2010. február 9. Jodhpur, Rajasthan
Felhők tovaszállnak égről és fejem felől is. Újra süt a nap, reggeli jóga új életet ad. Omlett bácsinál a változatosság kedvéért fried egg, majd helyi postás kollégák. Feladtuk a képeslapokat, szóljatok, ha megérkeznek :-) Délután fort. Kiakadunk turisták nyílt diszkriminációján, minek okán jegy ötszöröse, mint amit helyiek fizetnek. Múzeumozás helyett felkapaszkodunk szemben levő hegyre és őrületes kilátást kapunk ingyen. Jodhpur bizonyos szögből nézve tényleg egészen kék, de azért annyira nem. Inkább kék foltos. Túra után megérdemelt vacsi egész jó beülősben, palak paneer, butter chapati és az elmaradhatatlan curdöm. Előétel nagyon fura, első ránézésre tejföllel és pirosarannyal nyakonöntött kuglóf, amiről kiderül, hogy minden van benne: kívül édes joghurt és piros chiliszósz, a "kuglóf" belsejében meg kenyérgombócok, lencse, krumpli és csicseriborsó.. legalábbis ezeket ismertem fel. Érdekes. Mosdóban otthagyott féltekercs wc papír eltulajdonításán gondolkodunk. Hotelben sok áramszünet, válasz mindig megnyugtató, 5-10 minutes, és jön vissza áram.. aztán hol jön, hol nem. Fejlámpában guggolósba pisilés nagyon vicces.

2010. február 10. Jaisalmer, Rajasthan
Korahajnali riksavadászat Jodhpurban nem is olyan egyszerű, ráadásul riksa állomásra menet feladja a harcot. Át másikba,aggódás vonat lekésésén. Felesleges, vonat jön, majd. 3 órás pirkadati várakozás baromi hideg állomás hihetelneül sok, és még hihetetlenebbül kövér patkánya társaságában, lélekmelegítőnek pálinka hiányában chai. Mire kivilágosodik, vonat is megérkezik. 6 órás út alatt nem csak táj válik sivataggá, hanem a vagon is. Ablakot nem lehet teljesen lehúzni, mini lyukon zúdul be a vöröses sárga homok. Fejünkön, szánk előtt kendő, mégis homok mindenütt. Rajtam. Bennem. Mindenütt. Érthetelen oknál fogva hagyjuk magunkat levadászni vonaton leselkedő jaisalmeri szállásadó hiéna által, aki filléresdeperszehiperszuper szoba mellé ingyen fuvart ígér be a városba. Mivel riksások lehúzása minden városban az állomásra nagy cuccal érkező turistát fenyegeti a legjobban, csatlakozunk szintén begyűjtött (es hozzán hasonlóan bizalmatlan tekintetű) fehérek kis csapatához. Dzsip tényleg hotelbe visz, de beijedünk nulla számú vendéghez mérten megdöbbentően népes kiszolgáló személyzet eltúlzott marasztalásától... világ másik végén könnyen paranoiás lesz az ember. Át Lonely-s helyre, az még eddig mindig bevált, most is. 150-es szobában nem csak fürdőszoba van (kis jóindulattal langyosnak nevezhető vízzel és egy cuki gekkóval a falon), hanem tv is, gondosan körülvéve "ízléses"műanyag fóliával homok ellen.
Forton kívül lakunk, igazi Jaisalmer forton belül van. Város csak nagy szaporodási kedv, sok turista, viszont kevés víz miatt nőtte ki magát aranyszínű, 99 bástyás homokkő erődből. Forton kívül hangulat nem annyira romantikus oázisváros, sokkal inkább határmenti sivatagi katonatalep. Sok katonai autó, és sok egyenruhás erő nagy puskákkal, teraszunk felett kaja közben vadászrepülők húznak el, nagyon közel Pakisztán. Lulunak biztos tetszene a sok katonai cucc :-)
Vacsira dal fry, curd, naan és kínai édes-savanyú ízű olasz tészta (?) Mondjuk Kína sokkal közelebb van.
Sivatagi éjszakák tényleg nagyon hidegek, végre összes melegruha értelmet nyer.

2010. február 11. Jaisalmer, Rajasthan
Elkiabáltam. Tudom. Már megint. 4 hétig tartottam magam, de tovább nem. India-kórság rajtam is kiütközik, egész napos ingázás ágy és wc között, saját wc-s szoba Isten áldása! Lábadozás alatt elmúlt években elmulasztott tv-zés mennyiség pótlására tett kísérlet, hindi Mónika show és Barátok közt (csak színészi játék még annál is átütőbb). Mr Bean ment meg attól, hogy a legaljára süllyedjek... (Ez már a legalja. S.)

2010. február 12. Jaisalmer, Rajasthan
További lábadozás sok sétával tetőteraszon, és szegény szakács őrületbe kergetésével állandó citromos tea és plain rice miatt. S. egyedül megy városba fényképezni, közben új ismerősöket szerez és Enfield-en utazik... de ez már az ő story-ja.

(Szokásos leszólítás, váratlan fordulat azzal, hogy a srác ecseteli, mennyire hasonlítok az anyukája testvére férjének a nemtudomkijére. Nyilván ugyan úgy néz ki mint én, bár állítólag kicsit barnább a bőre. Hagyom magam rádumálni egy chai-ra, legalább történik vmi... Össze-vissza sikátorokon eljutunk a családi üzletbe. Útközben crazy cow, első amit látok, békés testvéreitől eltérően neki akar menni a motorunknak. Vicces, de le kell szálljak míg megfordulunk...a tehén a nyomunkban, de győz a motorizáció. Az ékszerüzlet, ami családi vállalkozás (mi más lenne) zárva, mert péntek, munkaszüneti nap van. Kiderül, hogy új ismerösöm ugyanúgy túrista mint mi. Itt a nagybátya él. Ő Punjab-ból való, de szüleinek Bombay-ban van a rezidenciájuk. Mégis nagyrészt Spanyolországban élnek az üzlet miatt. Van ott is egy üzemük, valamint még pár India különböző részein. Ő London-ban tanul, de most inditja a saját kis vállalkozását. Ami nagyjából ugyanaz mint a szüleié, csak hozzá csordogál majd be a zsé. Nem igazán értem hogy jövök a képbe... Beszélgetünk, teázunk, majd új "barátom" eldob a viztározóhoz a város szélén, ahová eredetileg indultam. Mert oda 5-kor kell menni (mit is gondoltam!), nagybátja minden nap akkor megy és onnan nézni a naplementét...
Víz csak a legalján, szárazság van. Amikor esik 3-4 méterrel magasabb a vízszint. Igy értelmet nyernek a fallal körülvett szigetek a kiszáradt meder közepén. Túristák csoportosulnak a parton. Elöttük a sekély vízben harcsák nyüzsögnek, egy-egy bedobott keksz percekig a víz szinén tatja őket. A partról fotózó bácsi meséli, ő a helyi lapnak ír és egy kobor kutyát akar lencse végre kapni mikor kifog egy halat. Gyakran megesik szerinte. A parton szeméthegyek. Biztatom, idővel változik, de azt mondja nem, mert itt mindig ilyen volt és ilyen is lesz. Mindaddig míg az emberek nagyrésze írni, olvasni se tud, nem nagyon lehet nekik elmagyarázni miért baj, ha minden ott esik ki a kezükből ahol már nincs rá szükség, vagy miért ne köpjenek az utcára, fehér falra ott és akkor amikor jól esik. S)

2010. február 13. Jaisalmer, Rajasthan
Diétás tetőteraszos reggeli ébredező városban. Indiai városok később kelnek, mint magyarok, viszont tovább vannak ébren este. Reggel 9-kor még fura, viharelőtti nyugalom, üzletek épp csak kezdenek kinyitni, szent teheneket kevesebb riksa és motor kerülgeti. Jobbulás erőpróbájaként ma bemerészkedünk fortba. Pici aranysárga utcák sok német turistacsoporttal és "good-quality-best-price" üzlettel. Ha már itt tartunk, Jaisalmer is inkább money, mint friendship. Igazság szerint India must-to-see állama megcsömörleni látszik a sok nyugati madame-tól és sir-től, nehéz már nekik tényleg friendship oldalról közelíteni hozzánk.. Én mindenesetre már megfogadtam, hogy nem veszek semmit olyantól, aki azzal kezdi, hogy "from which country?", nekem valami eredetibb kell. Ma egy srác azt válaszolta a Hungary-re, hogy ha éhes vagyok, vegyek egy chapatit (kenyeret)...Jaisalmerben a szent tehenek is sokkal frusztráltabbnak tűnnek a többi városban megismert béketűrő társaiknál. Mondjuk biztos én is frusztrált lennék, ha szentségem ellenére papírt meg műanyagot kéne ennem a szemétből.
Este Mamma mia a tv-ben. Ugye, hogy nem is olyan rossz hely ez :-)?
(Ma Rahul-al vacsorázom, míg J otthon írogat. Vele ismerkedtem meg tegnap, ma pedig próbálom kideríteni mire hajt a srác. Konkluzió: 1. unatkozik, mivel Europában él, a helyiek nem érdekesek neki. 2. A közeljövőben "Kelet-Europában" fog utazgatni és most ismeretséget gyűjt. S)