 21. Agra, Uttar Pradesh
Hajnali kelés, napfelkelte Tajban. És igaz. Taj Mahal tényleg annyira szép! Persze turisták tömkelege világ minden tájáról kevésbé romantikus, és 750-es belépő fizikailag fáj, de még így is megéri. Őrületes látvány reggeli fényben. Lelki táplálék után testi, tetőteraszos reggeli, végre chai. Vonatjegyvásárlás Delhibe minden rutint bevetve. Nem hagyjuk magunkat mégegyszer bömbölős-hajtépős second classra rábeszélni. Jegy ok, kedden indulunk fővárosba. Ebédre zabkása, ez van, lassan megőrülök egyszerű otthoni ízekért...persze azkat itt hiába keresi az ember. Délután séta hatalmas Fort körül, bácsi járdán kakál... láthatólag ez senkit sem zavar. Csak azért fura, mert Indiában a legnagyobb az egész világon az 1 négyzetméterre jutó nyilvános wc-k száma. Mondjuk a nyilvános wc konkrétan háromoldalról fallal körülvett, általában csempézett kis lukat jelent járda mellett az útszélen, de ilyenből szinte minden utcán van, és használják is őket előszeretettel. Nem csak azért tudom, mert méterekről érezni a szagot, hanem mert mind úgy van kialakítva, hogy a benti történéseket premier plane-ban élvezhesse az utca népe.
Hotelben ma kívülről lefestették a szobaajtónkat úgy, hogy közben bent voltunk.. nem szóltak, hogy minden fog, de aztán rájöttünk...
2010. február 22. Agra, Uttar Pradesh
Utolsó tetőreggelinken vajas kalács feeling kedvenc indiai "buktám" által. Reggeli után megint tekerős bácsi szolgálatait vesszük igénybe, biciklis riksával buszállomás, onnan government busszal Fatehpur Sikri. És megint egész nap Rushdie! Az egyik legnagyobb mogul imádott, de vízhiány miatt csak 14 évig lakott, és több mint 400 évvel ezelőtt üresen hagyott palota-szellemvárosa lenyűgöző. Önjelölt idegenvezetők hada ismét nagyon romantikátlan, szöveg meg nagyon gyenge: ők muszlimok, és kötelességüknek érzik, hogy megmutassák Akbár fantasztikus városát. Aha, csak ne nekünk! Hihetetlen önállóságról téve tanúbizonyságot sikerül egyedül körüljárnunk az üresen hagyott fényűző palotakomplexumot. Haza Agrába BKV kiakasztó. Olyan ez, mint a 11-es busz. Ok, hogy szakadt, meg szarul jár, de amíg kapsz rajta levegőt, addig nincs gond. Amikor már annyian vannak, hogy nem kapsz, van gond. Na, hát itt nagy a baj. Tényleg ajtóból is lógnak (nyugi Banyó, mi természetesen soha nem lógunk ajtóból :-), mellettünk elhúzó járgánynak meg teleülik a tetejét is. Ja, és ne vegyetek almát Indiában! Rossz és őrült drága, almát otthon kell venni!
Fürdőszobában zuhanyból jövő forróvíz nem várt gyönyör. Majd egy hónap vödrös-hidegvizes tisztálkodás után nem igazán lehet szavakkal kifejezni az értékét!
Vacsi tetőn, gobi és paneer pakora nagy kedvencem, mellé curd és chapati, meg hatalmas villámok és égdörgés. Komolyan! Vihar Indiában a száraz évszakban! 40 napig még csak felhőt se láttunk az égen. Egész éjjel szakadó eső fura ősziotthon hangulatot teremt...
2010. február 23. Delhi
Riksával állomás, ahol egyáltalán nem meglepődés, hogy vonat késik. Kétórásról Delhibe érésig feltornázzuk késést háromórásra, ez itt normál. Előre rettegés, mert India 16 milliós fővárosa nem csak arról híres, hogy a legszennyezettebb az egész világon, hanem arról is, hogy itt fejlesztették a legnagyobb tökélyre szegény turisták lehúzását. Állomáson tényleg levegőt se kapunk segítőkész riksások hadától. Még szinte meg sem érkeztünk Delhibe, de már érződik a levegőben a "no-money-friendship szag". Hotelig keményen megalkudunk. Hotel viszont első igazi ballépés szállás téren. Sokkoló. Lefoglalt double bedünk kőépület tetejére farostlemezből összetákolt és egymásnak támasztott bódék sorozatának egyike. Rendes fal nincs, tetőként szolgáló lécek olyan alacsonyan vannak, higy S. nem tud kiegyenesedni a "szobában", ágyon matracként szalmazsák (legalábbis olyan zsizsegős hangot ad). Tisztára slum, csak nem 10-en vagyunk egy viskóra, hanem ketten. Egy éjszakát bevállalunk ilyeniskell-alapon, majd városfelfedező délutáni séta helyett szállásfelfedező. Kínálat óriási, ablak annál kevesebb. Megtekintett szobák kb 90%-ának egyáltalán nincs ablaka... végül ott foglalunk, ahol ígérik, mindent megtesznek, hogy holnap ablakos szobát kapjunk... ez van, nagyok az igényeink! Vacsira jó kis szakadt beülőst találunk, dal makhani, butter roti csak 5, és fergeteges sajtos krumplipüre itteni módra. Rémszállásra visszatérve réméjszaka. Esküszöm, hogy tetves a párna meg az ágy, ez nem lehet szúnyogcsípés!!
Boldog szülinapot, Dani!
2010. február 24. Delhi
Rémhotel-reggeli után átcuccolás ablak reményében Main Bazaari szállóba. A dilemma tárgya: hidegvíz és ablak, vagy melegvíz és neoncső. Nem kérdés, hidegvíz és ablak. Valamit valamiért, ez India. Új környékünk fergeteges bazárváros, de egyelőre nincs sok időnk felfedezni, mert szállóban van wifi! Hihetelne boldogság egy napra potompénzen megvásárolt ágyban netezés... szánalmas, tudom, de ki vagyunk éhezve! Vacsi tegnapiban, thai noodles és most hagymás krumplipüré-szerűség, imádom.
2010. február 25. Delhi
Reggelire új szutykos beülőssel próbálkozunk, ahol a kiszolgálás ugyan gyors, csak nem a menüt teszik elénk rögvest, hanem a kaját. Merthogy választás nincs, itt ez van. Ezt eszi mindenki. Így, megkímélve a választás nehézségeitől, esszük mi is, ami van: kicsit túlfűszerezett (mint Indiában minden) krumlislángost dal fry-al. 80 ft-os reggeli, és némi jószándékú félretájékoztatás után közelebb merészkedünk Ódelhihez. Séta Jama Masjid-ig nem akkora élmény, Delhi nem olyan nagyvonalú, szeretnivalóan nyüzsgő világváros, mint Bombay. Inkább szakadt vidéki kisváros, csak bazi nagyban. India legnagyobb mecsetje elhalasztva, fényképezővel nem engednek be, pedig tetőtől-talpig mecset-komform öltözékünk nagyon jól sikerült. Vörös erőd is csak kívülről, mert nagy feladatunk van mára. Jógaközpontot keresni Indiában nem olyan egyszerű, Delhiben meg főleg nem az. Pontos címmel felszerelkezve teszteljük riksások városismeretét, legtöbben megbuknak. A baj az, hogy vannak olynok is, akik azt mondják, tudják hol van, de persze gőzük sincs... legrosszabb esetben a cetlinket sem tudják elolvasni, mert egyáltalán nem tudnak olvasni... Sebtiben összehívott riksás csúcstalálkozó, és végre egy legény a gáton, aki ismerni véli nevezett helyet! Emberünk nagyon kitartó, út közben többször megállunk kérdezősködni, meg egyszer azért is, mert pisil egyet az út mellett, de aztán meglesz az intézet! Az India Heritage Society-nak keresztelt Iyengar jóga központ nem is India! Gyönyörű-modern-rendezett-tiszta, nem hiszünk a szemünknek. Lány kedvesen és tökéletes angolsággal tájékoztat az órákról, amik viszont nem a m pénztárcánkhoz szabottak. Egy másfél órás gyakorlás kb 4200 ft... a világ egyik legszegényebb metropoliszában. A nap ledöbbenése: India fővárosában egyetlen képzett Iyengar jóga tanár van. No comment.
Hajnali kelés, napfelkelte Tajban. És igaz. Taj Mahal tényleg annyira szép! Persze turisták tömkelege világ minden tájáról kevésbé romantikus, és 750-es belépő fizikailag fáj, de még így is megéri. Őrületes látvány reggeli fényben. Lelki táplálék után testi, tetőteraszos reggeli, végre chai. Vonatjegyvásárlás Delhibe minden rutint bevetve. Nem hagyjuk magunkat mégegyszer bömbölős-hajtépős second classra rábeszélni. Jegy ok, kedden indulunk fővárosba. Ebédre zabkása, ez van, lassan megőrülök egyszerű otthoni ízekért...persze azkat itt hiába keresi az ember. Délután séta hatalmas Fort körül, bácsi járdán kakál... láthatólag ez senkit sem zavar. Csak azért fura, mert Indiában a legnagyobb az egész világon az 1 négyzetméterre jutó nyilvános wc-k száma. Mondjuk a nyilvános wc konkrétan háromoldalról fallal körülvett, általában csempézett kis lukat jelent járda mellett az útszélen, de ilyenből szinte minden utcán van, és használják is őket előszeretettel. Nem csak azért tudom, mert méterekről érezni a szagot, hanem mert mind úgy van kialakítva, hogy a benti történéseket premier plane-ban élvezhesse az utca népe.
Hotelben ma kívülről lefestették a szobaajtónkat úgy, hogy közben bent voltunk.. nem szóltak, hogy minden fog, de aztán rájöttünk...
2010. február 22. Agra, Uttar Pradesh
Utolsó tetőreggelinken vajas kalács feeling kedvenc indiai "buktám" által. Reggeli után megint tekerős bácsi szolgálatait vesszük igénybe, biciklis riksával buszállomás, onnan government busszal Fatehpur Sikri. És megint egész nap Rushdie! Az egyik legnagyobb mogul imádott, de vízhiány miatt csak 14 évig lakott, és több mint 400 évvel ezelőtt üresen hagyott palota-szellemvárosa lenyűgöző. Önjelölt idegenvezetők hada ismét nagyon romantikátlan, szöveg meg nagyon gyenge: ők muszlimok, és kötelességüknek érzik, hogy megmutassák Akbár fantasztikus városát. Aha, csak ne nekünk! Hihetetlen önállóságról téve tanúbizonyságot sikerül egyedül körüljárnunk az üresen hagyott fényűző palotakomplexumot. Haza Agrába BKV kiakasztó. Olyan ez, mint a 11-es busz. Ok, hogy szakadt, meg szarul jár, de amíg kapsz rajta levegőt, addig nincs gond. Amikor már annyian vannak, hogy nem kapsz, van gond. Na, hát itt nagy a baj. Tényleg ajtóból is lógnak (nyugi Banyó, mi természetesen soha nem lógunk ajtóból :-), mellettünk elhúzó járgánynak meg teleülik a tetejét is. Ja, és ne vegyetek almát Indiában! Rossz és őrült drága, almát otthon kell venni!
Fürdőszobában zuhanyból jövő forróvíz nem várt gyönyör. Majd egy hónap vödrös-hidegvizes tisztálkodás után nem igazán lehet szavakkal kifejezni az értékét!
Vacsi tetőn, gobi és paneer pakora nagy kedvencem, mellé curd és chapati, meg hatalmas villámok és égdörgés. Komolyan! Vihar Indiában a száraz évszakban! 40 napig még csak felhőt se láttunk az égen. Egész éjjel szakadó eső fura ősziotthon hangulatot teremt...
2010. február 23. Delhi
Riksával állomás, ahol egyáltalán nem meglepődés, hogy vonat késik. Kétórásról Delhibe érésig feltornázzuk késést háromórásra, ez itt normál. Előre rettegés, mert India 16 milliós fővárosa nem csak arról híres, hogy a legszennyezettebb az egész világon, hanem arról is, hogy itt fejlesztették a legnagyobb tökélyre szegény turisták lehúzását. Állomáson tényleg levegőt se kapunk segítőkész riksások hadától. Még szinte meg sem érkeztünk Delhibe, de már érződik a levegőben a "no-money-friendship szag". Hotelig keményen megalkudunk. Hotel viszont első igazi ballépés szállás téren. Sokkoló. Lefoglalt double bedünk kőépület tetejére farostlemezből összetákolt és egymásnak támasztott bódék sorozatának egyike. Rendes fal nincs, tetőként szolgáló lécek olyan alacsonyan vannak, higy S. nem tud kiegyenesedni a "szobában", ágyon matracként szalmazsák (legalábbis olyan zsizsegős hangot ad). Tisztára slum, csak nem 10-en vagyunk egy viskóra, hanem ketten. Egy éjszakát bevállalunk ilyeniskell-alapon, majd városfelfedező délutáni séta helyett szállásfelfedező. Kínálat óriási, ablak annál kevesebb. Megtekintett szobák kb 90%-ának egyáltalán nincs ablaka... végül ott foglalunk, ahol ígérik, mindent megtesznek, hogy holnap ablakos szobát kapjunk... ez van, nagyok az igényeink! Vacsira jó kis szakadt beülőst találunk, dal makhani, butter roti csak 5, és fergeteges sajtos krumplipüre itteni módra. Rémszállásra visszatérve réméjszaka. Esküszöm, hogy tetves a párna meg az ágy, ez nem lehet szúnyogcsípés!!
Boldog szülinapot, Dani!
2010. február 24. Delhi
Rémhotel-reggeli után átcuccolás ablak reményében Main Bazaari szállóba. A dilemma tárgya: hidegvíz és ablak, vagy melegvíz és neoncső. Nem kérdés, hidegvíz és ablak. Valamit valamiért, ez India. Új környékünk fergeteges bazárváros, de egyelőre nincs sok időnk felfedezni, mert szállóban van wifi! Hihetelne boldogság egy napra potompénzen megvásárolt ágyban netezés... szánalmas, tudom, de ki vagyunk éhezve! Vacsi tegnapiban, thai noodles és most hagymás krumplipüré-szerűség, imádom.
2010. február 25. Delhi
Reggelire új szutykos beülőssel próbálkozunk, ahol a kiszolgálás ugyan gyors, csak nem a menüt teszik elénk rögvest, hanem a kaját. Merthogy választás nincs, itt ez van. Ezt eszi mindenki. Így, megkímélve a választás nehézségeitől, esszük mi is, ami van: kicsit túlfűszerezett (mint Indiában minden) krumlislángost dal fry-al. 80 ft-os reggeli, és némi jószándékú félretájékoztatás után közelebb merészkedünk Ódelhihez. Séta Jama Masjid-ig nem akkora élmény, Delhi nem olyan nagyvonalú, szeretnivalóan nyüzsgő világváros, mint Bombay. Inkább szakadt vidéki kisváros, csak bazi nagyban. India legnagyobb mecsetje elhalasztva, fényképezővel nem engednek be, pedig tetőtől-talpig mecset-komform öltözékünk nagyon jól sikerült. Vörös erőd is csak kívülről, mert nagy feladatunk van mára. Jógaközpontot keresni Indiában nem olyan egyszerű, Delhiben meg főleg nem az. Pontos címmel felszerelkezve teszteljük riksások városismeretét, legtöbben megbuknak. A baj az, hogy vannak olynok is, akik azt mondják, tudják hol van, de persze gőzük sincs... legrosszabb esetben a cetlinket sem tudják elolvasni, mert egyáltalán nem tudnak olvasni... Sebtiben összehívott riksás csúcstalálkozó, és végre egy legény a gáton, aki ismerni véli nevezett helyet! Emberünk nagyon kitartó, út közben többször megállunk kérdezősködni, meg egyszer azért is, mert pisil egyet az út mellett, de aztán meglesz az intézet! Az India Heritage Society-nak keresztelt Iyengar jóga központ nem is India! Gyönyörű-modern-rendezett-tiszta, nem hiszünk a szemünknek. Lány kedvesen és tökéletes angolsággal tájékoztat az órákról, amik viszont nem a m pénztárcánkhoz szabottak. Egy másfél órás gyakorlás kb 4200 ft... a világ egyik legszegényebb metropoliszában. A nap ledöbbenése: India fővárosában egyetlen képzett Iyengar jóga tanár van. No comment.
2010. február 21., vasárnap
2010. február 14. Jaisalmer, Rajasthan
Február 14, Valentin napi lehúzás indul! Na nem, mintha a Valantin nap indiai ünnep lenne (vagy ünnep lenne egyáltalán), de itteni sales-es barátaink ragyogóan alkalmazkodtak a nyugati igényekhez. Szegény S.-t percenként kérdezgetik, miért nem akarja boldoggá tenni a feleségét (a bátrabbak barátnőnek titulálnak) egy szép sállal, kendővel, fülbevalóval, vagy akármivel, én meg nem győzöm bizonygatni, mennyire nincs szükség a boldogságomhoz egy Ganesha szoborra vagy pasmina sálra. Délután S. új haverjával találkozás, szent tehenek kerülgetése nagyon szűk sikátorokban, és lehetetlen küldetés. Jaisalmerben tényleg sok a piperecikkeket áruló bolt, de a napok óta mintapéldányként magammal hurcolt utolsó kozmetikai vattakorongomnál megáll a tudomány. Ilyet még nem láttak, de csak ehhez hasonlót sem.. Papírzsepi van, egy százas csomag éppen annyiba kerül, mint fürdőszobás, tv-s szuperszobánk két főre egy éjszakára. Ez van, Indiában biztos több a szoba, mint a papírzsepi. Este romantikus naplemente tónál hármasban, S., én és nyomunkban árnyékként járkáló szakadt szent (?) ember. Vacsira veg pulao, a "not spicy"-t vagy nem értik, vagy nem tudják elképzelni, hogy milyen az.
2010. február 15. Jaisalmer, Rajasthan
Ma végre elhagyjuk betegség helyszínét. Teve ismét megússza a dolgot, még nem merek több órát sivatagi dűnék közötti wc-mentes övezetben tölteni. (Néha azt gondolom, hogy az egész sivatag egy WC a water-t leszámítva...india pedig egy szemétdomb. Itt az utca a szemetes, az emberek pedig egyik portáról tologatják a másikra a "trutymó"-t. Ez látaszólag senkit nem zavar... Reggelente látom néhány érzékenyebb (fázósabb) lélek felgyútj egy-egy szemétkupacot, a rend kedvéért. Napközben a szakatabbja átnyálazza (szó szerint), ami az utcára kerül, majd nagyság/szerencse szerint érkezik a tehén, kecske, disznó, kutya és a patkányok. Az Öntisztitás piramisa, csak nem működik...S ) Délután vonatra szállunk, irány Jaipur, a változatosság kedvéért kék és arany városok után most egy rózsaszín, Rajasthan fővárosa következik. Vonaton közelebbi ismeretségbe kerülés wc-vel kihagyható élmény, de én még nem tudom kihagyni. Vagonnyi 20 éves fiúval utazunk. Most lett vége a szünetnek, mennek vissza a suliba, és láthatóan bliccelnek, mert minden egyes helyen legalább hárman ülnek. Saját upper bedjeineket is foggal-körömmel tudjuk csak megvédeni.
2010. február 16. Jaipur, Rajasthan
Hajnalban apró félretájékoztatás miatt majdnem továbbrobogunk Delhibe, félálomban dobáljuk le cuccokat vonatról jaipuri állomáson. S. emberesre serkent szakállát dícsérő riksás fiúval hotelbe, személyzet sikeres felzargatása, szoba kicsit drága, de fürdőszobás. Saját wc alkalmatosságunknak szárnya van. Szárnyak elméletileg arra hivatottak, hogy nyugati és keleti típusú pisilésre is használhatóvá tegyék wc-t. Gyakorlatilag szárnyak miatt nem lehet rendesen, nyugati módra föléguggolni, a keleti taposós-guggolás meg nem alkalmas tériszonyosoknak a kb méteres magasság miatt. (Szerintem kényelmes. S : ) Szoba ablaka tetőterasszal egy szintben, szemöldökszedés közben tetőn rosszalkodó majomcsaláddal szemezek. Nem tudják mire vélni a műveletet, nagyon vicces.
A pink city nem annyira rózsaszín, inkább narancsos, de tényleg egészen egyszínű. Motorosriksa alig, cserébe rengeteg biciklis! Eddig ilyenekkel még nem találkoztunk, sok kis szikár ember kétszemélyes "hintókon" fuvaroz apait-anyait beleadva néha egész családokat. Ráadásul nagy salesman-ek, egyik 10-ért városnézést ígér 3 palota érintésével, mi pedig bepalizódunk, ahogy kell. Fura rabszolgahajcsár-érzés hamar elmúlik, mert vagy sajnálatból nem ülünk be a biciklis emberekhez, és akkor nem lesz munkájuk, vagy beülünk, és akkor lesz... Több, mint egy hónap India sem edzett meg minket eléggé, emberünk simán behúz a csőbe! Első palota helyett textilgyár és persze bolt, második palota helyett drágakő és ékszerűzlet. Először még jófejségből (vagy lúzerségből?) (egyértelmű lúzerség S.) bemegyünk szétnézni, ékszeres helyen viszont kerekperec kijelentjük, hogy nem vagyunk kíváncsiak a boltra. Bácsink erre kifejezéstelen arccal arrébbtol (!) minket a bolt elől, majd közli, hogy legyünk olyan kedvesek és hasonló helyzetben menjünk be a boltba, mert ő már azért is lóvét kap, ha csak szétnézünk, nem is kell vásárolnunk... és simán visszatol előbbi bolt elé. Szénné égünk. És még nincs vége, harmadik palota helyett újabb textilüzlet undorítóan rámenős eladóval, aki a végére nyolcadára alkudja le a saját árát. Ez már elvi kérdés, természetesen nem veszünk semmit és jól elhajtjuk bácsinkat is. (Még majd játszuk el a boltban, hogy holnap visszajövünk, mert ezt akarta... S.) Ennyit ér egy városnézés 10-ért...Ingyen és gyalogosan folytatjuk, city palace, Jantar Mantar, Hawa Mahal. Újabb, de jóelőre kialkudott biciklis túrára vállalkozunk, fiú egész a vasútállomásig teker velünk. Állomás nincs közel, négysávos úton színesre pingált, hatalmas elefántokat, sok-sok biciklis és motoros riksát, kutyákat, teheneket, motorokat és vadiúj Suzukikat kerülgetünk az esti csúcsban. S.-nál kezdődő gerincferdüléd, biciklis riksák még nekem is alacsonyak. Sikeres jegyvásárlás, pénteken irány Agra és a Taj!
Vacsira helyi kedvencünk, paneer pakoda sok rotival és curddel. Egész éjjel tüzijáték és csatazaj, temérdek esküvő van ma este, állítólag nagyon szerencsés nap van házasulás-szempontból. Itt nem törődnek a nálunk szokásos, uncsi "ha-esküvő-akkor-szombat-este-elvvel", ha az asztrológus azt tartja szerencsésnek, simán megtartják a lagzit mondjuk szerdán reggel. (De, ha az arát is az asztrológus választja ki, akkor szerintem baj van. S.,)
2010. február 17. Jaipur, Rajasthan
Hűvös reggel után ragyogó napsütésben Hawa Mahal, a szelek és a háremhölgyek palotája. Apró kőrácson kikukucskálás utca forgatagára, pont mint annak idején hivatásos feleségek. Innen át egész óvároson Majomtemplom becenevű Surya Mandirba. Őrületes kilátás töklapos Jaipurra, és baromi sok majom. De nemcsak egész majomcsaládok, hanem sok-sok kecske, tehén, disznó, kutya és mókus...tiszta állatkert. Fent gyönyörűséges apró hindu templomban "áldott állapotba" kerülök homlokomon piros pötty által, S. elmenekül áldás elől. Hazafelé helyi BKV igénybevétele indiai tömegközlekedési viszonyokat kutató tanulmányunk további csiszolása érdekében. Goaihoz hasonló pici buszok hangos kiabálós emberrel, körben lócák ülőhelyként. (Lefátyolozott arcú lányok, asszonyok (állítólag a lábujjon viselt gyűrűböl lehet tudni, ki férjezett, ha pedig hindu, akkor a feje tetején a választékba van egy piros csík festve a hölgynek, vagy egyszerűen öt gyerekkel van...) A fiúk max. mellig érnek, nem sok kövér akad, és mind Travoltás szövetnadrágban, csillógó anyagból készült tapadós ingben feszít. Néha előkerül a fésű is a farzsebből, ahogy kell. Ellenpontként nagyon gyakran mocskos mód retkes a nadrág az ülő, kéztörlő felületen. A böfögés, f...gás, bétel és fölhörgött egyébb anyagok publikus köpködése látszólag senkit nem zavar. Az udvariasság szó jelentését veszti. Nincs előreengedés, vagy átadjuk a helyünket, cserébe, ha nem állsz félre, neked jön a dudáló motoros. J. nemrég világosított fel, hogy jófejségből dudálnak, hogy tudjam, tudják, hogy jönnek. Majd minden teherautó hátuljára ki van írva: Dudálj! S.)
Beülős vacsi után hidegzuhany. Hotelben már többször volt példa melegvízre, de mindig csak délben.
Éjjeli félálomban szárnyas wc-re felkapaszkodás cirkuszi mutatvánnyal is felér.
2010. február 18. Jaipur, Rajasthan
Ma csalódás itteni törzshelyünkben. Nomoneyfriendship alapon és hosszú ideje egyetlen fehérszínű törzsvendégként eddigi szakadt fecni helyett szép új étlapot kapunk. De ha már új menüt gyártottak nekünk, akkor jól fel is vitték az árakat, mindet kb 5-tel.. persze a hindi étlap nem változott tegnap óta. Délután Margit-sziget-feeling keresése nagy parkban. Napsütés és zöld gyep ok, de sziget-érzést rombolja a sok szakadt friendshipre hajtó helyi és az először óriási mókusnak nézett patkány. Pipereboltban lány fehérítős testápolót akar ránksózni. Ok, sokat barnultam az elmúlt egy hónapban, de azért ennyit nem...
Vacsira veg fried rice új helyen. Rejtély, de az indiaiak tényleg nem tudják azt mondani, hogy, nem. Mondhatsz, vagy kérhetsz bármit, tuti a széles mosoly és a "yes, sir/madam", miközben biztos lehetsz benne, hogy a felét se értette annak, amit mondtál... rendelésnél már kézzel-lábbal mutogatunk, mert itt általában a számokat sem értik. Néhány hasznos hindi kifejezést is magunkra szedtünk, de amikor S. hindiül próbálkozik rendelni, attól láthatólag mégjobban összezavarodnak.. lehet, hogy még gyakorolnunk kell kicsit a kiejtést :-) (Szerintem a gyerek nem tudott hindiül, biztos vmi vidéki dialektust beszélt... S)
Sokkoló: vonatjegy vásárlásnál hosszú várakozás. Az elöttünk ülő átlagos külsejű férfi, miután a fia (kinézetre legalábbis) megszerzi a jegyet, egyszerüen lehuppan a székröl a földre. Keze is, lába is lent. Furcsán gugol; terpeszben, térdei oldalra húzva. Elindul a kijárat felé, abban a pozicióban ahogy iskolában a békaugrás megy. Nem ugrik, gyalogol. Kint pótkerekes robogó várja. Mindketten sokáig hallgatunk...
2010. február 19. Agra, Uttar Pradesh
Hajnali állomásra riksázás után embertpróbáló viszontagságok árán jutunk Taj Mahal otthonába. Első és utolsó second class vonatozástól előre félek, de officeban ember képünkbe nevet, amikor megkérdezzük, hogy a másodosztályon kell-e majd harcolni a helyért... Ehhez képest sosemlátott élethalálharc. (Korábban sose értettük, miért szaladnak több tucatjával az emberek már akkor mikor még meg sem állt a vonat... S.) Leendő útitársaink őrült hisztériában nyomulnak fel vagonba, ahová állítólag mindenkinek van helye. Magyar embernek ez sok, ilyesmire csak azok képesek, akik 1 milliárdan vannak! S. nagynehezen felvonszol a vonatra, rettegek, hogy ha elengedi a kezem, sose látom többet. Fent még sokkal rosszabb. Minden oldalról nyomnak, hindi ordibálástól zeng a fejem, megmozdulni lehetetlen. Feladom a reménytelen küzdelmet, bömbölni kezdek tömeg kellős közepén. Nincs mit tenni, patakokban folyik a könny az arcomon és hangosan szipogok. Útitársak ledöbbennek. Egymással naponta megküzdenek, de zokogó fehér lánnyal ritkán... Óráknak tűnik, mire elvergődünk a helyünkre, ahol persze már így is duplán ülnek. Csoda folytán mégis ülőhelyhez jutunk, de levegőhöz nem. Mindenhol ember. Az arcunkban, a lábunk közt, mindenhol. Ok, sokan vannak, tudom. 2 rúpiáson Lánchíd helyett anya-apa-két gyerek, szöveg: small family, happy family. Úgy tűnik, még nem olvasták...
Néni 4 órán át ül a fél bal és a teljes jobb lábfejemen, miközben combomon könyököl. Láb elhalásától félek, néni édesen alszik rajtam. (Kétszer nagyon komoly szóváltás a vagonban, egyszer kis bunyó is. Nekem furcsa, második alkalom, hogy olyan állomáson pihen a vonat, jó sokat, ahonnan ugyan abba az irányba indul tovább amerről jött. Zsákállomás? Míg állunk, az ablak alatt kis család földön ülve vár. Apa, anya és közel fél tucat poronty. Az egyik kisfiú bebizonyítja, nem kell ezer féle játék a gyereknek. Kb. 20 centis, cserépléc méretű fadarab van nála. Először dobol a földön, késöbb madzagot fűz át a lyukas fán, hogy pörgetni tudja. Idönként megcsócsálja a fát. Testvérével korcsolyának/gördeszkának nevezik ki végül. Rááll, a szabad lábával löki magát. Amikor nem csúszik elégé, újból leül0. Nyalni kezdi a játékát, de rendesen ám. Az egyik oldalát vastagon benyálazza. Elöször nem értjük, de bemutatót tart mennyivel jobban csúszik így. Szinte semmivel. Bármibe fogadok J-vel, hogy a kissrác soha nem betegszik meg... S.)
5 és fél órányi rémvonatozás után rezignáltan fogadom, hogy Aladdin városába értünk. Prepaid riksa hotelbe, szoba fürdőszobás-gekkós (ez itt valami hagyomány?) Reggeli sokk kezelése még nagyobb sokkal, Taj hófehér kupolája hotel teraszától szinte karnyújtás. Ebédre pakora, chapati, rizs, curd és tömény Taj-látvány. El se hiszem, hogy itt vagyok! Délután séta istennőként tisztelt Yamuna partjára. Gangával ugyan még nem találkoztunk, de Yamuna nem tűnik annyira koszosnak. Helyi hinduk felajánlásokat hoznak folyó-hölgynek, virágok, fűszerek és sok kaja...amit aztán a szent tehenek és a nemszent kutyák fogyasztanak el. (Ahogy a virágokat, zöld növényekből formált hajót ráteszik a vízre, abban van vmi. De aztán simán az áldozat után dobja a bácsi a nylont, akik pedig ételt hoznak azok is spontán a parton hagyják a zacsit...nekem ez magas. Bal kézzel áldozunk, fohász, ima, meg ki tudja még... jobbal meg belepiszkítunk rögtön. Ugyan akkor ugyan oda ahol az elöbb még "spiritualizáltunk". Hogy van ez? S.) Naplemente. Taj. Megmagyarázhatatlan nyugalom.
2010. február 20. Agra, Uttar Pradesh
Agrában végre megint igazi nyár, Ahmedabad óta nem volt ilyen jóidőnk! Tetőterszos reggeli után hatalmas túra Taj minden lehetséges szemszögből történő fotózása céljából. Hosszú vasúti híd keskeny gyalogútján átkelés kitikkadt Yamuna túlpartjára. Parton nagyüzemben tehénszart gyártanak, ameddig a szem ellát, kerek lepények száradnak. Úgy tűnik, nem sok külföldi választja ezt az utat, annál több a helyi, meg a kéregető gyerek. A szokásos "money/rupees, please" helyett itt nagyon furcsa próbálkozás: először chocolate, aztán shampoo, pen... vagyis ha csokit nem adunk, akkor legalább sampont adhatnánk, vagy minimum egy tollat. A csokira biztos a turisták szoktatták rá őket, de miből gondolják, hogy épp van nálam sampon? Túlparton Baby Taj, a felnőtt majd holnap. Tetszik. Szerintem mogul építészet nem giccses, inkább nyugodt-letisztult. India legtúristább városában semmi sem barátság, minden pénz. Miután leperkáltuk helyiekhez képest tízszeres belépőnket, cipő-őr bácsinak van képe közölni, hogy ha vissza akarom kapni a szandálomat, neki fizessek, amennyit jónak látok... hát, nem látom jónak az egészet.
Mini Taj után illegalitás. Rizsföldek között húzódó,úttalan út végén szögesdrótón verekedjük át magunkat Yamuna partjára, épp szemben ezeregyéjszaka-tornyos Taj-al. (Víz elfogyott, jobb híján veszünk egy tucat répát, kivül vörös a közepe fehér. Itt ilyen, szeretjük, nagyon finom. S.) A sok bivalyon, néhány pásztorfiún, nameg rajtunk, illegális túristákon kívül hatalmas sasok és hosszúlábú, pelikánszerű madarak gyönyörködnek a kilátásban. A Taj mellett halottégető gath, három máglya ég éppen, körben emberek, a Hare Krisna egészen máshogy szól itt, mint Somogyvámoson... Ijesztően lenyűgöző, és lenyűgözően ijesztő látvány! Idillünket katonaruhás emberek kiabálása zavarja meg. Naná, hogy nem szabadna itt lennünk, és hál' Istennek, hogy eddig nem vettek észre. Élményektől lüktető fejjel haza, vacsira utcán félbe vágott krumpli sülve, otthon-íze van.
Legdurvább: hazafelé, út szélén, fiúcska szemetet válogat zsákokból. Közelebb érve látjuk, a kezével söpörgeti külön a tűket a használt fecskendőktől.Nem tudjuk melyik jobb, mi váltható még pénzzé... bármelyik is, kétlem, hogy megéri! S.
Február 14, Valentin napi lehúzás indul! Na nem, mintha a Valantin nap indiai ünnep lenne (vagy ünnep lenne egyáltalán), de itteni sales-es barátaink ragyogóan alkalmazkodtak a nyugati igényekhez. Szegény S.-t percenként kérdezgetik, miért nem akarja boldoggá tenni a feleségét (a bátrabbak barátnőnek titulálnak) egy szép sállal, kendővel, fülbevalóval, vagy akármivel, én meg nem győzöm bizonygatni, mennyire nincs szükség a boldogságomhoz egy Ganesha szoborra vagy pasmina sálra. Délután S. új haverjával találkozás, szent tehenek kerülgetése nagyon szűk sikátorokban, és lehetetlen küldetés. Jaisalmerben tényleg sok a piperecikkeket áruló bolt, de a napok óta mintapéldányként magammal hurcolt utolsó kozmetikai vattakorongomnál megáll a tudomány. Ilyet még nem láttak, de csak ehhez hasonlót sem.. Papírzsepi van, egy százas csomag éppen annyiba kerül, mint fürdőszobás, tv-s szuperszobánk két főre egy éjszakára. Ez van, Indiában biztos több a szoba, mint a papírzsepi. Este romantikus naplemente tónál hármasban, S., én és nyomunkban árnyékként járkáló szakadt szent (?) ember. Vacsira veg pulao, a "not spicy"-t vagy nem értik, vagy nem tudják elképzelni, hogy milyen az.
2010. február 15. Jaisalmer, Rajasthan
Ma végre elhagyjuk betegség helyszínét. Teve ismét megússza a dolgot, még nem merek több órát sivatagi dűnék közötti wc-mentes övezetben tölteni. (Néha azt gondolom, hogy az egész sivatag egy WC a water-t leszámítva...india pedig egy szemétdomb. Itt az utca a szemetes, az emberek pedig egyik portáról tologatják a másikra a "trutymó"-t. Ez látaszólag senkit nem zavar... Reggelente látom néhány érzékenyebb (fázósabb) lélek felgyútj egy-egy szemétkupacot, a rend kedvéért. Napközben a szakatabbja átnyálazza (szó szerint), ami az utcára kerül, majd nagyság/szerencse szerint érkezik a tehén, kecske, disznó, kutya és a patkányok. Az Öntisztitás piramisa, csak nem működik...S ) Délután vonatra szállunk, irány Jaipur, a változatosság kedvéért kék és arany városok után most egy rózsaszín, Rajasthan fővárosa következik. Vonaton közelebbi ismeretségbe kerülés wc-vel kihagyható élmény, de én még nem tudom kihagyni. Vagonnyi 20 éves fiúval utazunk. Most lett vége a szünetnek, mennek vissza a suliba, és láthatóan bliccelnek, mert minden egyes helyen legalább hárman ülnek. Saját upper bedjeineket is foggal-körömmel tudjuk csak megvédeni.
2010. február 16. Jaipur, Rajasthan
Hajnalban apró félretájékoztatás miatt majdnem továbbrobogunk Delhibe, félálomban dobáljuk le cuccokat vonatról jaipuri állomáson. S. emberesre serkent szakállát dícsérő riksás fiúval hotelbe, személyzet sikeres felzargatása, szoba kicsit drága, de fürdőszobás. Saját wc alkalmatosságunknak szárnya van. Szárnyak elméletileg arra hivatottak, hogy nyugati és keleti típusú pisilésre is használhatóvá tegyék wc-t. Gyakorlatilag szárnyak miatt nem lehet rendesen, nyugati módra föléguggolni, a keleti taposós-guggolás meg nem alkalmas tériszonyosoknak a kb méteres magasság miatt. (Szerintem kényelmes. S : ) Szoba ablaka tetőterasszal egy szintben, szemöldökszedés közben tetőn rosszalkodó majomcsaláddal szemezek. Nem tudják mire vélni a műveletet, nagyon vicces.
A pink city nem annyira rózsaszín, inkább narancsos, de tényleg egészen egyszínű. Motorosriksa alig, cserébe rengeteg biciklis! Eddig ilyenekkel még nem találkoztunk, sok kis szikár ember kétszemélyes "hintókon" fuvaroz apait-anyait beleadva néha egész családokat. Ráadásul nagy salesman-ek, egyik 10-ért városnézést ígér 3 palota érintésével, mi pedig bepalizódunk, ahogy kell. Fura rabszolgahajcsár-érzés hamar elmúlik, mert vagy sajnálatból nem ülünk be a biciklis emberekhez, és akkor nem lesz munkájuk, vagy beülünk, és akkor lesz... Több, mint egy hónap India sem edzett meg minket eléggé, emberünk simán behúz a csőbe! Első palota helyett textilgyár és persze bolt, második palota helyett drágakő és ékszerűzlet. Először még jófejségből (vagy lúzerségből?) (egyértelmű lúzerség S.) bemegyünk szétnézni, ékszeres helyen viszont kerekperec kijelentjük, hogy nem vagyunk kíváncsiak a boltra. Bácsink erre kifejezéstelen arccal arrébbtol (!) minket a bolt elől, majd közli, hogy legyünk olyan kedvesek és hasonló helyzetben menjünk be a boltba, mert ő már azért is lóvét kap, ha csak szétnézünk, nem is kell vásárolnunk... és simán visszatol előbbi bolt elé. Szénné égünk. És még nincs vége, harmadik palota helyett újabb textilüzlet undorítóan rámenős eladóval, aki a végére nyolcadára alkudja le a saját árát. Ez már elvi kérdés, természetesen nem veszünk semmit és jól elhajtjuk bácsinkat is. (Még majd játszuk el a boltban, hogy holnap visszajövünk, mert ezt akarta... S.) Ennyit ér egy városnézés 10-ért...Ingyen és gyalogosan folytatjuk, city palace, Jantar Mantar, Hawa Mahal. Újabb, de jóelőre kialkudott biciklis túrára vállalkozunk, fiú egész a vasútállomásig teker velünk. Állomás nincs közel, négysávos úton színesre pingált, hatalmas elefántokat, sok-sok biciklis és motoros riksát, kutyákat, teheneket, motorokat és vadiúj Suzukikat kerülgetünk az esti csúcsban. S.-nál kezdődő gerincferdüléd, biciklis riksák még nekem is alacsonyak. Sikeres jegyvásárlás, pénteken irány Agra és a Taj!
Vacsira helyi kedvencünk, paneer pakoda sok rotival és curddel. Egész éjjel tüzijáték és csatazaj, temérdek esküvő van ma este, állítólag nagyon szerencsés nap van házasulás-szempontból. Itt nem törődnek a nálunk szokásos, uncsi "ha-esküvő-akkor-szombat-este-elvvel", ha az asztrológus azt tartja szerencsésnek, simán megtartják a lagzit mondjuk szerdán reggel. (De, ha az arát is az asztrológus választja ki, akkor szerintem baj van. S.,)
2010. február 17. Jaipur, Rajasthan
Hűvös reggel után ragyogó napsütésben Hawa Mahal, a szelek és a háremhölgyek palotája. Apró kőrácson kikukucskálás utca forgatagára, pont mint annak idején hivatásos feleségek. Innen át egész óvároson Majomtemplom becenevű Surya Mandirba. Őrületes kilátás töklapos Jaipurra, és baromi sok majom. De nemcsak egész majomcsaládok, hanem sok-sok kecske, tehén, disznó, kutya és mókus...tiszta állatkert. Fent gyönyörűséges apró hindu templomban "áldott állapotba" kerülök homlokomon piros pötty által, S. elmenekül áldás elől. Hazafelé helyi BKV igénybevétele indiai tömegközlekedési viszonyokat kutató tanulmányunk további csiszolása érdekében. Goaihoz hasonló pici buszok hangos kiabálós emberrel, körben lócák ülőhelyként. (Lefátyolozott arcú lányok, asszonyok (állítólag a lábujjon viselt gyűrűböl lehet tudni, ki férjezett, ha pedig hindu, akkor a feje tetején a választékba van egy piros csík festve a hölgynek, vagy egyszerűen öt gyerekkel van...) A fiúk max. mellig érnek, nem sok kövér akad, és mind Travoltás szövetnadrágban, csillógó anyagból készült tapadós ingben feszít. Néha előkerül a fésű is a farzsebből, ahogy kell. Ellenpontként nagyon gyakran mocskos mód retkes a nadrág az ülő, kéztörlő felületen. A böfögés, f...gás, bétel és fölhörgött egyébb anyagok publikus köpködése látszólag senkit nem zavar. Az udvariasság szó jelentését veszti. Nincs előreengedés, vagy átadjuk a helyünket, cserébe, ha nem állsz félre, neked jön a dudáló motoros. J. nemrég világosított fel, hogy jófejségből dudálnak, hogy tudjam, tudják, hogy jönnek. Majd minden teherautó hátuljára ki van írva: Dudálj! S.)
Beülős vacsi után hidegzuhany. Hotelben már többször volt példa melegvízre, de mindig csak délben.
Éjjeli félálomban szárnyas wc-re felkapaszkodás cirkuszi mutatvánnyal is felér.
2010. február 18. Jaipur, Rajasthan
Ma csalódás itteni törzshelyünkben. Nomoneyfriendship alapon és hosszú ideje egyetlen fehérszínű törzsvendégként eddigi szakadt fecni helyett szép új étlapot kapunk. De ha már új menüt gyártottak nekünk, akkor jól fel is vitték az árakat, mindet kb 5-tel.. persze a hindi étlap nem változott tegnap óta. Délután Margit-sziget-feeling keresése nagy parkban. Napsütés és zöld gyep ok, de sziget-érzést rombolja a sok szakadt friendshipre hajtó helyi és az először óriási mókusnak nézett patkány. Pipereboltban lány fehérítős testápolót akar ránksózni. Ok, sokat barnultam az elmúlt egy hónapban, de azért ennyit nem...
Vacsira veg fried rice új helyen. Rejtély, de az indiaiak tényleg nem tudják azt mondani, hogy, nem. Mondhatsz, vagy kérhetsz bármit, tuti a széles mosoly és a "yes, sir/madam", miközben biztos lehetsz benne, hogy a felét se értette annak, amit mondtál... rendelésnél már kézzel-lábbal mutogatunk, mert itt általában a számokat sem értik. Néhány hasznos hindi kifejezést is magunkra szedtünk, de amikor S. hindiül próbálkozik rendelni, attól láthatólag mégjobban összezavarodnak.. lehet, hogy még gyakorolnunk kell kicsit a kiejtést :-) (Szerintem a gyerek nem tudott hindiül, biztos vmi vidéki dialektust beszélt... S)
Sokkoló: vonatjegy vásárlásnál hosszú várakozás. Az elöttünk ülő átlagos külsejű férfi, miután a fia (kinézetre legalábbis) megszerzi a jegyet, egyszerüen lehuppan a székröl a földre. Keze is, lába is lent. Furcsán gugol; terpeszben, térdei oldalra húzva. Elindul a kijárat felé, abban a pozicióban ahogy iskolában a békaugrás megy. Nem ugrik, gyalogol. Kint pótkerekes robogó várja. Mindketten sokáig hallgatunk...
2010. február 19. Agra, Uttar Pradesh
Hajnali állomásra riksázás után embertpróbáló viszontagságok árán jutunk Taj Mahal otthonába. Első és utolsó second class vonatozástól előre félek, de officeban ember képünkbe nevet, amikor megkérdezzük, hogy a másodosztályon kell-e majd harcolni a helyért... Ehhez képest sosemlátott élethalálharc. (Korábban sose értettük, miért szaladnak több tucatjával az emberek már akkor mikor még meg sem állt a vonat... S.) Leendő útitársaink őrült hisztériában nyomulnak fel vagonba, ahová állítólag mindenkinek van helye. Magyar embernek ez sok, ilyesmire csak azok képesek, akik 1 milliárdan vannak! S. nagynehezen felvonszol a vonatra, rettegek, hogy ha elengedi a kezem, sose látom többet. Fent még sokkal rosszabb. Minden oldalról nyomnak, hindi ordibálástól zeng a fejem, megmozdulni lehetetlen. Feladom a reménytelen küzdelmet, bömbölni kezdek tömeg kellős közepén. Nincs mit tenni, patakokban folyik a könny az arcomon és hangosan szipogok. Útitársak ledöbbennek. Egymással naponta megküzdenek, de zokogó fehér lánnyal ritkán... Óráknak tűnik, mire elvergődünk a helyünkre, ahol persze már így is duplán ülnek. Csoda folytán mégis ülőhelyhez jutunk, de levegőhöz nem. Mindenhol ember. Az arcunkban, a lábunk közt, mindenhol. Ok, sokan vannak, tudom. 2 rúpiáson Lánchíd helyett anya-apa-két gyerek, szöveg: small family, happy family. Úgy tűnik, még nem olvasták...
Néni 4 órán át ül a fél bal és a teljes jobb lábfejemen, miközben combomon könyököl. Láb elhalásától félek, néni édesen alszik rajtam. (Kétszer nagyon komoly szóváltás a vagonban, egyszer kis bunyó is. Nekem furcsa, második alkalom, hogy olyan állomáson pihen a vonat, jó sokat, ahonnan ugyan abba az irányba indul tovább amerről jött. Zsákállomás? Míg állunk, az ablak alatt kis család földön ülve vár. Apa, anya és közel fél tucat poronty. Az egyik kisfiú bebizonyítja, nem kell ezer féle játék a gyereknek. Kb. 20 centis, cserépléc méretű fadarab van nála. Először dobol a földön, késöbb madzagot fűz át a lyukas fán, hogy pörgetni tudja. Idönként megcsócsálja a fát. Testvérével korcsolyának/gördeszkának nevezik ki végül. Rááll, a szabad lábával löki magát. Amikor nem csúszik elégé, újból leül0. Nyalni kezdi a játékát, de rendesen ám. Az egyik oldalát vastagon benyálazza. Elöször nem értjük, de bemutatót tart mennyivel jobban csúszik így. Szinte semmivel. Bármibe fogadok J-vel, hogy a kissrác soha nem betegszik meg... S.)
5 és fél órányi rémvonatozás után rezignáltan fogadom, hogy Aladdin városába értünk. Prepaid riksa hotelbe, szoba fürdőszobás-gekkós (ez itt valami hagyomány?) Reggeli sokk kezelése még nagyobb sokkal, Taj hófehér kupolája hotel teraszától szinte karnyújtás. Ebédre pakora, chapati, rizs, curd és tömény Taj-látvány. El se hiszem, hogy itt vagyok! Délután séta istennőként tisztelt Yamuna partjára. Gangával ugyan még nem találkoztunk, de Yamuna nem tűnik annyira koszosnak. Helyi hinduk felajánlásokat hoznak folyó-hölgynek, virágok, fűszerek és sok kaja...amit aztán a szent tehenek és a nemszent kutyák fogyasztanak el. (Ahogy a virágokat, zöld növényekből formált hajót ráteszik a vízre, abban van vmi. De aztán simán az áldozat után dobja a bácsi a nylont, akik pedig ételt hoznak azok is spontán a parton hagyják a zacsit...nekem ez magas. Bal kézzel áldozunk, fohász, ima, meg ki tudja még... jobbal meg belepiszkítunk rögtön. Ugyan akkor ugyan oda ahol az elöbb még "spiritualizáltunk". Hogy van ez? S.) Naplemente. Taj. Megmagyarázhatatlan nyugalom.
2010. február 20. Agra, Uttar Pradesh
Agrában végre megint igazi nyár, Ahmedabad óta nem volt ilyen jóidőnk! Tetőterszos reggeli után hatalmas túra Taj minden lehetséges szemszögből történő fotózása céljából. Hosszú vasúti híd keskeny gyalogútján átkelés kitikkadt Yamuna túlpartjára. Parton nagyüzemben tehénszart gyártanak, ameddig a szem ellát, kerek lepények száradnak. Úgy tűnik, nem sok külföldi választja ezt az utat, annál több a helyi, meg a kéregető gyerek. A szokásos "money/rupees, please" helyett itt nagyon furcsa próbálkozás: először chocolate, aztán shampoo, pen... vagyis ha csokit nem adunk, akkor legalább sampont adhatnánk, vagy minimum egy tollat. A csokira biztos a turisták szoktatták rá őket, de miből gondolják, hogy épp van nálam sampon? Túlparton Baby Taj, a felnőtt majd holnap. Tetszik. Szerintem mogul építészet nem giccses, inkább nyugodt-letisztult. India legtúristább városában semmi sem barátság, minden pénz. Miután leperkáltuk helyiekhez képest tízszeres belépőnket, cipő-őr bácsinak van képe közölni, hogy ha vissza akarom kapni a szandálomat, neki fizessek, amennyit jónak látok... hát, nem látom jónak az egészet.
Mini Taj után illegalitás. Rizsföldek között húzódó,úttalan út végén szögesdrótón verekedjük át magunkat Yamuna partjára, épp szemben ezeregyéjszaka-tornyos Taj-al. (Víz elfogyott, jobb híján veszünk egy tucat répát, kivül vörös a közepe fehér. Itt ilyen, szeretjük, nagyon finom. S.) A sok bivalyon, néhány pásztorfiún, nameg rajtunk, illegális túristákon kívül hatalmas sasok és hosszúlábú, pelikánszerű madarak gyönyörködnek a kilátásban. A Taj mellett halottégető gath, három máglya ég éppen, körben emberek, a Hare Krisna egészen máshogy szól itt, mint Somogyvámoson... Ijesztően lenyűgöző, és lenyűgözően ijesztő látvány! Idillünket katonaruhás emberek kiabálása zavarja meg. Naná, hogy nem szabadna itt lennünk, és hál' Istennek, hogy eddig nem vettek észre. Élményektől lüktető fejjel haza, vacsira utcán félbe vágott krumpli sülve, otthon-íze van.
Legdurvább: hazafelé, út szélén, fiúcska szemetet válogat zsákokból. Közelebb érve látjuk, a kezével söpörgeti külön a tűket a használt fecskendőktől.Nem tudjuk melyik jobb, mi váltható még pénzzé... bármelyik is, kétlem, hogy megéri! S.
2010. február 18., csütörtök
2010. február 14., vasárnap
2010. február 9. Jodhpur, Rajasthan
Felhők tovaszállnak égről és fejem felől is. Újra süt a nap, reggeli jóga új életet ad. Omlett bácsinál a változatosság kedvéért fried egg, majd helyi postás kollégák. Feladtuk a képeslapokat, szóljatok, ha megérkeznek :-) Délután fort. Kiakadunk turisták nyílt diszkriminációján, minek okán jegy ötszöröse, mint amit helyiek fizetnek. Múzeumozás helyett felkapaszkodunk szemben levő hegyre és őrületes kilátást kapunk ingyen. Jodhpur bizonyos szögből nézve tényleg egészen kék, de azért annyira nem. Inkább kék foltos. Túra után megérdemelt vacsi egész jó beülősben, palak paneer, butter chapati és az elmaradhatatlan curdöm. Előétel nagyon fura, első ránézésre tejföllel és pirosarannyal nyakonöntött kuglóf, amiről kiderül, hogy minden van benne: kívül édes joghurt és piros chiliszósz, a "kuglóf" belsejében meg kenyérgombócok, lencse, krumpli és csicseriborsó.. legalábbis ezeket ismertem fel. Érdekes. Mosdóban otthagyott féltekercs wc papír eltulajdonításán gondolkodunk. Hotelben sok áramszünet, válasz mindig megnyugtató, 5-10 minutes, és jön vissza áram.. aztán hol jön, hol nem. Fejlámpában guggolósba pisilés nagyon vicces.
2010. február 10. Jaisalmer, Rajasthan
Korahajnali riksavadászat Jodhpurban nem is olyan egyszerű, ráadásul riksa állomásra menet feladja a harcot. Át másikba,aggódás vonat lekésésén. Felesleges, vonat jön, majd. 3 órás pirkadati várakozás baromi hideg állomás hihetelneül sok, és még hihetetlenebbül kövér patkánya társaságában, lélekmelegítőnek pálinka hiányában chai. Mire kivilágosodik, vonat is megérkezik. 6 órás út alatt nem csak táj válik sivataggá, hanem a vagon is. Ablakot nem lehet teljesen lehúzni, mini lyukon zúdul be a vöröses sárga homok. Fejünkön, szánk előtt kendő, mégis homok mindenütt. Rajtam. Bennem. Mindenütt. Érthetelen oknál fogva hagyjuk magunkat levadászni vonaton leselkedő jaisalmeri szállásadó hiéna által, aki filléresdeperszehiperszuper szoba mellé ingyen fuvart ígér be a városba. Mivel riksások lehúzása minden városban az állomásra nagy cuccal érkező turistát fenyegeti a legjobban, csatlakozunk szintén begyűjtött (es hozzán hasonlóan bizalmatlan tekintetű) fehérek kis csapatához. Dzsip tényleg hotelbe visz, de beijedünk nulla számú vendéghez mérten megdöbbentően népes kiszolgáló személyzet eltúlzott marasztalásától... világ másik végén könnyen paranoiás lesz az ember. Át Lonely-s helyre, az még eddig mindig bevált, most is. 150-es szobában nem csak fürdőszoba van (kis jóindulattal langyosnak nevezhető vízzel és egy cuki gekkóval a falon), hanem tv is, gondosan körülvéve "ízléses"műanyag fóliával homok ellen.
Forton kívül lakunk, igazi Jaisalmer forton belül van. Város csak nagy szaporodási kedv, sok turista, viszont kevés víz miatt nőtte ki magát aranyszínű, 99 bástyás homokkő erődből. Forton kívül hangulat nem annyira romantikus oázisváros, sokkal inkább határmenti sivatagi katonatalep. Sok katonai autó, és sok egyenruhás erő nagy puskákkal, teraszunk felett kaja közben vadászrepülők húznak el, nagyon közel Pakisztán. Lulunak biztos tetszene a sok katonai cucc :-)
Vacsira dal fry, curd, naan és kínai édes-savanyú ízű olasz tészta (?) Mondjuk Kína sokkal közelebb van.
Sivatagi éjszakák tényleg nagyon hidegek, végre összes melegruha értelmet nyer.
2010. február 11. Jaisalmer, Rajasthan
Elkiabáltam. Tudom. Már megint. 4 hétig tartottam magam, de tovább nem. India-kórság rajtam is kiütközik, egész napos ingázás ágy és wc között, saját wc-s szoba Isten áldása! Lábadozás alatt elmúlt években elmulasztott tv-zés mennyiség pótlására tett kísérlet, hindi Mónika show és Barátok közt (csak színészi játék még annál is átütőbb). Mr Bean ment meg attól, hogy a legaljára süllyedjek... (Ez már a legalja. S.)
2010. február 12. Jaisalmer, Rajasthan
További lábadozás sok sétával tetőteraszon, és szegény szakács őrületbe kergetésével állandó citromos tea és plain rice miatt. S. egyedül megy városba fényképezni, közben új ismerősöket szerez és Enfield-en utazik... de ez már az ő story-ja.
(Szokásos leszólítás, váratlan fordulat azzal, hogy a srác ecseteli, mennyire hasonlítok az anyukája testvére férjének a nemtudomkijére. Nyilván ugyan úgy néz ki mint én, bár állítólag kicsit barnább a bőre. Hagyom magam rádumálni egy chai-ra, legalább történik vmi... Össze-vissza sikátorokon eljutunk a családi üzletbe. Útközben crazy cow, első amit látok, békés testvéreitől eltérően neki akar menni a motorunknak. Vicces, de le kell szálljak míg megfordulunk...a tehén a nyomunkban, de győz a motorizáció. Az ékszerüzlet, ami családi vállalkozás (mi más lenne) zárva, mert péntek, munkaszüneti nap van. Kiderül, hogy új ismerösöm ugyanúgy túrista mint mi. Itt a nagybátya él. Ő Punjab-ból való, de szüleinek Bombay-ban van a rezidenciájuk. Mégis nagyrészt Spanyolországban élnek az üzlet miatt. Van ott is egy üzemük, valamint még pár India különböző részein. Ő London-ban tanul, de most inditja a saját kis vállalkozását. Ami nagyjából ugyanaz mint a szüleié, csak hozzá csordogál majd be a zsé. Nem igazán értem hogy jövök a képbe... Beszélgetünk, teázunk, majd új "barátom" eldob a viztározóhoz a város szélén, ahová eredetileg indultam. Mert oda 5-kor kell menni (mit is gondoltam!), nagybátja minden nap akkor megy és onnan nézni a naplementét...
Víz csak a legalján, szárazság van. Amikor esik 3-4 méterrel magasabb a vízszint. Igy értelmet nyernek a fallal körülvett szigetek a kiszáradt meder közepén. Túristák csoportosulnak a parton. Elöttük a sekély vízben harcsák nyüzsögnek, egy-egy bedobott keksz percekig a víz szinén tatja őket. A partról fotózó bácsi meséli, ő a helyi lapnak ír és egy kobor kutyát akar lencse végre kapni mikor kifog egy halat. Gyakran megesik szerinte. A parton szeméthegyek. Biztatom, idővel változik, de azt mondja nem, mert itt mindig ilyen volt és ilyen is lesz. Mindaddig míg az emberek nagyrésze írni, olvasni se tud, nem nagyon lehet nekik elmagyarázni miért baj, ha minden ott esik ki a kezükből ahol már nincs rá szükség, vagy miért ne köpjenek az utcára, fehér falra ott és akkor amikor jól esik. S)
2010. február 13. Jaisalmer, Rajasthan
Diétás tetőteraszos reggeli ébredező városban. Indiai városok később kelnek, mint magyarok, viszont tovább vannak ébren este. Reggel 9-kor még fura, viharelőtti nyugalom, üzletek épp csak kezdenek kinyitni, szent teheneket kevesebb riksa és motor kerülgeti. Jobbulás erőpróbájaként ma bemerészkedünk fortba. Pici aranysárga utcák sok német turistacsoporttal és "good-quality-best-price" üzlettel. Ha már itt tartunk, Jaisalmer is inkább money, mint friendship. Igazság szerint India must-to-see állama megcsömörleni látszik a sok nyugati madame-tól és sir-től, nehéz már nekik tényleg friendship oldalról közelíteni hozzánk.. Én mindenesetre már megfogadtam, hogy nem veszek semmit olyantól, aki azzal kezdi, hogy "from which country?", nekem valami eredetibb kell. Ma egy srác azt válaszolta a Hungary-re, hogy ha éhes vagyok, vegyek egy chapatit (kenyeret)...Jaisalmerben a szent tehenek is sokkal frusztráltabbnak tűnnek a többi városban megismert béketűrő társaiknál. Mondjuk biztos én is frusztrált lennék, ha szentségem ellenére papírt meg műanyagot kéne ennem a szemétből.
Este Mamma mia a tv-ben. Ugye, hogy nem is olyan rossz hely ez :-)?
(Ma Rahul-al vacsorázom, míg J otthon írogat. Vele ismerkedtem meg tegnap, ma pedig próbálom kideríteni mire hajt a srác. Konkluzió: 1. unatkozik, mivel Europában él, a helyiek nem érdekesek neki. 2. A közeljövőben "Kelet-Europában" fog utazgatni és most ismeretséget gyűjt. S)
Felhők tovaszállnak égről és fejem felől is. Újra süt a nap, reggeli jóga új életet ad. Omlett bácsinál a változatosság kedvéért fried egg, majd helyi postás kollégák. Feladtuk a képeslapokat, szóljatok, ha megérkeznek :-) Délután fort. Kiakadunk turisták nyílt diszkriminációján, minek okán jegy ötszöröse, mint amit helyiek fizetnek. Múzeumozás helyett felkapaszkodunk szemben levő hegyre és őrületes kilátást kapunk ingyen. Jodhpur bizonyos szögből nézve tényleg egészen kék, de azért annyira nem. Inkább kék foltos. Túra után megérdemelt vacsi egész jó beülősben, palak paneer, butter chapati és az elmaradhatatlan curdöm. Előétel nagyon fura, első ránézésre tejföllel és pirosarannyal nyakonöntött kuglóf, amiről kiderül, hogy minden van benne: kívül édes joghurt és piros chiliszósz, a "kuglóf" belsejében meg kenyérgombócok, lencse, krumpli és csicseriborsó.. legalábbis ezeket ismertem fel. Érdekes. Mosdóban otthagyott féltekercs wc papír eltulajdonításán gondolkodunk. Hotelben sok áramszünet, válasz mindig megnyugtató, 5-10 minutes, és jön vissza áram.. aztán hol jön, hol nem. Fejlámpában guggolósba pisilés nagyon vicces.
2010. február 10. Jaisalmer, Rajasthan
Korahajnali riksavadászat Jodhpurban nem is olyan egyszerű, ráadásul riksa állomásra menet feladja a harcot. Át másikba,aggódás vonat lekésésén. Felesleges, vonat jön, majd. 3 órás pirkadati várakozás baromi hideg állomás hihetelneül sok, és még hihetetlenebbül kövér patkánya társaságában, lélekmelegítőnek pálinka hiányában chai. Mire kivilágosodik, vonat is megérkezik. 6 órás út alatt nem csak táj válik sivataggá, hanem a vagon is. Ablakot nem lehet teljesen lehúzni, mini lyukon zúdul be a vöröses sárga homok. Fejünkön, szánk előtt kendő, mégis homok mindenütt. Rajtam. Bennem. Mindenütt. Érthetelen oknál fogva hagyjuk magunkat levadászni vonaton leselkedő jaisalmeri szállásadó hiéna által, aki filléresdeperszehiperszuper szoba mellé ingyen fuvart ígér be a városba. Mivel riksások lehúzása minden városban az állomásra nagy cuccal érkező turistát fenyegeti a legjobban, csatlakozunk szintén begyűjtött (es hozzán hasonlóan bizalmatlan tekintetű) fehérek kis csapatához. Dzsip tényleg hotelbe visz, de beijedünk nulla számú vendéghez mérten megdöbbentően népes kiszolgáló személyzet eltúlzott marasztalásától... világ másik végén könnyen paranoiás lesz az ember. Át Lonely-s helyre, az még eddig mindig bevált, most is. 150-es szobában nem csak fürdőszoba van (kis jóindulattal langyosnak nevezhető vízzel és egy cuki gekkóval a falon), hanem tv is, gondosan körülvéve "ízléses"műanyag fóliával homok ellen.
Forton kívül lakunk, igazi Jaisalmer forton belül van. Város csak nagy szaporodási kedv, sok turista, viszont kevés víz miatt nőtte ki magát aranyszínű, 99 bástyás homokkő erődből. Forton kívül hangulat nem annyira romantikus oázisváros, sokkal inkább határmenti sivatagi katonatalep. Sok katonai autó, és sok egyenruhás erő nagy puskákkal, teraszunk felett kaja közben vadászrepülők húznak el, nagyon közel Pakisztán. Lulunak biztos tetszene a sok katonai cucc :-)
Vacsira dal fry, curd, naan és kínai édes-savanyú ízű olasz tészta (?) Mondjuk Kína sokkal közelebb van.
Sivatagi éjszakák tényleg nagyon hidegek, végre összes melegruha értelmet nyer.
2010. február 11. Jaisalmer, Rajasthan
Elkiabáltam. Tudom. Már megint. 4 hétig tartottam magam, de tovább nem. India-kórság rajtam is kiütközik, egész napos ingázás ágy és wc között, saját wc-s szoba Isten áldása! Lábadozás alatt elmúlt években elmulasztott tv-zés mennyiség pótlására tett kísérlet, hindi Mónika show és Barátok közt (csak színészi játék még annál is átütőbb). Mr Bean ment meg attól, hogy a legaljára süllyedjek... (Ez már a legalja. S.)
2010. február 12. Jaisalmer, Rajasthan
További lábadozás sok sétával tetőteraszon, és szegény szakács őrületbe kergetésével állandó citromos tea és plain rice miatt. S. egyedül megy városba fényképezni, közben új ismerősöket szerez és Enfield-en utazik... de ez már az ő story-ja.
(Szokásos leszólítás, váratlan fordulat azzal, hogy a srác ecseteli, mennyire hasonlítok az anyukája testvére férjének a nemtudomkijére. Nyilván ugyan úgy néz ki mint én, bár állítólag kicsit barnább a bőre. Hagyom magam rádumálni egy chai-ra, legalább történik vmi... Össze-vissza sikátorokon eljutunk a családi üzletbe. Útközben crazy cow, első amit látok, békés testvéreitől eltérően neki akar menni a motorunknak. Vicces, de le kell szálljak míg megfordulunk...a tehén a nyomunkban, de győz a motorizáció. Az ékszerüzlet, ami családi vállalkozás (mi más lenne) zárva, mert péntek, munkaszüneti nap van. Kiderül, hogy új ismerösöm ugyanúgy túrista mint mi. Itt a nagybátya él. Ő Punjab-ból való, de szüleinek Bombay-ban van a rezidenciájuk. Mégis nagyrészt Spanyolországban élnek az üzlet miatt. Van ott is egy üzemük, valamint még pár India különböző részein. Ő London-ban tanul, de most inditja a saját kis vállalkozását. Ami nagyjából ugyanaz mint a szüleié, csak hozzá csordogál majd be a zsé. Nem igazán értem hogy jövök a képbe... Beszélgetünk, teázunk, majd új "barátom" eldob a viztározóhoz a város szélén, ahová eredetileg indultam. Mert oda 5-kor kell menni (mit is gondoltam!), nagybátja minden nap akkor megy és onnan nézni a naplementét...
Víz csak a legalján, szárazság van. Amikor esik 3-4 méterrel magasabb a vízszint. Igy értelmet nyernek a fallal körülvett szigetek a kiszáradt meder közepén. Túristák csoportosulnak a parton. Elöttük a sekély vízben harcsák nyüzsögnek, egy-egy bedobott keksz percekig a víz szinén tatja őket. A partról fotózó bácsi meséli, ő a helyi lapnak ír és egy kobor kutyát akar lencse végre kapni mikor kifog egy halat. Gyakran megesik szerinte. A parton szeméthegyek. Biztatom, idővel változik, de azt mondja nem, mert itt mindig ilyen volt és ilyen is lesz. Mindaddig míg az emberek nagyrésze írni, olvasni se tud, nem nagyon lehet nekik elmagyarázni miért baj, ha minden ott esik ki a kezükből ahol már nincs rá szükség, vagy miért ne köpjenek az utcára, fehér falra ott és akkor amikor jól esik. S)
2010. február 13. Jaisalmer, Rajasthan
Diétás tetőteraszos reggeli ébredező városban. Indiai városok később kelnek, mint magyarok, viszont tovább vannak ébren este. Reggel 9-kor még fura, viharelőtti nyugalom, üzletek épp csak kezdenek kinyitni, szent teheneket kevesebb riksa és motor kerülgeti. Jobbulás erőpróbájaként ma bemerészkedünk fortba. Pici aranysárga utcák sok német turistacsoporttal és "good-quality-best-price" üzlettel. Ha már itt tartunk, Jaisalmer is inkább money, mint friendship. Igazság szerint India must-to-see állama megcsömörleni látszik a sok nyugati madame-tól és sir-től, nehéz már nekik tényleg friendship oldalról közelíteni hozzánk.. Én mindenesetre már megfogadtam, hogy nem veszek semmit olyantól, aki azzal kezdi, hogy "from which country?", nekem valami eredetibb kell. Ma egy srác azt válaszolta a Hungary-re, hogy ha éhes vagyok, vegyek egy chapatit (kenyeret)...Jaisalmerben a szent tehenek is sokkal frusztráltabbnak tűnnek a többi városban megismert béketűrő társaiknál. Mondjuk biztos én is frusztrált lennék, ha szentségem ellenére papírt meg műanyagot kéne ennem a szemétből.
Este Mamma mia a tv-ben. Ugye, hogy nem is olyan rossz hely ez :-)?
(Ma Rahul-al vacsorázom, míg J otthon írogat. Vele ismerkedtem meg tegnap, ma pedig próbálom kideríteni mire hajt a srác. Konkluzió: 1. unatkozik, mivel Europában él, a helyiek nem érdekesek neki. 2. A közeljövőben "Kelet-Europában" fog utazgatni és most ismeretséget gyűjt. S)
2010. február 8., hétfő
2010. január 31. Ahmadabad, Gujarat
Reggel hashajtás reményében banán és szarvangasana kombinációja, majd újabb lehetetlen küldetés buszállomáson, 34-es számot keressük, gujarati írásjelek mindhenhol. Mai önkéntes vezetőnk joggal pályázhat Indiában indított friendship-versenyünk aranyérmese pozíciójára. Igaz, hogy 34-es buszt ő sem találja, és bár 20 éve lakik Ahmedabadban, még sosem járt általunk keresett látnivalónál (bíztató...), de hősisesen kalauzol minket, egyik buszról másikra szállunk, kicsit félek, amikpr gyanús külvárosokon riksázunk át hármasban, de cél (Dada Hari Wav) végül meglesz. Fiú útközben látványosan beleszeter S.-ba és meghív minket az anyukájához ebédre, mi meg lányos zavarunkban elfogadjuk. Újabb riksázás hármasban, már fogalmunk sincs róla, hol járunk, de fiú tényleg hazavisz. Lakótelepszerű külváros pici szobájában nagy rumli és kisegér. Szerencsére annyira el vagyok foglalva előbbivel, hogy utóbbit csak S. veszi észre.. Ebéd előtt tejes teát kapunk és tuti receptet, a tejben megfőzött feketeteához csészénként egy szem kardamomot ad vendéglátónk, ettől olyan különleges az íze. Az ebéd a mama által készített kicheri, mindig szerettem volna megkóstolni, de étteremben még sehol nem láttam. Lassan friendship titkát is megfejtjük, fiú ugyanis biliárdozni visz, amihez gondosan átöltözik, bezselézi a haját, és útközben jól körbemutogat minket mindenkinek. Összes szomszéddal kézfogás, minden havernak köszönés, ma mi vagyunk a műsor. Fiú nem egyszerű lerázása után hotelben eper uzsira, nem hiszek a szerencsémnek. Esti séta közben cipőbolt kirakatában plakáton hamisítatlan pesti villamos, háttérben Gellért-hegy és Szabadság szobor, cipőboltos bácsi meg nem érti, minek fényképezzük lelkesen a kirakatot. Éjszaka vonattal északra. Eddigi legsokkolóbb vonatút. Vonat meglepően kicsi, kedvenc upper bedünk is sokkal kisebb, mint eddigi vonatokon. Sehol a megszokott tömeg, árusok hada helyett csak egy-két utitárs. Úgy tűnik "személyvonatra" tévedtünk, mert az alig több, mint 200 km-es utat 8 óra alatt tesszük meg! Amikor köpcös kisember ideges körberohan, kérdezi, hogy láttunk-e itt még valakit, és becsukja az ablakokat "just for safety reason", akkor már kezdek megijedni. Aztán elképzelt gyilkos mégsem jön éjjel, csak a rég nem tapasztalt jeges hideg. Hálózsák életetment, alig várom, hogy Udaipurba érjünk.
2010. február 1. Udaipur, Rajasthan
Hajnali riksázás szűk sikátorokon át dimbes-dombos városban szállásra. Megint megfogjuk Isten lábát, szuper szoba (igazábó két szoba) fürdőszobával féláron, mert olcsóbb csak holnap szabadul fel, majd akkor átköltözünk. Tetőteraszos tükörtojásreggelitől a mennyben érzem magam, közben kilátás Lake Picolán úszó maharaja palotára és city palace-ra. Udaipur egyszerűen gyönyörű, nem nyüzsgő, mint Mumbai, nem trópusi, mint Goa, és nem bolond, mint Ahmadabad, hanem egyszerűen szépséges. Rajasthan sokkal gazdagabb is többi államnál, köszönhetően maharaják örökségének.
Újabb államban vagyunk, újabb kérdés: friendship vagy money? Egyelőre sajnos money. Alig indulnuk város felfedezésére, máris műfriendship, itt tényleg mindenki vágja a "Hungary"-ra, hogy "Á, Budapest! Beautiful little country!" és persze már hív is be a boltjába. Ahmadabadban senki nem tudta, az valahogy őszintébbnek tűnt. Itt rengeteg turista, lehúzás szag a levegőben. Lonely átver, kinézett étterem tényleg rooftop (mint az összes a városban), de kilátásért fizethetsz háromszor annyit, mint eddigi helyeken, és kaja se túl jó. Hadatüzenünk udaipuri rooftop-oknak, és mától utcán kajálunk! Jó döntés!
Hotel tényleg szuper, és szép, de házinénink és házibácsink is magasfokon űzi a lehúzást, közös (ismét kék) vödrös fürdéshez esténként melegvizet adnak el 7-ért. Eddig jól elvoltam mindenhol hidegvízzel, de itt hűvösek az esték és a hajnalok, beruházunk melegvízbe.
2010. február 2. Udaipur, Rajasthan
Reggeli tetőteraszon felejthetetlen, a korláton mókusok szaladgálnak, és szabadon repkednek körülöttünk a papagájok. A terszról a tóban úszó egykori hófehér maharajapalotára látok, állítólag a világ legjobb szállodájává választották 2009-ben. Rálátni a vörös szőnyegre, amin felkísérik a vendégeket Nem irígylem őket. Nagyon boldog vagyok, mert reggeli közben ugyanazt a gyönyörűséget látom, mint ők, rám is süt a nap, és napi 300 Ft-ért tóra néz a szobám, ki se kell mennem, ha látni akarom a naplementét. Pihis nap, városban rekord mennyiségű tehén és sok jó könyvesbolt.
Tegnapi hadüzenetet betartva csak utcán kajálunk, minden finom és olcsó, ráadásul nagyon vicces utcán, kis sámlin enni! Nagyon tetszik, hogy ahány városban jártunk eddig, annyiféle utcai kaját árultak, de egy városban általában mindenki ugyanolyat készít. Kíváncsian várom a többi várost, a többi ízt.
2010. február 3. Udaipur, Rajasthan
Délelőtt félnapos piactúra. Kezdem belátni, hogy jobb, ha S.-ra hagyom a navigálást. Általában fogalma sincs a városokról, én bújom a könyvet, ő meg valami belső sugallattól vezérelve csak úgy elindul és odatalál a legeldugottabb bazárokhoz, "kiszagolja" a zöldségpiacokat. Televásároljuk magunkat friss zöldséggel és gyömölccsel, imádom. A banánchips itt sós.
21. század modern gyermekeiként simán elfogadjuk vödörből fürdést, de nem tudunk napirendre térni afelett, hogy a szobában nics konnektor. Nem tudjuk feltölteni elektromos kütyüjinket, elszakadunk külvilágtól, segítség!!!
2010. február 4. Udaipur, Rajasthan
Imádott teraszreggeli után jó kis túra, tó és paloták most más nézőpontból, aztán libegőzés. Kis piros bódéban hegygerincre repítenek bennünket, ahonnan valami őrületes kilátos nyílik az egész városra, a tavakra és a palotákra. Hegyen kis templom nagy plüssoroszlánnal, S. mókusokkal barátkozik. Tó körül úgy tevegelnek a turisták, mint amikor otthon szerencsétlen pónilovon viszik körbe-körbe a gyerekeket május 1-én (vagy az már nem szokás?)
Hazafelé bácsi majmokat etet az utcán, nekünk is ad a kekszből, egész majomcsalád sereglik körénk, ijesztően értelmes képet vágnek.
S. hirtelen ötlettől vezérelve elfogadja 1000 éves fodrászbácsi invitálását, és szó szerint nyiratkozásra adja a fejét. Bácsi nem 40 éve van a szakmában, hanem legalább 70! A nagyon precíz hajvágáshoz egész szolgáltatáscsomag jár. Először csak S. fejét masszírozza, aztán a vállát, majd a hátát, és a karjait. Mikor a kézfejeknél jár, már látom a rémületet S. szemében, de itt hál Istennek megáll. Nagyon örül első magyar vendégének, megígérjük, hogy elküldjük neki a készített fényképet postán. Az a helyzet, hogy ha mindenkinek elküldenénk a róla készített képet, akinek eddig meg kellett ígérnünk, otthon rögtön csődbemennénk. Fodrászbácsinak viszont biztosan elküldjük, mert akkor S. is kikerül kis üzlet falán lévő tablóra.
2010. február 5. Udaipur, Rajasthan
Délelőtt buszjegyvásárlás, innen nem megy vonat Jodhpurba. Holnap reggel indulunk. Utolsó ebéd udaipuri tetőn, ez a hely biztos hiányozni fog. Délutáni sétán jógival beszélgetünk, sajnos az órájára már nem tudunk visszérni, kár. Bár kicsit besérülök, amikor azt mondja, hogy az Iyengar jóga csak utánzat... S. szülinapi ajándékot kap, pedig hol van még a február vége :-) Utolsó estére már unjuk házibácsiék túlzott odafigyelését, erre házinénitől édességet kapunk ajándékba.
Jó drágán mostaunk, ráadásul S. szerint tuti, hogy cuccot a folyóban mosták, mert folyószaga van.
Boldog névnapot, Banyó!
2010. február 6. Jodhpur, Rajasthan
Korai kelés és első távolsági busz élmény. Busz elég szakadt, és jóval többen vagyunk rajta a kelleténél, a folyosó állóhelyeit benszülött potyázók töltik meg, egész úton megy a veszekedés (egyébként csak beszélgetnek, de tényleg mindig olyan, mintha veszekednének!), és bömbölnek a gyerekek. 6 órás kaland egysávos utakon megvisel. Mire Jodhpurba érünk, hegyek eltűnnek, meg fák is, kősivatagon döcögünk át, idő egyre forróbb.
Riksa szállásra, minden riksás idegbeteg. Hotelben alkudozás már csípőből. Szoba meglepően nagy, vagyis nem csak egy jógaszőnyeg fér el egyszerre, hanem kettő is, és konnektor-probléma is megoldódik, kettő is van a falon! Közös fürdőszobában wc kérdés megoldására furfangos helyiek angol, és hagyományos "guggolós" alkalmatosságot is elhelyeztek, okos. Ráadásul nyoma sincs vödörnek, mert zuhanyzóból jön víz, meleg. Egyetlen szépséghiba az őrült hangzavar, szobánk az óváros egy szűk, de annál forgalmasabb kis utcájára néz, ahol megfejthetetlen okból valamilyen felvonulási útvonal halad át. Ezek imádnak felvonulni! Először lovon ülő felcicomázott, unott képű fiúból arra következtetünk, hogy ő a vőlegény, és ez egy esküvő,de aztán jön naponta vagy 3-4 ilyen menet, függetlenül napszaktól, nem csak hétvégén, és van, ahol egyszerre több "vőlegény-t" is körbetáncolnak. Nem értjük. Csak azt tudjuk, hogy amikor közteleg a dobpergés meg petárdák durrognak, ki kell menni a teraszra, kezdődik a műsor. Magyar lakzi ehhez képest babazsúr.
2010. február 7. Jodhpur, Rajasthan
Reggeli Jodhpur egyik legfelkapottabb kiszolgáló egységében. Omlett Shop nem véletlen olyan híres, a városban már hamisítják is! Piac bejáratánál lévő forgatagban két műanyag hokedlit kapunk, meg rendes étlapot ott, az út szélén. Bácsi nagyon büszke a helyre, vendégkönyvet mutat magyar bejegyzéssel, mi pedig magyar srácra hallgatva masala cheese omlettet kérünk. Degeszre esszük magunkat 100 ft-ért. Újságcikk szerint bácsi 1970 óta minden nap több száz tojást süt itt meg, csak ehhez ért, de ehhez nagyon.
Városfelfedezés erőd lábainál, szűk sikátorok, és némi cslódás, a hírs "kék város" annyira azért nem kék, legalábbis lehetne kékebb is... Utcai kaja itt is nagyon jó, coconut lassitól némi hasmenés. Flóra megfogalmazásával élve: nem könnyű itt megtalálni érzékeny egyensúlyt szorulás és fosás között... azért igyekszünk.
Mérleg: 25 nap, 5 város, 4 állam, 7 ágy. Hirtelen érzés, hogy kezdem megérteni, miről szól ez az egész utazás dolog. Tanuljuk mindenhol otthonérezni magunkat, hogy aztán megtanuljuk azt is, hogyan kell mindig továbbállni. Minden városba megszeretek valamit. Minden kis szobánkat otthonunknak érzem, mikor leterítem a jógaszőnyegemet, és amikor egész napos bazártúra után koszosan és hullafáradtan hazaérünk. Amikor menni kell, mindig fáj kicsit a szívem, hogy aztán 1-2 nap múlva szeressem ugyanúgy (vagy máshogy) a következő helyet is.
(Azért van ami hiányzik... a hétköznapok csendes bája, az iroda reggeli ritmusa, a megszokott "szeretem" arcok a cégtől... a rögzítéssel párban járó eszmecserék. A szokásos értelmes-értelmetlen e-mailek, célzott és körtelefonok. Még a "jelentéktelen-fontos" dolgok is, ami körül a "benti" világ forog...
Az otthoni családi hétvégék, Mátéval hármasban a szokásos útjaink...barátok, haverok, ha mégoly ritkán is látja őket az ember.
Rengeteg dolog...S)
2010.február 8. Jodhpur, Rajasthan
Első nap Indiában, amikor egész nap felhős az ég, és első nap, hogy nem szeretem Indiát. Ma nem szeretem Indiát, ma nem szeretem Jodhpurt. Ugye ennyit azért megengedhetek magamnak, hogy csak egyetlen napig ne szeressem? Ma nem szeretem, a nyüzsgést, a hangokat és a szagokat, ma nem szeretem, hogy az utcán minden pillanatban elcsaphat egy riksás vagy egy motoros. Ma nem szeretek S. mögött menni, ma mennék inkább mellette.
Ma sokmindent nem szeretek, amit holnap szeretni fogok megint.
Szerdán reggel indulunk vonattal Jaisalmerbe, át a hatalmas Thar sivatagon, el egészen a pakisztáni határig. Izgi lesz.
Reggel hashajtás reményében banán és szarvangasana kombinációja, majd újabb lehetetlen küldetés buszállomáson, 34-es számot keressük, gujarati írásjelek mindhenhol. Mai önkéntes vezetőnk joggal pályázhat Indiában indított friendship-versenyünk aranyérmese pozíciójára. Igaz, hogy 34-es buszt ő sem találja, és bár 20 éve lakik Ahmedabadban, még sosem járt általunk keresett látnivalónál (bíztató...), de hősisesen kalauzol minket, egyik buszról másikra szállunk, kicsit félek, amikpr gyanús külvárosokon riksázunk át hármasban, de cél (Dada Hari Wav) végül meglesz. Fiú útközben látványosan beleszeter S.-ba és meghív minket az anyukájához ebédre, mi meg lányos zavarunkban elfogadjuk. Újabb riksázás hármasban, már fogalmunk sincs róla, hol járunk, de fiú tényleg hazavisz. Lakótelepszerű külváros pici szobájában nagy rumli és kisegér. Szerencsére annyira el vagyok foglalva előbbivel, hogy utóbbit csak S. veszi észre.. Ebéd előtt tejes teát kapunk és tuti receptet, a tejben megfőzött feketeteához csészénként egy szem kardamomot ad vendéglátónk, ettől olyan különleges az íze. Az ebéd a mama által készített kicheri, mindig szerettem volna megkóstolni, de étteremben még sehol nem láttam. Lassan friendship titkát is megfejtjük, fiú ugyanis biliárdozni visz, amihez gondosan átöltözik, bezselézi a haját, és útközben jól körbemutogat minket mindenkinek. Összes szomszéddal kézfogás, minden havernak köszönés, ma mi vagyunk a műsor. Fiú nem egyszerű lerázása után hotelben eper uzsira, nem hiszek a szerencsémnek. Esti séta közben cipőbolt kirakatában plakáton hamisítatlan pesti villamos, háttérben Gellért-hegy és Szabadság szobor, cipőboltos bácsi meg nem érti, minek fényképezzük lelkesen a kirakatot. Éjszaka vonattal északra. Eddigi legsokkolóbb vonatút. Vonat meglepően kicsi, kedvenc upper bedünk is sokkal kisebb, mint eddigi vonatokon. Sehol a megszokott tömeg, árusok hada helyett csak egy-két utitárs. Úgy tűnik "személyvonatra" tévedtünk, mert az alig több, mint 200 km-es utat 8 óra alatt tesszük meg! Amikor köpcös kisember ideges körberohan, kérdezi, hogy láttunk-e itt még valakit, és becsukja az ablakokat "just for safety reason", akkor már kezdek megijedni. Aztán elképzelt gyilkos mégsem jön éjjel, csak a rég nem tapasztalt jeges hideg. Hálózsák életetment, alig várom, hogy Udaipurba érjünk.
2010. február 1. Udaipur, Rajasthan
Hajnali riksázás szűk sikátorokon át dimbes-dombos városban szállásra. Megint megfogjuk Isten lábát, szuper szoba (igazábó két szoba) fürdőszobával féláron, mert olcsóbb csak holnap szabadul fel, majd akkor átköltözünk. Tetőteraszos tükörtojásreggelitől a mennyben érzem magam, közben kilátás Lake Picolán úszó maharaja palotára és city palace-ra. Udaipur egyszerűen gyönyörű, nem nyüzsgő, mint Mumbai, nem trópusi, mint Goa, és nem bolond, mint Ahmadabad, hanem egyszerűen szépséges. Rajasthan sokkal gazdagabb is többi államnál, köszönhetően maharaják örökségének.
Újabb államban vagyunk, újabb kérdés: friendship vagy money? Egyelőre sajnos money. Alig indulnuk város felfedezésére, máris műfriendship, itt tényleg mindenki vágja a "Hungary"-ra, hogy "Á, Budapest! Beautiful little country!" és persze már hív is be a boltjába. Ahmadabadban senki nem tudta, az valahogy őszintébbnek tűnt. Itt rengeteg turista, lehúzás szag a levegőben. Lonely átver, kinézett étterem tényleg rooftop (mint az összes a városban), de kilátásért fizethetsz háromszor annyit, mint eddigi helyeken, és kaja se túl jó. Hadatüzenünk udaipuri rooftop-oknak, és mától utcán kajálunk! Jó döntés!
Hotel tényleg szuper, és szép, de házinénink és házibácsink is magasfokon űzi a lehúzást, közös (ismét kék) vödrös fürdéshez esténként melegvizet adnak el 7-ért. Eddig jól elvoltam mindenhol hidegvízzel, de itt hűvösek az esték és a hajnalok, beruházunk melegvízbe.
2010. február 2. Udaipur, Rajasthan
Reggeli tetőteraszon felejthetetlen, a korláton mókusok szaladgálnak, és szabadon repkednek körülöttünk a papagájok. A terszról a tóban úszó egykori hófehér maharajapalotára látok, állítólag a világ legjobb szállodájává választották 2009-ben. Rálátni a vörös szőnyegre, amin felkísérik a vendégeket Nem irígylem őket. Nagyon boldog vagyok, mert reggeli közben ugyanazt a gyönyörűséget látom, mint ők, rám is süt a nap, és napi 300 Ft-ért tóra néz a szobám, ki se kell mennem, ha látni akarom a naplementét. Pihis nap, városban rekord mennyiségű tehén és sok jó könyvesbolt.
Tegnapi hadüzenetet betartva csak utcán kajálunk, minden finom és olcsó, ráadásul nagyon vicces utcán, kis sámlin enni! Nagyon tetszik, hogy ahány városban jártunk eddig, annyiféle utcai kaját árultak, de egy városban általában mindenki ugyanolyat készít. Kíváncsian várom a többi várost, a többi ízt.
2010. február 3. Udaipur, Rajasthan
Délelőtt félnapos piactúra. Kezdem belátni, hogy jobb, ha S.-ra hagyom a navigálást. Általában fogalma sincs a városokról, én bújom a könyvet, ő meg valami belső sugallattól vezérelve csak úgy elindul és odatalál a legeldugottabb bazárokhoz, "kiszagolja" a zöldségpiacokat. Televásároljuk magunkat friss zöldséggel és gyömölccsel, imádom. A banánchips itt sós.
21. század modern gyermekeiként simán elfogadjuk vödörből fürdést, de nem tudunk napirendre térni afelett, hogy a szobában nics konnektor. Nem tudjuk feltölteni elektromos kütyüjinket, elszakadunk külvilágtól, segítség!!!
2010. február 4. Udaipur, Rajasthan
Imádott teraszreggeli után jó kis túra, tó és paloták most más nézőpontból, aztán libegőzés. Kis piros bódéban hegygerincre repítenek bennünket, ahonnan valami őrületes kilátos nyílik az egész városra, a tavakra és a palotákra. Hegyen kis templom nagy plüssoroszlánnal, S. mókusokkal barátkozik. Tó körül úgy tevegelnek a turisták, mint amikor otthon szerencsétlen pónilovon viszik körbe-körbe a gyerekeket május 1-én (vagy az már nem szokás?)
Hazafelé bácsi majmokat etet az utcán, nekünk is ad a kekszből, egész majomcsalád sereglik körénk, ijesztően értelmes képet vágnek.
S. hirtelen ötlettől vezérelve elfogadja 1000 éves fodrászbácsi invitálását, és szó szerint nyiratkozásra adja a fejét. Bácsi nem 40 éve van a szakmában, hanem legalább 70! A nagyon precíz hajvágáshoz egész szolgáltatáscsomag jár. Először csak S. fejét masszírozza, aztán a vállát, majd a hátát, és a karjait. Mikor a kézfejeknél jár, már látom a rémületet S. szemében, de itt hál Istennek megáll. Nagyon örül első magyar vendégének, megígérjük, hogy elküldjük neki a készített fényképet postán. Az a helyzet, hogy ha mindenkinek elküldenénk a róla készített képet, akinek eddig meg kellett ígérnünk, otthon rögtön csődbemennénk. Fodrászbácsinak viszont biztosan elküldjük, mert akkor S. is kikerül kis üzlet falán lévő tablóra.
2010. február 5. Udaipur, Rajasthan
Délelőtt buszjegyvásárlás, innen nem megy vonat Jodhpurba. Holnap reggel indulunk. Utolsó ebéd udaipuri tetőn, ez a hely biztos hiányozni fog. Délutáni sétán jógival beszélgetünk, sajnos az órájára már nem tudunk visszérni, kár. Bár kicsit besérülök, amikor azt mondja, hogy az Iyengar jóga csak utánzat... S. szülinapi ajándékot kap, pedig hol van még a február vége :-) Utolsó estére már unjuk házibácsiék túlzott odafigyelését, erre házinénitől édességet kapunk ajándékba.
Jó drágán mostaunk, ráadásul S. szerint tuti, hogy cuccot a folyóban mosták, mert folyószaga van.
Boldog névnapot, Banyó!
2010. február 6. Jodhpur, Rajasthan
Korai kelés és első távolsági busz élmény. Busz elég szakadt, és jóval többen vagyunk rajta a kelleténél, a folyosó állóhelyeit benszülött potyázók töltik meg, egész úton megy a veszekedés (egyébként csak beszélgetnek, de tényleg mindig olyan, mintha veszekednének!), és bömbölnek a gyerekek. 6 órás kaland egysávos utakon megvisel. Mire Jodhpurba érünk, hegyek eltűnnek, meg fák is, kősivatagon döcögünk át, idő egyre forróbb.
Riksa szállásra, minden riksás idegbeteg. Hotelben alkudozás már csípőből. Szoba meglepően nagy, vagyis nem csak egy jógaszőnyeg fér el egyszerre, hanem kettő is, és konnektor-probléma is megoldódik, kettő is van a falon! Közös fürdőszobában wc kérdés megoldására furfangos helyiek angol, és hagyományos "guggolós" alkalmatosságot is elhelyeztek, okos. Ráadásul nyoma sincs vödörnek, mert zuhanyzóból jön víz, meleg. Egyetlen szépséghiba az őrült hangzavar, szobánk az óváros egy szűk, de annál forgalmasabb kis utcájára néz, ahol megfejthetetlen okból valamilyen felvonulási útvonal halad át. Ezek imádnak felvonulni! Először lovon ülő felcicomázott, unott képű fiúból arra következtetünk, hogy ő a vőlegény, és ez egy esküvő,de aztán jön naponta vagy 3-4 ilyen menet, függetlenül napszaktól, nem csak hétvégén, és van, ahol egyszerre több "vőlegény-t" is körbetáncolnak. Nem értjük. Csak azt tudjuk, hogy amikor közteleg a dobpergés meg petárdák durrognak, ki kell menni a teraszra, kezdődik a műsor. Magyar lakzi ehhez képest babazsúr.
2010. február 7. Jodhpur, Rajasthan
Reggeli Jodhpur egyik legfelkapottabb kiszolgáló egységében. Omlett Shop nem véletlen olyan híres, a városban már hamisítják is! Piac bejáratánál lévő forgatagban két műanyag hokedlit kapunk, meg rendes étlapot ott, az út szélén. Bácsi nagyon büszke a helyre, vendégkönyvet mutat magyar bejegyzéssel, mi pedig magyar srácra hallgatva masala cheese omlettet kérünk. Degeszre esszük magunkat 100 ft-ért. Újságcikk szerint bácsi 1970 óta minden nap több száz tojást süt itt meg, csak ehhez ért, de ehhez nagyon.
Városfelfedezés erőd lábainál, szűk sikátorok, és némi cslódás, a hírs "kék város" annyira azért nem kék, legalábbis lehetne kékebb is... Utcai kaja itt is nagyon jó, coconut lassitól némi hasmenés. Flóra megfogalmazásával élve: nem könnyű itt megtalálni érzékeny egyensúlyt szorulás és fosás között... azért igyekszünk.
Mérleg: 25 nap, 5 város, 4 állam, 7 ágy. Hirtelen érzés, hogy kezdem megérteni, miről szól ez az egész utazás dolog. Tanuljuk mindenhol otthonérezni magunkat, hogy aztán megtanuljuk azt is, hogyan kell mindig továbbállni. Minden városba megszeretek valamit. Minden kis szobánkat otthonunknak érzem, mikor leterítem a jógaszőnyegemet, és amikor egész napos bazártúra után koszosan és hullafáradtan hazaérünk. Amikor menni kell, mindig fáj kicsit a szívem, hogy aztán 1-2 nap múlva szeressem ugyanúgy (vagy máshogy) a következő helyet is.
(Azért van ami hiányzik... a hétköznapok csendes bája, az iroda reggeli ritmusa, a megszokott "szeretem" arcok a cégtől... a rögzítéssel párban járó eszmecserék. A szokásos értelmes-értelmetlen e-mailek, célzott és körtelefonok. Még a "jelentéktelen-fontos" dolgok is, ami körül a "benti" világ forog...
Az otthoni családi hétvégék, Mátéval hármasban a szokásos útjaink...barátok, haverok, ha mégoly ritkán is látja őket az ember.
Rengeteg dolog...S)
2010.február 8. Jodhpur, Rajasthan
Első nap Indiában, amikor egész nap felhős az ég, és első nap, hogy nem szeretem Indiát. Ma nem szeretem Indiát, ma nem szeretem Jodhpurt. Ugye ennyit azért megengedhetek magamnak, hogy csak egyetlen napig ne szeressem? Ma nem szeretem, a nyüzsgést, a hangokat és a szagokat, ma nem szeretem, hogy az utcán minden pillanatban elcsaphat egy riksás vagy egy motoros. Ma nem szeretek S. mögött menni, ma mennék inkább mellette.
Ma sokmindent nem szeretek, amit holnap szeretni fogok megint.
Szerdán reggel indulunk vonattal Jaisalmerbe, át a hatalmas Thar sivatagon, el egészen a pakisztáni határig. Izgi lesz.
2010. január 31., vasárnap
2010. január 27. vonaton Goa és Gujarat között
20 órás vonatúton alvás kevés, szociális élmény sok. Nászútról hazautazó surati lány valódi friendshiptől vezérelve Fantát vesz nekem és szeretne bemutatni az anyukájának. Éjjel ráz fel, hogy siessünk, mert itt a Mama, kibotorkálás vagon ajtajába, ismerkedés nemcsak Mamával, hanem Papával is. Friss házi koszt még gőzölög, én is kapok. (Másik pár a vonaton egy éves évfordulójára utazott Goára. Ez itt vmi szokás...? S.)Vonaton megszorult utazó szokásos teán, kávén és minden elképzelhető kaján kívül vehet táskát, ékszert, párnát, zseblámpát, vagy ha az kell neki, vérnyomásmérőt is. Ágyban két csótány, utitárs fiú szerint benne vannak a jegy árában.
Kuka egyáltalán nincs a vonaton, meg általában az utcákon se. Mondjuk minek is kuka szemétdomb kellős közepére? Szegény környezettudatos európai utazó meg hurcibálhatja magával álló nap zacsiba gyűjtögetett szemetét. (Ha áll a vonat, kukára vadászom. Persze a lokáloszok simán kidobálják az ablakonon ami már nem kell...S)
2010. január 28. Ahmadabad, Gujarat
Goai műnyugalom után végre megint őrült káosz. Gandhi szülőhazájába érkezve hajnali riksás ámokfutás hotelig (A sofőr egy állat. Háromkerekű nem megy ennyivel...de. itt igen. Gáz, fék, gáz, balkéz ráragadva a dudára ...S). Goai lehúzás után költségmegtakarításként 1934-ben épült, és azóta valószínűleg mit sem változott hotel. Goai luxus után megint vödör, csak most nem saját használatú kék, hanem közös használatú szürke (fehér?) Fogmosás erkélyen szintén közös csapnál, amiből a cucc egyenesen lábra folyik alul. Ebédre gujarati specialitás hangyával tálalva, a sós-vajas tej már nekünk is sok. (A hangyák olyan picik, a chapati pedig még így is jó..S. : )
Utcán temérdek riksa zöld-sárga bolhaként kerülgeti festett elefántot. Para, csak egyet félrelép és nekünk annyi... Elefántból épp hogy magunkhoz térve kóbor kutyaként utcán élő, méretes majmok. Délután annyira eltévedés, hogy riksás visz arrébb 10-ért 100 métert keresett könyvesboltig. Este ámokfutás riksával második felvonás, már inkább vicces dodgem-feeling, csak itt nincs gumival kipárnázva a kocsik oldala, ezek nem viccelnek. Vacsi a hotel meletti sikátorból újságpapírban. (Rántott hagyma, krumpli, chili bundában, szamosza és még vmi...megtolva friss chilivel, lilahagymával. Szerintük azzal jó...hát.. J szerint már erős ez így is... S)
2010. január 29. Ahmadabad, Gujarat
Új kedvencem, a tejes tea és kiadós reggeli után véletlenül húspiacra tévedés sokkoló, vega meggyőződésem tovább erősödik. Vonatjegyvásárlás meglepően sima ügy, vasárnap este indulunk Udaipurba. Egyszerű séta egész napos őrült piactúrává alakul. Ahmadabad egy hatalmas piac néhol mecsetekkel fűszerezve. Végül rendet vélünk felfedezni a káoszban: minden utcában egy-egy árura specializálódtak. Van táska utca, textil utca, ékszer utca, papíráru utca, cipő utca, halálra unom magam az alkatrész utcában, és kis segítséggel meglesz a zöldség-gyümölcs utca is. Vérszemet kapunk és több kilónyi vitamint vásárolunk össze 500 ft-ból. Ma első patkány és második elefánt, az úton jó adag elefántszar. (Lépten -nyomon megállítanak...akarnak egy fotót magukról...Elöször nem értjük, de ez van... szeretik. Csak úgy magukért, miattunk, a képért. Ha mevan megmuatom, aztán mindenki megy az útjára. S.)
Vacsinkat a sikátorban gyászhirdetések közé csomagolják.
2010. január 30. Ahmadabad, Gujarat
Ébredés vekker helyett müezzinre tökjó, csak kár, hogy nem lehet inkább hajnal helyett 8-ra kérni. Hotel wc-jének puszta látványától beálló 3 napos szorulás kezelése hashajtó hiányában (persze rakat hasfogó van nálunk) helyi módszerrel: banana milkshake és görögdinnye kombinációjával. Ráadásul banánshake mennyei. Mai események tükrében mérleg friendship oldalra látszik kibillenni, legalábbis Gujaratban mindenképpen. Itt szinte semmi nicsn kiírva angolul, és gyarmati múlthoz képest ezen a részen kevesen is beszélik, de a segítőkészség megható. 83-as buszt különben az életben nem találnánk meg, ráadásul helyi fiú addig küzd S.-val, amíg kifizetheti a 10 rúpiás buszjegyünket is. Gandhi Asramban újabb friendship, új barátunk szerint, ha ismered Gandhit és Swami Vivékanandát, ismered Indiát. Tetszik. Azt hiszem, nem ismerem még őket eléggé. Délután piac, félek, hogy S. hamarosan görögdinnye mérgezést fog kapni.
A naponta kb százszor elhangzó "from which country"-ra már csípőből csak Europe-ot mondunk, azt általában be tudják lőni, míg a Hungary-re megmagyarázhatatlan üveges tekintettel vigyorognak, hogy "Aha, Hungary" és látszik hogy gőzük sincs.
Este közös vödörből hideg vizes mosdás balatoni wellnesshétvégéhez nem fogható élmény.
20 órás vonatúton alvás kevés, szociális élmény sok. Nászútról hazautazó surati lány valódi friendshiptől vezérelve Fantát vesz nekem és szeretne bemutatni az anyukájának. Éjjel ráz fel, hogy siessünk, mert itt a Mama, kibotorkálás vagon ajtajába, ismerkedés nemcsak Mamával, hanem Papával is. Friss házi koszt még gőzölög, én is kapok. (Másik pár a vonaton egy éves évfordulójára utazott Goára. Ez itt vmi szokás...? S.)Vonaton megszorult utazó szokásos teán, kávén és minden elképzelhető kaján kívül vehet táskát, ékszert, párnát, zseblámpát, vagy ha az kell neki, vérnyomásmérőt is. Ágyban két csótány, utitárs fiú szerint benne vannak a jegy árában.
Kuka egyáltalán nincs a vonaton, meg általában az utcákon se. Mondjuk minek is kuka szemétdomb kellős közepére? Szegény környezettudatos európai utazó meg hurcibálhatja magával álló nap zacsiba gyűjtögetett szemetét. (Ha áll a vonat, kukára vadászom. Persze a lokáloszok simán kidobálják az ablakonon ami már nem kell...S)
2010. január 28. Ahmadabad, Gujarat
Goai műnyugalom után végre megint őrült káosz. Gandhi szülőhazájába érkezve hajnali riksás ámokfutás hotelig (A sofőr egy állat. Háromkerekű nem megy ennyivel...de. itt igen. Gáz, fék, gáz, balkéz ráragadva a dudára ...S). Goai lehúzás után költségmegtakarításként 1934-ben épült, és azóta valószínűleg mit sem változott hotel. Goai luxus után megint vödör, csak most nem saját használatú kék, hanem közös használatú szürke (fehér?) Fogmosás erkélyen szintén közös csapnál, amiből a cucc egyenesen lábra folyik alul. Ebédre gujarati specialitás hangyával tálalva, a sós-vajas tej már nekünk is sok. (A hangyák olyan picik, a chapati pedig még így is jó..S. : )
Utcán temérdek riksa zöld-sárga bolhaként kerülgeti festett elefántot. Para, csak egyet félrelép és nekünk annyi... Elefántból épp hogy magunkhoz térve kóbor kutyaként utcán élő, méretes majmok. Délután annyira eltévedés, hogy riksás visz arrébb 10-ért 100 métert keresett könyvesboltig. Este ámokfutás riksával második felvonás, már inkább vicces dodgem-feeling, csak itt nincs gumival kipárnázva a kocsik oldala, ezek nem viccelnek. Vacsi a hotel meletti sikátorból újságpapírban. (Rántott hagyma, krumpli, chili bundában, szamosza és még vmi...megtolva friss chilivel, lilahagymával. Szerintük azzal jó...hát.. J szerint már erős ez így is... S)
2010. január 29. Ahmadabad, Gujarat
Új kedvencem, a tejes tea és kiadós reggeli után véletlenül húspiacra tévedés sokkoló, vega meggyőződésem tovább erősödik. Vonatjegyvásárlás meglepően sima ügy, vasárnap este indulunk Udaipurba. Egyszerű séta egész napos őrült piactúrává alakul. Ahmadabad egy hatalmas piac néhol mecsetekkel fűszerezve. Végül rendet vélünk felfedezni a káoszban: minden utcában egy-egy árura specializálódtak. Van táska utca, textil utca, ékszer utca, papíráru utca, cipő utca, halálra unom magam az alkatrész utcában, és kis segítséggel meglesz a zöldség-gyümölcs utca is. Vérszemet kapunk és több kilónyi vitamint vásárolunk össze 500 ft-ból. Ma első patkány és második elefánt, az úton jó adag elefántszar. (Lépten -nyomon megállítanak...akarnak egy fotót magukról...Elöször nem értjük, de ez van... szeretik. Csak úgy magukért, miattunk, a képért. Ha mevan megmuatom, aztán mindenki megy az útjára. S.)
Vacsinkat a sikátorban gyászhirdetések közé csomagolják.
2010. január 30. Ahmadabad, Gujarat
Ébredés vekker helyett müezzinre tökjó, csak kár, hogy nem lehet inkább hajnal helyett 8-ra kérni. Hotel wc-jének puszta látványától beálló 3 napos szorulás kezelése hashajtó hiányában (persze rakat hasfogó van nálunk) helyi módszerrel: banana milkshake és görögdinnye kombinációjával. Ráadásul banánshake mennyei. Mai események tükrében mérleg friendship oldalra látszik kibillenni, legalábbis Gujaratban mindenképpen. Itt szinte semmi nicsn kiírva angolul, és gyarmati múlthoz képest ezen a részen kevesen is beszélik, de a segítőkészség megható. 83-as buszt különben az életben nem találnánk meg, ráadásul helyi fiú addig küzd S.-val, amíg kifizetheti a 10 rúpiás buszjegyünket is. Gandhi Asramban újabb friendship, új barátunk szerint, ha ismered Gandhit és Swami Vivékanandát, ismered Indiát. Tetszik. Azt hiszem, nem ismerem még őket eléggé. Délután piac, félek, hogy S. hamarosan görögdinnye mérgezést fog kapni.
A naponta kb százszor elhangzó "from which country"-ra már csípőből csak Europe-ot mondunk, azt általában be tudják lőni, míg a Hungary-re megmagyarázhatatlan üveges tekintettel vigyorognak, hogy "Aha, Hungary" és látszik hogy gőzük sincs.
Este közös vödörből hideg vizes mosdás balatoni wellnesshétvégéhez nem fogható élmény.
2010. január 26., kedd
2010. január 22. Goa, Benaulim
Reggelire érett papaya, meg tudnám szokni. Benaulim viszont annyira unalmas hely, hogy nem tudjuk megjegyezni a nevét. Most is utikönyvből néztem ki, S. meg rendszeresen Beniliumot mond... Délelőtt maratoni net, majd 40 fokban vonategyvásárlási akció. Siker egyelőre elmarad, ha holnap reggel 8 előtt visszamegyünk, TALÁN lesz jegy Ahmedabadba.De akkor is ki kell fizetnünk Keralából az egész utat, ha csak Goán szállunk fel a vonatra, különben nem lesz helyünk. Így meg duplájába kerül a jegy... Incredible India.
Parton hazasétálás után vacsi szutykosban, kínaiszerű leves és veg pulao.
2010.január 23. Goa, Benaulim
Úgy látszik, elkiabáltam a dolgot, S-t utoléri az India-kórság, lázas és egész nap hány. Ennek következtében elmarad vonatjegyvásárlási-akció. Egyedül indulok a túlélés feltételeit beszerezni. "Taxi? Taxi, Madam? Taxi? - No, thanks. - Taxi? Maybe tomorrow? - No, thanks. - Maybe later??" Nem, köszönöm, holnap se kell taxi meg máskor se.. Goán az egy főre jutó taxisok száma Guiness rekord gyanús.
Betegeskedés okán multikulti örömök, pontosan egy afgán (Papírsárkányok) és egy spanyol (Sötétkékmajdnemfekete).
(Ez az "indianyavaja" annyira azért nem vészélyes. Egy egész komoly másnapossággal tudnám összehasonlítani minusz fejfájás, plusz láz. Vagy egy rövid lefolyású szalmonellával. Mire túlságosan elgyengülnél, kiszáradnál, már újra reggel van, a kaja is bent marad és végre a szokásos módon távozik a folyadék a szervezetből... S)
2010. január 24. Goa, Benaulim
S. jobban van, délelőtt net. Nagyon köszönjük a visszajelzéseket és főleg a felajánlott wc papírt :-)
Ebédre thai kaja nepáli fiúnál India legportugálabb államában, ebéd után Gimes...szeretem kultúrák keveredését, ettől szép a világ. Délután a parton helyi fiúk "so beautiful hungarian couple"-lel akarnak fényképezkedni.. hát, öreg kövér német turistáknál tényleg szebbek vagyunk, de ez azért túlzás!
2010. január 25. Goa, Benaulim
Hajnalok-hajnalán sikerül vonatjegyet vennünk, szerdán irány Ahmedabad! Váratlan siker megünneplése beachen, óriás hullámok. Helyi néni út szélén - elvonuló turisták miatt csöppet sem aggódva - állva pisil... Tízóraira "special indian breakfast"-ként reklámozott puri bhaji, igazából rendesen félrefűszerezett paprikáskrumpli (persze virsli nélkül) lángossal tálalva. Hindi nyelvkönyvet kapok. Azt hiszem, Gabriel Garcia Marquez hasonlította a devanagari írásjeleket szárítókötélen függő ruhákhoz. Nagyon találó.
2010. január 26. Goa, Benaulim
Indiai nemzeti ünnepen (ma van a köztársaság napja) kiruccanás helyi busszal fővárosba. Mumbai BKV jobban tetszett, mint goai. Itt nincs állami busztársaság, csak magánbuszok, így nincs se menetrend, se normális megállók, csak káosz. Busz addig dekkol út szélén, amíg az erre alkalmazott kiabálós ember kellő mennyiségű embert összeordibál. Amikor már annyian vagyunk, hogy az ajtót se lehet becsukni, indulhatunk, hangulatfokozóként hangos zene. Útszéléről buszleintés S-nak már nagyon megy. Kétsávos autóutat négysávosként használjuk...
Panajiban fehérembernek két dolgot akarnak eladni, taxit és marihuánát. Egyikből se kérünk. Görögdinnye hídon állva isteni, portugál negyed tényleg nem is India. Délután búcsú-beach, holnap indulunk.
Reggelire érett papaya, meg tudnám szokni. Benaulim viszont annyira unalmas hely, hogy nem tudjuk megjegyezni a nevét. Most is utikönyvből néztem ki, S. meg rendszeresen Beniliumot mond... Délelőtt maratoni net, majd 40 fokban vonategyvásárlási akció. Siker egyelőre elmarad, ha holnap reggel 8 előtt visszamegyünk, TALÁN lesz jegy Ahmedabadba.De akkor is ki kell fizetnünk Keralából az egész utat, ha csak Goán szállunk fel a vonatra, különben nem lesz helyünk. Így meg duplájába kerül a jegy... Incredible India.
Parton hazasétálás után vacsi szutykosban, kínaiszerű leves és veg pulao.
2010.január 23. Goa, Benaulim
Úgy látszik, elkiabáltam a dolgot, S-t utoléri az India-kórság, lázas és egész nap hány. Ennek következtében elmarad vonatjegyvásárlási-akció. Egyedül indulok a túlélés feltételeit beszerezni. "Taxi? Taxi, Madam? Taxi? - No, thanks. - Taxi? Maybe tomorrow? - No, thanks. - Maybe later??" Nem, köszönöm, holnap se kell taxi meg máskor se.. Goán az egy főre jutó taxisok száma Guiness rekord gyanús.
Betegeskedés okán multikulti örömök, pontosan egy afgán (Papírsárkányok) és egy spanyol (Sötétkékmajdnemfekete).
(Ez az "indianyavaja" annyira azért nem vészélyes. Egy egész komoly másnapossággal tudnám összehasonlítani minusz fejfájás, plusz láz. Vagy egy rövid lefolyású szalmonellával. Mire túlságosan elgyengülnél, kiszáradnál, már újra reggel van, a kaja is bent marad és végre a szokásos módon távozik a folyadék a szervezetből... S)
2010. január 24. Goa, Benaulim
S. jobban van, délelőtt net. Nagyon köszönjük a visszajelzéseket és főleg a felajánlott wc papírt :-)
Ebédre thai kaja nepáli fiúnál India legportugálabb államában, ebéd után Gimes...szeretem kultúrák keveredését, ettől szép a világ. Délután a parton helyi fiúk "so beautiful hungarian couple"-lel akarnak fényképezkedni.. hát, öreg kövér német turistáknál tényleg szebbek vagyunk, de ez azért túlzás!
2010. január 25. Goa, Benaulim
Hajnalok-hajnalán sikerül vonatjegyet vennünk, szerdán irány Ahmedabad! Váratlan siker megünneplése beachen, óriás hullámok. Helyi néni út szélén - elvonuló turisták miatt csöppet sem aggódva - állva pisil... Tízóraira "special indian breakfast"-ként reklámozott puri bhaji, igazából rendesen félrefűszerezett paprikáskrumpli (persze virsli nélkül) lángossal tálalva. Hindi nyelvkönyvet kapok. Azt hiszem, Gabriel Garcia Marquez hasonlította a devanagari írásjeleket szárítókötélen függő ruhákhoz. Nagyon találó.
2010. január 26. Goa, Benaulim
Indiai nemzeti ünnepen (ma van a köztársaság napja) kiruccanás helyi busszal fővárosba. Mumbai BKV jobban tetszett, mint goai. Itt nincs állami busztársaság, csak magánbuszok, így nincs se menetrend, se normális megállók, csak káosz. Busz addig dekkol út szélén, amíg az erre alkalmazott kiabálós ember kellő mennyiségű embert összeordibál. Amikor már annyian vagyunk, hogy az ajtót se lehet becsukni, indulhatunk, hangulatfokozóként hangos zene. Útszéléről buszleintés S-nak már nagyon megy. Kétsávos autóutat négysávosként használjuk...
Panajiban fehérembernek két dolgot akarnak eladni, taxit és marihuánát. Egyikből se kérünk. Görögdinnye hídon állva isteni, portugál negyed tényleg nem is India. Délután búcsú-beach, holnap indulunk.
2010. január 21., csütörtök
2010. január 14. Mumbai
Gép hajnali érkezése után prepaid taxit kínáló hiénák minden próbálkozása ellenére tartjuk magunkat ahhoz a tervhez, hogy nem hagyjuk magunkat már Indiába érkezésünk első órájában lehúzni. Riksások összevesznek rajtunk, így inkább a helyi buszt választjuk, ami még fel sem tűnik a megállóban, amikor utitársaink már felugrának rá. Nincs nehéz dolguk, mert ajtó nincs a buszon. Hátizsákok miatt nehéz az ugrálás, de sikerül, és helyet is adnak a "lady"-nek, nekem. Buszról helyi hévszerű vonatra, ajtó itt sincs, de nem is nagyon kell, mert így is nagy a meleg, a helyiek meg imádnak az ajtón kilógva utazni és köpködni. Sárga-fekete taxival lefoglalt szállásra Colabába, előre foglalás tökéletesen mindegy. Hulla vagyok, következő órák kiesnek, hátizsákon alszom a gyülekező angol, kanadai, német, meg mindenféle hátizsákos turisa között. S. közben hősként intézkedik szobaügyben, luxusadót is fizetünk, mert fürdőszobás double bedünk van. Saját fürdőszoba a folyosó másik oldalán van, a zuhanyból és a kézmosóból nem jön víz, a lábmosóból meg csak hideg, de a koszos kék vödörből mosdás hatalmas élmény. És portás szerint sometimes jön víz a zuhanyzóból. Saját fürdőszoba mellé saját galambot kapunk. Igen, ott lakik. Ebédre sosemlátott gyümölcs, majd kisebb sokk, hogy utca végén már a tenger és a Getway of India. Forróság, színek, szagok, tömeg.. ismerkedünk. Sok a "segítőkész" helyi, bármit akarsz megszerzik: lufi, városnézés, lovaskocsizás...és nem kell tőlük tartani, "No money Sir, friendship"...aha... Flora szökőkutat fényképezünk Flórának. Vacsira roti és paneer bhurj Bagdadiban, magyarokkal találkozunk rögtön az első estén.
2010. január 15. Mumbai
Szobának reptérhez hasonlóan gázolajszaga van, állítólag csak a szúnyogirtó, amit matracokra spricceltek. Reggel Colaba marketre gyömölcsöt venni, koli halászbárkák, omladozó viskók, sok szemét és átható pisiszag. Végre igazi India :-) Narancs és meglepően kicsi banán. Sárgadinnye - Banyóra gondolok.
Délután vonatjegyvásárlási akció Victoria Terminuson, 52-es ablak végül meglesz. Eddig egy nap csúszás, hétfőn éjjel indulunk Goára. Hazafelé tengerpart, Marine drive és Narlikár doktor tetrapodái... eszembe jut Rushdie Bombay-e.
Lonely nélkülözhetetlen, imádom.
Vacsi mogulban, mintha valahol Iránban vagy Pakisztánban lennénk, muszlim kiszolgálók homloka megkopott a sok imádkozástól. Kaja nagyon csípős,de a chapati 4-ért kihagyhatatlan.Gyomrunk meglepően rendben, a beígért hasmenés-hányás még várat magára...
2010. január 16. Mumbai
Délelőtt hostelben dögléssel készülünk fel délutánra tervezett helyi BKV túrára. Galamb közben felszívódott..
Gyomor aggasztóan rendben, és hiányoznk még a beígért patkányok, egerek, csótányok, pókok, sőt moszkitók is. Lehet, hogy ez nem is India?
103-as busszal Malabar Hillre. Buszozás hatalmas élmény. Buszra menet közben fel-le ugrálást tökélyre fejlesztett utitársak nagyon érdeklődőek, többen tudni vélik, hol van Magyarország, és azt is, hogy Budapest nem azonos Bukaresttel. Nyüzsgő bazársorokon hatolunk át állandó dudálás közepette, a látvány megunhatatlan. Dudálást már megszoktuk, nem vészhelyzetet jelent, egyszerűen csak jelzik vele, hogy jönnek. Buszra napijegy külön nőknek és férfiaknak...ok nincs, ár ugyanaz.... ez India. És külön ülés nőkne, férfiknak, időseknek, terheseknek. Függőkertekben már megint magyarkkal tallkozunk, ők is állítják, hogy hónapok óta mi vagyunk az elsők.. Nem kevés helyi segítséggel Banganga Tank-hoz. Őrületes: félsziget legcsücskében, az arab tengertől körülölelt szeméthegyek és nyomor kellős közepén Siva templom és víztározó szerű, lépcsősorral körülvet szent hely. Hinduk rituális mosdása, bácsi rituálisan (?) fogat mos (vagy hány?). Tengerparton filmekből ismert slum, gyerekek pózolnak S-nak, leírhatatlan.. Fura érzés, hogy közben majd 1500 dollár a nadrágunkban, sosem fognak annyi pénzt látni. Naplemente Chowpatty Beachen, szmog. S. jót szórakozik azon, hogy megnéznek engem a nők.. nem baj, én meg őket.. nagyon szépek és színesek! Hazafelé S. azt hiszi, hogy már tudja olvasni a hindi (devanagari írással írott) számokat... de nem, így a 103-as helyett a 101-es buszra szállunk.
Vacsi megint mogulban, ahol az emeleten minden kb 5 r-val több, mint tegnap a földszinten.. (Talán azért, mert minden asztal felett van ventillátor, amit ahogy leülsz nagy komolyan bekapcsolnak, folyamatosan cserelik a vizet és szedik az asztalról amivel már végeztél. Különben ide csak a genszterek, lúzer külföldiek és "apuka kedvence úrifiúk-úrilányok járnak, hogy elkülönüljenek az egyszerű emberektől...S.) Máskor jó nekünk a földszint is.
2010. január 17. Mumbai
Éjjel nem sok alvás, mert hajnalban ordibáló csoport élrkezik, talán thai-ok...
S. szerint galmbnak gyerekei vannak a fürdőszobában. Tényleg fura csipogó hang. Délelőtt döglés, délután meg nem értjük, miért olyan kihalt a város, kell egy kis idő, mire rájövünk, hogy vasárnap van... fantasztikus érzés máris nemtudni, milyen nap van. Mumbai imádnivaló hétvégén, jó a levegő, rengete a hely és máskor forgalmas útkereszteződésekben mindenhol kriketett játszanak. Nagyon tetszik. Vacsi most dél-indiaiban, ízek egészen újak, kókusz és végre csicseriborsó, meg masala dosa. Gyomor teljesen jó, utcai kajavásárlás gondolatával kacérkodunk. Ha igaz, hogy Indiának illata van, akkor Mumbainak van sajátja. Az utcákon cukornád édes illata keveredik az állandó pisiszaggal.
2010. január 18. Mumbai
Reggel 9-ig el kell hagynunk a szobánkat, vonat viszont csak este 11-kor indul Goára... hosszú nap. Pénzváltás bankban nem megy, indiaiak nem válthatnak valutát, így bank sem vált....végül utazási irodában sikerül. Vonattal Mahalaxmi station. Vonaton külön női, férfi kocsi.. férfiba szállunk. Dhobi Ghat: Lonely szerint több mint 1000 ember mossa itt minden nap a 20 milliós város szennyesét. Piszkos vízzel teli kővályúkban álló férfiak a kőhöz csapkodva mossák a rengeteg színes ruhát, a tetőkön mindenhol ruha szárad, ágyneműtől a farmeren át a szárikig minden. (Felfoghatatlan, hogy tudják a száradó ruákról megállapítani melyik kié...csipeszt sem használnak, dupla szárítókötél csavarva, majd közé bedugva a ruha sarka...okos. S.)
Mosodából mecsetbe. A kis szigetre épült Haji Ali's Mosque bejáratánál biztonságiőr lány alaposan átkutatja a zsákomat, pipere cuccok nagyon izgatják, kérdezi mi-micsoda, kér dm-es víz nélkül használható kézmosóból és a többiekek is ad belőle, nagyon aranyos. (A srác se a dezodort, se a fogkefét, fogkrémet nem érti... mindent végig néz, megkérdezi, honnan jöttünk, majd közli, hogy szép a szemem... megköszönöm... S.) Mecsetben hívők mecset helyett engem fényképeznek... Itt egy európai nem tud nem feltűnő lenni, bárhogy próbál is szakadtan kinézni. Sokszor csak titokban telefonnal fényképeznek le, máskor közös képet kérnek, nagyon vicces. Tamponcsere komoly fejtörést okoz, végül nemzetközi színvonalban bízva Meki mosdójára szavazok... hiba... de legalább megkóstoljuk a vega hamburgert, itt ilyen is van, nem is egyfajta. Először találunk boltban wc papírt, sajnos még nem szoktunk le róla, így vagyont fizetünk 2 tekercsért.. majdnem kétszemélyes vacsi árát, wc papír itt luxuscikk. Eddig tökéletesn fölösleges melegruhák helyett zsákokat wc papírral kellett volna megtömni. Gyönyörteli lábmosás India Gate-nél palackból. Éjszaka vonaton. 2nd class 3 tire, vagyis 3 ágy van egymás fölött.
2010-01.19.
Vonaton alvás egész jó, klausztofóbiás rohamok csak ritkán, árusok "mantráznak" fel-alá a folyosón: Dosa-dosa-masaladosa-dosa-dosa-masaladosa..." Ablakból pálmafák, nagy folyók, vörös föld, és végre rizsföldek. Goán nagynehezen Rosario Inn, luxus Mumbaihoz képest féláron! Szoba TISZTA, fürdőszoba szobából nyílik, minden csapból jö víz, ráadásul meleg. Félek, hogy hozzászokunk ehhez a luxushoz.
Azt mondják, Goa nem India. Tényleg nem az, és nemcsak több mint 500 éves portugál múlt miatt. Pécsényére sült, 21. századi gyarmatosítóként viselkedő kövér öreg németek mindenütt. Árak hozzájuk igazítva, nekik 700 ft-os kétszemélyes ebéd megéri, mi tudjuk mekkora lehúzás. Part persze szép, homok fincsi a talpam alatt és meleg a tenger... biztos velünk van a baj, öreg németek utálják Mumbait, mi viszont szeretjük. Hiányzik a cukornádillatú-pisiszagú nyüzsgés. (Lépten nyomon Enfield-eket látni. Állítólag 200eFt-ból kijön egy jó állapotú használt és 100e-ért be is hajózzák UK-ba...S.)
2010.01.20.
Próbáljuk felvenni a beach-feelinget, biciklivel parton el, messze nyugágyas-napernyős turistáktól. Lehúzás hihetetlen méreteket ölt, karnatakából jött árus lányok sales tréninget tartanak nekünk. Fél életüket elmesélik, hogy indiai módra "no money, friendship" alapon eladjanak nekem egy kurtát. Ebédnél nagyon érdekes beszélgetés pincérfiúval, aki úgy tűnik tényleg "no money-t és csak friendshipet" akar tőlünk, mondjuk nem is hindu, hanem buddhista, Nepálból jött. Beszélgetés hatására betervezzük Nepált. Biciklis naplemente parton, vacsira isteni ananász.
2010.01.21.
German reggeli és eddig sehol máshol nem látott élelmiszerbolt. ("Közértben" majdnem mindent kapni, de az árak nincsenek kiírva...elnézve az itt vásárlókat neki mindegy is mit ütnek a kasszába... S.) Nagyon meleg van. Ebédre dal makhani nepáli fiúnál, édesebb, mint Teve utcában.
Gép hajnali érkezése után prepaid taxit kínáló hiénák minden próbálkozása ellenére tartjuk magunkat ahhoz a tervhez, hogy nem hagyjuk magunkat már Indiába érkezésünk első órájában lehúzni. Riksások összevesznek rajtunk, így inkább a helyi buszt választjuk, ami még fel sem tűnik a megállóban, amikor utitársaink már felugrának rá. Nincs nehéz dolguk, mert ajtó nincs a buszon. Hátizsákok miatt nehéz az ugrálás, de sikerül, és helyet is adnak a "lady"-nek, nekem. Buszról helyi hévszerű vonatra, ajtó itt sincs, de nem is nagyon kell, mert így is nagy a meleg, a helyiek meg imádnak az ajtón kilógva utazni és köpködni. Sárga-fekete taxival lefoglalt szállásra Colabába, előre foglalás tökéletesen mindegy. Hulla vagyok, következő órák kiesnek, hátizsákon alszom a gyülekező angol, kanadai, német, meg mindenféle hátizsákos turisa között. S. közben hősként intézkedik szobaügyben, luxusadót is fizetünk, mert fürdőszobás double bedünk van. Saját fürdőszoba a folyosó másik oldalán van, a zuhanyból és a kézmosóból nem jön víz, a lábmosóból meg csak hideg, de a koszos kék vödörből mosdás hatalmas élmény. És portás szerint sometimes jön víz a zuhanyzóból. Saját fürdőszoba mellé saját galambot kapunk. Igen, ott lakik. Ebédre sosemlátott gyümölcs, majd kisebb sokk, hogy utca végén már a tenger és a Getway of India. Forróság, színek, szagok, tömeg.. ismerkedünk. Sok a "segítőkész" helyi, bármit akarsz megszerzik: lufi, városnézés, lovaskocsizás...és nem kell tőlük tartani, "No money Sir, friendship"...aha... Flora szökőkutat fényképezünk Flórának. Vacsira roti és paneer bhurj Bagdadiban, magyarokkal találkozunk rögtön az első estén.
2010. január 15. Mumbai
Szobának reptérhez hasonlóan gázolajszaga van, állítólag csak a szúnyogirtó, amit matracokra spricceltek. Reggel Colaba marketre gyömölcsöt venni, koli halászbárkák, omladozó viskók, sok szemét és átható pisiszag. Végre igazi India :-) Narancs és meglepően kicsi banán. Sárgadinnye - Banyóra gondolok.
Délután vonatjegyvásárlási akció Victoria Terminuson, 52-es ablak végül meglesz. Eddig egy nap csúszás, hétfőn éjjel indulunk Goára. Hazafelé tengerpart, Marine drive és Narlikár doktor tetrapodái... eszembe jut Rushdie Bombay-e.
Lonely nélkülözhetetlen, imádom.
Vacsi mogulban, mintha valahol Iránban vagy Pakisztánban lennénk, muszlim kiszolgálók homloka megkopott a sok imádkozástól. Kaja nagyon csípős,de a chapati 4-ért kihagyhatatlan.Gyomrunk meglepően rendben, a beígért hasmenés-hányás még várat magára...
2010. január 16. Mumbai
Délelőtt hostelben dögléssel készülünk fel délutánra tervezett helyi BKV túrára. Galamb közben felszívódott..
Gyomor aggasztóan rendben, és hiányoznk még a beígért patkányok, egerek, csótányok, pókok, sőt moszkitók is. Lehet, hogy ez nem is India?
103-as busszal Malabar Hillre. Buszozás hatalmas élmény. Buszra menet közben fel-le ugrálást tökélyre fejlesztett utitársak nagyon érdeklődőek, többen tudni vélik, hol van Magyarország, és azt is, hogy Budapest nem azonos Bukaresttel. Nyüzsgő bazársorokon hatolunk át állandó dudálás közepette, a látvány megunhatatlan. Dudálást már megszoktuk, nem vészhelyzetet jelent, egyszerűen csak jelzik vele, hogy jönnek. Buszra napijegy külön nőknek és férfiaknak...ok nincs, ár ugyanaz.... ez India. És külön ülés nőkne, férfiknak, időseknek, terheseknek. Függőkertekben már megint magyarkkal tallkozunk, ők is állítják, hogy hónapok óta mi vagyunk az elsők.. Nem kevés helyi segítséggel Banganga Tank-hoz. Őrületes: félsziget legcsücskében, az arab tengertől körülölelt szeméthegyek és nyomor kellős közepén Siva templom és víztározó szerű, lépcsősorral körülvet szent hely. Hinduk rituális mosdása, bácsi rituálisan (?) fogat mos (vagy hány?). Tengerparton filmekből ismert slum, gyerekek pózolnak S-nak, leírhatatlan.. Fura érzés, hogy közben majd 1500 dollár a nadrágunkban, sosem fognak annyi pénzt látni. Naplemente Chowpatty Beachen, szmog. S. jót szórakozik azon, hogy megnéznek engem a nők.. nem baj, én meg őket.. nagyon szépek és színesek! Hazafelé S. azt hiszi, hogy már tudja olvasni a hindi (devanagari írással írott) számokat... de nem, így a 103-as helyett a 101-es buszra szállunk.
Vacsi megint mogulban, ahol az emeleten minden kb 5 r-val több, mint tegnap a földszinten.. (Talán azért, mert minden asztal felett van ventillátor, amit ahogy leülsz nagy komolyan bekapcsolnak, folyamatosan cserelik a vizet és szedik az asztalról amivel már végeztél. Különben ide csak a genszterek, lúzer külföldiek és "apuka kedvence úrifiúk-úrilányok járnak, hogy elkülönüljenek az egyszerű emberektől...S.) Máskor jó nekünk a földszint is.
2010. január 17. Mumbai
Éjjel nem sok alvás, mert hajnalban ordibáló csoport élrkezik, talán thai-ok...
S. szerint galmbnak gyerekei vannak a fürdőszobában. Tényleg fura csipogó hang. Délelőtt döglés, délután meg nem értjük, miért olyan kihalt a város, kell egy kis idő, mire rájövünk, hogy vasárnap van... fantasztikus érzés máris nemtudni, milyen nap van. Mumbai imádnivaló hétvégén, jó a levegő, rengete a hely és máskor forgalmas útkereszteződésekben mindenhol kriketett játszanak. Nagyon tetszik. Vacsi most dél-indiaiban, ízek egészen újak, kókusz és végre csicseriborsó, meg masala dosa. Gyomor teljesen jó, utcai kajavásárlás gondolatával kacérkodunk. Ha igaz, hogy Indiának illata van, akkor Mumbainak van sajátja. Az utcákon cukornád édes illata keveredik az állandó pisiszaggal.
2010. január 18. Mumbai
Reggel 9-ig el kell hagynunk a szobánkat, vonat viszont csak este 11-kor indul Goára... hosszú nap. Pénzváltás bankban nem megy, indiaiak nem válthatnak valutát, így bank sem vált....végül utazási irodában sikerül. Vonattal Mahalaxmi station. Vonaton külön női, férfi kocsi.. férfiba szállunk. Dhobi Ghat: Lonely szerint több mint 1000 ember mossa itt minden nap a 20 milliós város szennyesét. Piszkos vízzel teli kővályúkban álló férfiak a kőhöz csapkodva mossák a rengeteg színes ruhát, a tetőkön mindenhol ruha szárad, ágyneműtől a farmeren át a szárikig minden. (Felfoghatatlan, hogy tudják a száradó ruákról megállapítani melyik kié...csipeszt sem használnak, dupla szárítókötél csavarva, majd közé bedugva a ruha sarka...okos. S.)
Mosodából mecsetbe. A kis szigetre épült Haji Ali's Mosque bejáratánál biztonságiőr lány alaposan átkutatja a zsákomat, pipere cuccok nagyon izgatják, kérdezi mi-micsoda, kér dm-es víz nélkül használható kézmosóból és a többiekek is ad belőle, nagyon aranyos. (A srác se a dezodort, se a fogkefét, fogkrémet nem érti... mindent végig néz, megkérdezi, honnan jöttünk, majd közli, hogy szép a szemem... megköszönöm... S.) Mecsetben hívők mecset helyett engem fényképeznek... Itt egy európai nem tud nem feltűnő lenni, bárhogy próbál is szakadtan kinézni. Sokszor csak titokban telefonnal fényképeznek le, máskor közös képet kérnek, nagyon vicces. Tamponcsere komoly fejtörést okoz, végül nemzetközi színvonalban bízva Meki mosdójára szavazok... hiba... de legalább megkóstoljuk a vega hamburgert, itt ilyen is van, nem is egyfajta. Először találunk boltban wc papírt, sajnos még nem szoktunk le róla, így vagyont fizetünk 2 tekercsért.. majdnem kétszemélyes vacsi árát, wc papír itt luxuscikk. Eddig tökéletesn fölösleges melegruhák helyett zsákokat wc papírral kellett volna megtömni. Gyönyörteli lábmosás India Gate-nél palackból. Éjszaka vonaton. 2nd class 3 tire, vagyis 3 ágy van egymás fölött.
2010-01.19.
Vonaton alvás egész jó, klausztofóbiás rohamok csak ritkán, árusok "mantráznak" fel-alá a folyosón: Dosa-dosa-masaladosa-dosa-dosa-masaladosa..." Ablakból pálmafák, nagy folyók, vörös föld, és végre rizsföldek. Goán nagynehezen Rosario Inn, luxus Mumbaihoz képest féláron! Szoba TISZTA, fürdőszoba szobából nyílik, minden csapból jö víz, ráadásul meleg. Félek, hogy hozzászokunk ehhez a luxushoz.
Azt mondják, Goa nem India. Tényleg nem az, és nemcsak több mint 500 éves portugál múlt miatt. Pécsényére sült, 21. századi gyarmatosítóként viselkedő kövér öreg németek mindenütt. Árak hozzájuk igazítva, nekik 700 ft-os kétszemélyes ebéd megéri, mi tudjuk mekkora lehúzás. Part persze szép, homok fincsi a talpam alatt és meleg a tenger... biztos velünk van a baj, öreg németek utálják Mumbait, mi viszont szeretjük. Hiányzik a cukornádillatú-pisiszagú nyüzsgés. (Lépten nyomon Enfield-eket látni. Állítólag 200eFt-ból kijön egy jó állapotú használt és 100e-ért be is hajózzák UK-ba...S.)
2010.01.20.
Próbáljuk felvenni a beach-feelinget, biciklivel parton el, messze nyugágyas-napernyős turistáktól. Lehúzás hihetetlen méreteket ölt, karnatakából jött árus lányok sales tréninget tartanak nekünk. Fél életüket elmesélik, hogy indiai módra "no money, friendship" alapon eladjanak nekem egy kurtát. Ebédnél nagyon érdekes beszélgetés pincérfiúval, aki úgy tűnik tényleg "no money-t és csak friendshipet" akar tőlünk, mondjuk nem is hindu, hanem buddhista, Nepálból jött. Beszélgetés hatására betervezzük Nepált. Biciklis naplemente parton, vacsira isteni ananász.
2010.01.21.
German reggeli és eddig sehol máshol nem látott élelmiszerbolt. ("Közértben" majdnem mindent kapni, de az árak nincsenek kiírva...elnézve az itt vásárlókat neki mindegy is mit ütnek a kasszába... S.) Nagyon meleg van. Ebédre dal makhani nepáli fiúnál, édesebb, mint Teve utcában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)