Ahmedabadi fotok itt:
http://www.flickr.com/photos/organize/?start_tab=sets
2010. január 31., vasárnap
2010. január 27. vonaton Goa és Gujarat között
20 órás vonatúton alvás kevés, szociális élmény sok. Nászútról hazautazó surati lány valódi friendshiptől vezérelve Fantát vesz nekem és szeretne bemutatni az anyukájának. Éjjel ráz fel, hogy siessünk, mert itt a Mama, kibotorkálás vagon ajtajába, ismerkedés nemcsak Mamával, hanem Papával is. Friss házi koszt még gőzölög, én is kapok. (Másik pár a vonaton egy éves évfordulójára utazott Goára. Ez itt vmi szokás...? S.)Vonaton megszorult utazó szokásos teán, kávén és minden elképzelhető kaján kívül vehet táskát, ékszert, párnát, zseblámpát, vagy ha az kell neki, vérnyomásmérőt is. Ágyban két csótány, utitárs fiú szerint benne vannak a jegy árában.
Kuka egyáltalán nincs a vonaton, meg általában az utcákon se. Mondjuk minek is kuka szemétdomb kellős közepére? Szegény környezettudatos európai utazó meg hurcibálhatja magával álló nap zacsiba gyűjtögetett szemetét. (Ha áll a vonat, kukára vadászom. Persze a lokáloszok simán kidobálják az ablakonon ami már nem kell...S)
2010. január 28. Ahmadabad, Gujarat
Goai műnyugalom után végre megint őrült káosz. Gandhi szülőhazájába érkezve hajnali riksás ámokfutás hotelig (A sofőr egy állat. Háromkerekű nem megy ennyivel...de. itt igen. Gáz, fék, gáz, balkéz ráragadva a dudára ...S). Goai lehúzás után költségmegtakarításként 1934-ben épült, és azóta valószínűleg mit sem változott hotel. Goai luxus után megint vödör, csak most nem saját használatú kék, hanem közös használatú szürke (fehér?) Fogmosás erkélyen szintén közös csapnál, amiből a cucc egyenesen lábra folyik alul. Ebédre gujarati specialitás hangyával tálalva, a sós-vajas tej már nekünk is sok. (A hangyák olyan picik, a chapati pedig még így is jó..S. : )
Utcán temérdek riksa zöld-sárga bolhaként kerülgeti festett elefántot. Para, csak egyet félrelép és nekünk annyi... Elefántból épp hogy magunkhoz térve kóbor kutyaként utcán élő, méretes majmok. Délután annyira eltévedés, hogy riksás visz arrébb 10-ért 100 métert keresett könyvesboltig. Este ámokfutás riksával második felvonás, már inkább vicces dodgem-feeling, csak itt nincs gumival kipárnázva a kocsik oldala, ezek nem viccelnek. Vacsi a hotel meletti sikátorból újságpapírban. (Rántott hagyma, krumpli, chili bundában, szamosza és még vmi...megtolva friss chilivel, lilahagymával. Szerintük azzal jó...hát.. J szerint már erős ez így is... S)
2010. január 29. Ahmadabad, Gujarat
Új kedvencem, a tejes tea és kiadós reggeli után véletlenül húspiacra tévedés sokkoló, vega meggyőződésem tovább erősödik. Vonatjegyvásárlás meglepően sima ügy, vasárnap este indulunk Udaipurba. Egyszerű séta egész napos őrült piactúrává alakul. Ahmadabad egy hatalmas piac néhol mecsetekkel fűszerezve. Végül rendet vélünk felfedezni a káoszban: minden utcában egy-egy árura specializálódtak. Van táska utca, textil utca, ékszer utca, papíráru utca, cipő utca, halálra unom magam az alkatrész utcában, és kis segítséggel meglesz a zöldség-gyümölcs utca is. Vérszemet kapunk és több kilónyi vitamint vásárolunk össze 500 ft-ból. Ma első patkány és második elefánt, az úton jó adag elefántszar. (Lépten -nyomon megállítanak...akarnak egy fotót magukról...Elöször nem értjük, de ez van... szeretik. Csak úgy magukért, miattunk, a képért. Ha mevan megmuatom, aztán mindenki megy az útjára. S.)
Vacsinkat a sikátorban gyászhirdetések közé csomagolják.
2010. január 30. Ahmadabad, Gujarat
Ébredés vekker helyett müezzinre tökjó, csak kár, hogy nem lehet inkább hajnal helyett 8-ra kérni. Hotel wc-jének puszta látványától beálló 3 napos szorulás kezelése hashajtó hiányában (persze rakat hasfogó van nálunk) helyi módszerrel: banana milkshake és görögdinnye kombinációjával. Ráadásul banánshake mennyei. Mai események tükrében mérleg friendship oldalra látszik kibillenni, legalábbis Gujaratban mindenképpen. Itt szinte semmi nicsn kiírva angolul, és gyarmati múlthoz képest ezen a részen kevesen is beszélik, de a segítőkészség megható. 83-as buszt különben az életben nem találnánk meg, ráadásul helyi fiú addig küzd S.-val, amíg kifizetheti a 10 rúpiás buszjegyünket is. Gandhi Asramban újabb friendship, új barátunk szerint, ha ismered Gandhit és Swami Vivékanandát, ismered Indiát. Tetszik. Azt hiszem, nem ismerem még őket eléggé. Délután piac, félek, hogy S. hamarosan görögdinnye mérgezést fog kapni.
A naponta kb százszor elhangzó "from which country"-ra már csípőből csak Europe-ot mondunk, azt általában be tudják lőni, míg a Hungary-re megmagyarázhatatlan üveges tekintettel vigyorognak, hogy "Aha, Hungary" és látszik hogy gőzük sincs.
Este közös vödörből hideg vizes mosdás balatoni wellnesshétvégéhez nem fogható élmény.
20 órás vonatúton alvás kevés, szociális élmény sok. Nászútról hazautazó surati lány valódi friendshiptől vezérelve Fantát vesz nekem és szeretne bemutatni az anyukájának. Éjjel ráz fel, hogy siessünk, mert itt a Mama, kibotorkálás vagon ajtajába, ismerkedés nemcsak Mamával, hanem Papával is. Friss házi koszt még gőzölög, én is kapok. (Másik pár a vonaton egy éves évfordulójára utazott Goára. Ez itt vmi szokás...? S.)Vonaton megszorult utazó szokásos teán, kávén és minden elképzelhető kaján kívül vehet táskát, ékszert, párnát, zseblámpát, vagy ha az kell neki, vérnyomásmérőt is. Ágyban két csótány, utitárs fiú szerint benne vannak a jegy árában.
Kuka egyáltalán nincs a vonaton, meg általában az utcákon se. Mondjuk minek is kuka szemétdomb kellős közepére? Szegény környezettudatos európai utazó meg hurcibálhatja magával álló nap zacsiba gyűjtögetett szemetét. (Ha áll a vonat, kukára vadászom. Persze a lokáloszok simán kidobálják az ablakonon ami már nem kell...S)
2010. január 28. Ahmadabad, Gujarat
Goai műnyugalom után végre megint őrült káosz. Gandhi szülőhazájába érkezve hajnali riksás ámokfutás hotelig (A sofőr egy állat. Háromkerekű nem megy ennyivel...de. itt igen. Gáz, fék, gáz, balkéz ráragadva a dudára ...S). Goai lehúzás után költségmegtakarításként 1934-ben épült, és azóta valószínűleg mit sem változott hotel. Goai luxus után megint vödör, csak most nem saját használatú kék, hanem közös használatú szürke (fehér?) Fogmosás erkélyen szintén közös csapnál, amiből a cucc egyenesen lábra folyik alul. Ebédre gujarati specialitás hangyával tálalva, a sós-vajas tej már nekünk is sok. (A hangyák olyan picik, a chapati pedig még így is jó..S. : )
Utcán temérdek riksa zöld-sárga bolhaként kerülgeti festett elefántot. Para, csak egyet félrelép és nekünk annyi... Elefántból épp hogy magunkhoz térve kóbor kutyaként utcán élő, méretes majmok. Délután annyira eltévedés, hogy riksás visz arrébb 10-ért 100 métert keresett könyvesboltig. Este ámokfutás riksával második felvonás, már inkább vicces dodgem-feeling, csak itt nincs gumival kipárnázva a kocsik oldala, ezek nem viccelnek. Vacsi a hotel meletti sikátorból újságpapírban. (Rántott hagyma, krumpli, chili bundában, szamosza és még vmi...megtolva friss chilivel, lilahagymával. Szerintük azzal jó...hát.. J szerint már erős ez így is... S)
2010. január 29. Ahmadabad, Gujarat
Új kedvencem, a tejes tea és kiadós reggeli után véletlenül húspiacra tévedés sokkoló, vega meggyőződésem tovább erősödik. Vonatjegyvásárlás meglepően sima ügy, vasárnap este indulunk Udaipurba. Egyszerű séta egész napos őrült piactúrává alakul. Ahmadabad egy hatalmas piac néhol mecsetekkel fűszerezve. Végül rendet vélünk felfedezni a káoszban: minden utcában egy-egy árura specializálódtak. Van táska utca, textil utca, ékszer utca, papíráru utca, cipő utca, halálra unom magam az alkatrész utcában, és kis segítséggel meglesz a zöldség-gyümölcs utca is. Vérszemet kapunk és több kilónyi vitamint vásárolunk össze 500 ft-ból. Ma első patkány és második elefánt, az úton jó adag elefántszar. (Lépten -nyomon megállítanak...akarnak egy fotót magukról...Elöször nem értjük, de ez van... szeretik. Csak úgy magukért, miattunk, a képért. Ha mevan megmuatom, aztán mindenki megy az útjára. S.)
Vacsinkat a sikátorban gyászhirdetések közé csomagolják.
2010. január 30. Ahmadabad, Gujarat
Ébredés vekker helyett müezzinre tökjó, csak kár, hogy nem lehet inkább hajnal helyett 8-ra kérni. Hotel wc-jének puszta látványától beálló 3 napos szorulás kezelése hashajtó hiányában (persze rakat hasfogó van nálunk) helyi módszerrel: banana milkshake és görögdinnye kombinációjával. Ráadásul banánshake mennyei. Mai események tükrében mérleg friendship oldalra látszik kibillenni, legalábbis Gujaratban mindenképpen. Itt szinte semmi nicsn kiírva angolul, és gyarmati múlthoz képest ezen a részen kevesen is beszélik, de a segítőkészség megható. 83-as buszt különben az életben nem találnánk meg, ráadásul helyi fiú addig küzd S.-val, amíg kifizetheti a 10 rúpiás buszjegyünket is. Gandhi Asramban újabb friendship, új barátunk szerint, ha ismered Gandhit és Swami Vivékanandát, ismered Indiát. Tetszik. Azt hiszem, nem ismerem még őket eléggé. Délután piac, félek, hogy S. hamarosan görögdinnye mérgezést fog kapni.
A naponta kb százszor elhangzó "from which country"-ra már csípőből csak Europe-ot mondunk, azt általában be tudják lőni, míg a Hungary-re megmagyarázhatatlan üveges tekintettel vigyorognak, hogy "Aha, Hungary" és látszik hogy gőzük sincs.
Este közös vödörből hideg vizes mosdás balatoni wellnesshétvégéhez nem fogható élmény.
2010. január 26., kedd
2010. január 22. Goa, Benaulim
Reggelire érett papaya, meg tudnám szokni. Benaulim viszont annyira unalmas hely, hogy nem tudjuk megjegyezni a nevét. Most is utikönyvből néztem ki, S. meg rendszeresen Beniliumot mond... Délelőtt maratoni net, majd 40 fokban vonategyvásárlási akció. Siker egyelőre elmarad, ha holnap reggel 8 előtt visszamegyünk, TALÁN lesz jegy Ahmedabadba.De akkor is ki kell fizetnünk Keralából az egész utat, ha csak Goán szállunk fel a vonatra, különben nem lesz helyünk. Így meg duplájába kerül a jegy... Incredible India.
Parton hazasétálás után vacsi szutykosban, kínaiszerű leves és veg pulao.
2010.január 23. Goa, Benaulim
Úgy látszik, elkiabáltam a dolgot, S-t utoléri az India-kórság, lázas és egész nap hány. Ennek következtében elmarad vonatjegyvásárlási-akció. Egyedül indulok a túlélés feltételeit beszerezni. "Taxi? Taxi, Madam? Taxi? - No, thanks. - Taxi? Maybe tomorrow? - No, thanks. - Maybe later??" Nem, köszönöm, holnap se kell taxi meg máskor se.. Goán az egy főre jutó taxisok száma Guiness rekord gyanús.
Betegeskedés okán multikulti örömök, pontosan egy afgán (Papírsárkányok) és egy spanyol (Sötétkékmajdnemfekete).
(Ez az "indianyavaja" annyira azért nem vészélyes. Egy egész komoly másnapossággal tudnám összehasonlítani minusz fejfájás, plusz láz. Vagy egy rövid lefolyású szalmonellával. Mire túlságosan elgyengülnél, kiszáradnál, már újra reggel van, a kaja is bent marad és végre a szokásos módon távozik a folyadék a szervezetből... S)
2010. január 24. Goa, Benaulim
S. jobban van, délelőtt net. Nagyon köszönjük a visszajelzéseket és főleg a felajánlott wc papírt :-)
Ebédre thai kaja nepáli fiúnál India legportugálabb államában, ebéd után Gimes...szeretem kultúrák keveredését, ettől szép a világ. Délután a parton helyi fiúk "so beautiful hungarian couple"-lel akarnak fényképezkedni.. hát, öreg kövér német turistáknál tényleg szebbek vagyunk, de ez azért túlzás!
2010. január 25. Goa, Benaulim
Hajnalok-hajnalán sikerül vonatjegyet vennünk, szerdán irány Ahmedabad! Váratlan siker megünneplése beachen, óriás hullámok. Helyi néni út szélén - elvonuló turisták miatt csöppet sem aggódva - állva pisil... Tízóraira "special indian breakfast"-ként reklámozott puri bhaji, igazából rendesen félrefűszerezett paprikáskrumpli (persze virsli nélkül) lángossal tálalva. Hindi nyelvkönyvet kapok. Azt hiszem, Gabriel Garcia Marquez hasonlította a devanagari írásjeleket szárítókötélen függő ruhákhoz. Nagyon találó.
2010. január 26. Goa, Benaulim
Indiai nemzeti ünnepen (ma van a köztársaság napja) kiruccanás helyi busszal fővárosba. Mumbai BKV jobban tetszett, mint goai. Itt nincs állami busztársaság, csak magánbuszok, így nincs se menetrend, se normális megállók, csak káosz. Busz addig dekkol út szélén, amíg az erre alkalmazott kiabálós ember kellő mennyiségű embert összeordibál. Amikor már annyian vagyunk, hogy az ajtót se lehet becsukni, indulhatunk, hangulatfokozóként hangos zene. Útszéléről buszleintés S-nak már nagyon megy. Kétsávos autóutat négysávosként használjuk...
Panajiban fehérembernek két dolgot akarnak eladni, taxit és marihuánát. Egyikből se kérünk. Görögdinnye hídon állva isteni, portugál negyed tényleg nem is India. Délután búcsú-beach, holnap indulunk.
Reggelire érett papaya, meg tudnám szokni. Benaulim viszont annyira unalmas hely, hogy nem tudjuk megjegyezni a nevét. Most is utikönyvből néztem ki, S. meg rendszeresen Beniliumot mond... Délelőtt maratoni net, majd 40 fokban vonategyvásárlási akció. Siker egyelőre elmarad, ha holnap reggel 8 előtt visszamegyünk, TALÁN lesz jegy Ahmedabadba.De akkor is ki kell fizetnünk Keralából az egész utat, ha csak Goán szállunk fel a vonatra, különben nem lesz helyünk. Így meg duplájába kerül a jegy... Incredible India.
Parton hazasétálás után vacsi szutykosban, kínaiszerű leves és veg pulao.
2010.január 23. Goa, Benaulim
Úgy látszik, elkiabáltam a dolgot, S-t utoléri az India-kórság, lázas és egész nap hány. Ennek következtében elmarad vonatjegyvásárlási-akció. Egyedül indulok a túlélés feltételeit beszerezni. "Taxi? Taxi, Madam? Taxi? - No, thanks. - Taxi? Maybe tomorrow? - No, thanks. - Maybe later??" Nem, köszönöm, holnap se kell taxi meg máskor se.. Goán az egy főre jutó taxisok száma Guiness rekord gyanús.
Betegeskedés okán multikulti örömök, pontosan egy afgán (Papírsárkányok) és egy spanyol (Sötétkékmajdnemfekete).
(Ez az "indianyavaja" annyira azért nem vészélyes. Egy egész komoly másnapossággal tudnám összehasonlítani minusz fejfájás, plusz láz. Vagy egy rövid lefolyású szalmonellával. Mire túlságosan elgyengülnél, kiszáradnál, már újra reggel van, a kaja is bent marad és végre a szokásos módon távozik a folyadék a szervezetből... S)
2010. január 24. Goa, Benaulim
S. jobban van, délelőtt net. Nagyon köszönjük a visszajelzéseket és főleg a felajánlott wc papírt :-)
Ebédre thai kaja nepáli fiúnál India legportugálabb államában, ebéd után Gimes...szeretem kultúrák keveredését, ettől szép a világ. Délután a parton helyi fiúk "so beautiful hungarian couple"-lel akarnak fényképezkedni.. hát, öreg kövér német turistáknál tényleg szebbek vagyunk, de ez azért túlzás!
2010. január 25. Goa, Benaulim
Hajnalok-hajnalán sikerül vonatjegyet vennünk, szerdán irány Ahmedabad! Váratlan siker megünneplése beachen, óriás hullámok. Helyi néni út szélén - elvonuló turisták miatt csöppet sem aggódva - állva pisil... Tízóraira "special indian breakfast"-ként reklámozott puri bhaji, igazából rendesen félrefűszerezett paprikáskrumpli (persze virsli nélkül) lángossal tálalva. Hindi nyelvkönyvet kapok. Azt hiszem, Gabriel Garcia Marquez hasonlította a devanagari írásjeleket szárítókötélen függő ruhákhoz. Nagyon találó.
2010. január 26. Goa, Benaulim
Indiai nemzeti ünnepen (ma van a köztársaság napja) kiruccanás helyi busszal fővárosba. Mumbai BKV jobban tetszett, mint goai. Itt nincs állami busztársaság, csak magánbuszok, így nincs se menetrend, se normális megállók, csak káosz. Busz addig dekkol út szélén, amíg az erre alkalmazott kiabálós ember kellő mennyiségű embert összeordibál. Amikor már annyian vagyunk, hogy az ajtót se lehet becsukni, indulhatunk, hangulatfokozóként hangos zene. Útszéléről buszleintés S-nak már nagyon megy. Kétsávos autóutat négysávosként használjuk...
Panajiban fehérembernek két dolgot akarnak eladni, taxit és marihuánát. Egyikből se kérünk. Görögdinnye hídon állva isteni, portugál negyed tényleg nem is India. Délután búcsú-beach, holnap indulunk.
2010. január 21., csütörtök
2010. január 14. Mumbai
Gép hajnali érkezése után prepaid taxit kínáló hiénák minden próbálkozása ellenére tartjuk magunkat ahhoz a tervhez, hogy nem hagyjuk magunkat már Indiába érkezésünk első órájában lehúzni. Riksások összevesznek rajtunk, így inkább a helyi buszt választjuk, ami még fel sem tűnik a megállóban, amikor utitársaink már felugrának rá. Nincs nehéz dolguk, mert ajtó nincs a buszon. Hátizsákok miatt nehéz az ugrálás, de sikerül, és helyet is adnak a "lady"-nek, nekem. Buszról helyi hévszerű vonatra, ajtó itt sincs, de nem is nagyon kell, mert így is nagy a meleg, a helyiek meg imádnak az ajtón kilógva utazni és köpködni. Sárga-fekete taxival lefoglalt szállásra Colabába, előre foglalás tökéletesen mindegy. Hulla vagyok, következő órák kiesnek, hátizsákon alszom a gyülekező angol, kanadai, német, meg mindenféle hátizsákos turisa között. S. közben hősként intézkedik szobaügyben, luxusadót is fizetünk, mert fürdőszobás double bedünk van. Saját fürdőszoba a folyosó másik oldalán van, a zuhanyból és a kézmosóból nem jön víz, a lábmosóból meg csak hideg, de a koszos kék vödörből mosdás hatalmas élmény. És portás szerint sometimes jön víz a zuhanyzóból. Saját fürdőszoba mellé saját galambot kapunk. Igen, ott lakik. Ebédre sosemlátott gyümölcs, majd kisebb sokk, hogy utca végén már a tenger és a Getway of India. Forróság, színek, szagok, tömeg.. ismerkedünk. Sok a "segítőkész" helyi, bármit akarsz megszerzik: lufi, városnézés, lovaskocsizás...és nem kell tőlük tartani, "No money Sir, friendship"...aha... Flora szökőkutat fényképezünk Flórának. Vacsira roti és paneer bhurj Bagdadiban, magyarokkal találkozunk rögtön az első estén.
2010. január 15. Mumbai
Szobának reptérhez hasonlóan gázolajszaga van, állítólag csak a szúnyogirtó, amit matracokra spricceltek. Reggel Colaba marketre gyömölcsöt venni, koli halászbárkák, omladozó viskók, sok szemét és átható pisiszag. Végre igazi India :-) Narancs és meglepően kicsi banán. Sárgadinnye - Banyóra gondolok.
Délután vonatjegyvásárlási akció Victoria Terminuson, 52-es ablak végül meglesz. Eddig egy nap csúszás, hétfőn éjjel indulunk Goára. Hazafelé tengerpart, Marine drive és Narlikár doktor tetrapodái... eszembe jut Rushdie Bombay-e.
Lonely nélkülözhetetlen, imádom.
Vacsi mogulban, mintha valahol Iránban vagy Pakisztánban lennénk, muszlim kiszolgálók homloka megkopott a sok imádkozástól. Kaja nagyon csípős,de a chapati 4-ért kihagyhatatlan.Gyomrunk meglepően rendben, a beígért hasmenés-hányás még várat magára...
2010. január 16. Mumbai
Délelőtt hostelben dögléssel készülünk fel délutánra tervezett helyi BKV túrára. Galamb közben felszívódott..
Gyomor aggasztóan rendben, és hiányoznk még a beígért patkányok, egerek, csótányok, pókok, sőt moszkitók is. Lehet, hogy ez nem is India?
103-as busszal Malabar Hillre. Buszozás hatalmas élmény. Buszra menet közben fel-le ugrálást tökélyre fejlesztett utitársak nagyon érdeklődőek, többen tudni vélik, hol van Magyarország, és azt is, hogy Budapest nem azonos Bukaresttel. Nyüzsgő bazársorokon hatolunk át állandó dudálás közepette, a látvány megunhatatlan. Dudálást már megszoktuk, nem vészhelyzetet jelent, egyszerűen csak jelzik vele, hogy jönnek. Buszra napijegy külön nőknek és férfiaknak...ok nincs, ár ugyanaz.... ez India. És külön ülés nőkne, férfiknak, időseknek, terheseknek. Függőkertekben már megint magyarkkal tallkozunk, ők is állítják, hogy hónapok óta mi vagyunk az elsők.. Nem kevés helyi segítséggel Banganga Tank-hoz. Őrületes: félsziget legcsücskében, az arab tengertől körülölelt szeméthegyek és nyomor kellős közepén Siva templom és víztározó szerű, lépcsősorral körülvet szent hely. Hinduk rituális mosdása, bácsi rituálisan (?) fogat mos (vagy hány?). Tengerparton filmekből ismert slum, gyerekek pózolnak S-nak, leírhatatlan.. Fura érzés, hogy közben majd 1500 dollár a nadrágunkban, sosem fognak annyi pénzt látni. Naplemente Chowpatty Beachen, szmog. S. jót szórakozik azon, hogy megnéznek engem a nők.. nem baj, én meg őket.. nagyon szépek és színesek! Hazafelé S. azt hiszi, hogy már tudja olvasni a hindi (devanagari írással írott) számokat... de nem, így a 103-as helyett a 101-es buszra szállunk.
Vacsi megint mogulban, ahol az emeleten minden kb 5 r-val több, mint tegnap a földszinten.. (Talán azért, mert minden asztal felett van ventillátor, amit ahogy leülsz nagy komolyan bekapcsolnak, folyamatosan cserelik a vizet és szedik az asztalról amivel már végeztél. Különben ide csak a genszterek, lúzer külföldiek és "apuka kedvence úrifiúk-úrilányok járnak, hogy elkülönüljenek az egyszerű emberektől...S.) Máskor jó nekünk a földszint is.
2010. január 17. Mumbai
Éjjel nem sok alvás, mert hajnalban ordibáló csoport élrkezik, talán thai-ok...
S. szerint galmbnak gyerekei vannak a fürdőszobában. Tényleg fura csipogó hang. Délelőtt döglés, délután meg nem értjük, miért olyan kihalt a város, kell egy kis idő, mire rájövünk, hogy vasárnap van... fantasztikus érzés máris nemtudni, milyen nap van. Mumbai imádnivaló hétvégén, jó a levegő, rengete a hely és máskor forgalmas útkereszteződésekben mindenhol kriketett játszanak. Nagyon tetszik. Vacsi most dél-indiaiban, ízek egészen újak, kókusz és végre csicseriborsó, meg masala dosa. Gyomor teljesen jó, utcai kajavásárlás gondolatával kacérkodunk. Ha igaz, hogy Indiának illata van, akkor Mumbainak van sajátja. Az utcákon cukornád édes illata keveredik az állandó pisiszaggal.
2010. január 18. Mumbai
Reggel 9-ig el kell hagynunk a szobánkat, vonat viszont csak este 11-kor indul Goára... hosszú nap. Pénzváltás bankban nem megy, indiaiak nem válthatnak valutát, így bank sem vált....végül utazási irodában sikerül. Vonattal Mahalaxmi station. Vonaton külön női, férfi kocsi.. férfiba szállunk. Dhobi Ghat: Lonely szerint több mint 1000 ember mossa itt minden nap a 20 milliós város szennyesét. Piszkos vízzel teli kővályúkban álló férfiak a kőhöz csapkodva mossák a rengeteg színes ruhát, a tetőkön mindenhol ruha szárad, ágyneműtől a farmeren át a szárikig minden. (Felfoghatatlan, hogy tudják a száradó ruákról megállapítani melyik kié...csipeszt sem használnak, dupla szárítókötél csavarva, majd közé bedugva a ruha sarka...okos. S.)
Mosodából mecsetbe. A kis szigetre épült Haji Ali's Mosque bejáratánál biztonságiőr lány alaposan átkutatja a zsákomat, pipere cuccok nagyon izgatják, kérdezi mi-micsoda, kér dm-es víz nélkül használható kézmosóból és a többiekek is ad belőle, nagyon aranyos. (A srác se a dezodort, se a fogkefét, fogkrémet nem érti... mindent végig néz, megkérdezi, honnan jöttünk, majd közli, hogy szép a szemem... megköszönöm... S.) Mecsetben hívők mecset helyett engem fényképeznek... Itt egy európai nem tud nem feltűnő lenni, bárhogy próbál is szakadtan kinézni. Sokszor csak titokban telefonnal fényképeznek le, máskor közös képet kérnek, nagyon vicces. Tamponcsere komoly fejtörést okoz, végül nemzetközi színvonalban bízva Meki mosdójára szavazok... hiba... de legalább megkóstoljuk a vega hamburgert, itt ilyen is van, nem is egyfajta. Először találunk boltban wc papírt, sajnos még nem szoktunk le róla, így vagyont fizetünk 2 tekercsért.. majdnem kétszemélyes vacsi árát, wc papír itt luxuscikk. Eddig tökéletesn fölösleges melegruhák helyett zsákokat wc papírral kellett volna megtömni. Gyönyörteli lábmosás India Gate-nél palackból. Éjszaka vonaton. 2nd class 3 tire, vagyis 3 ágy van egymás fölött.
2010-01.19.
Vonaton alvás egész jó, klausztofóbiás rohamok csak ritkán, árusok "mantráznak" fel-alá a folyosón: Dosa-dosa-masaladosa-dosa-dosa-masaladosa..." Ablakból pálmafák, nagy folyók, vörös föld, és végre rizsföldek. Goán nagynehezen Rosario Inn, luxus Mumbaihoz képest féláron! Szoba TISZTA, fürdőszoba szobából nyílik, minden csapból jö víz, ráadásul meleg. Félek, hogy hozzászokunk ehhez a luxushoz.
Azt mondják, Goa nem India. Tényleg nem az, és nemcsak több mint 500 éves portugál múlt miatt. Pécsényére sült, 21. századi gyarmatosítóként viselkedő kövér öreg németek mindenütt. Árak hozzájuk igazítva, nekik 700 ft-os kétszemélyes ebéd megéri, mi tudjuk mekkora lehúzás. Part persze szép, homok fincsi a talpam alatt és meleg a tenger... biztos velünk van a baj, öreg németek utálják Mumbait, mi viszont szeretjük. Hiányzik a cukornádillatú-pisiszagú nyüzsgés. (Lépten nyomon Enfield-eket látni. Állítólag 200eFt-ból kijön egy jó állapotú használt és 100e-ért be is hajózzák UK-ba...S.)
2010.01.20.
Próbáljuk felvenni a beach-feelinget, biciklivel parton el, messze nyugágyas-napernyős turistáktól. Lehúzás hihetetlen méreteket ölt, karnatakából jött árus lányok sales tréninget tartanak nekünk. Fél életüket elmesélik, hogy indiai módra "no money, friendship" alapon eladjanak nekem egy kurtát. Ebédnél nagyon érdekes beszélgetés pincérfiúval, aki úgy tűnik tényleg "no money-t és csak friendshipet" akar tőlünk, mondjuk nem is hindu, hanem buddhista, Nepálból jött. Beszélgetés hatására betervezzük Nepált. Biciklis naplemente parton, vacsira isteni ananász.
2010.01.21.
German reggeli és eddig sehol máshol nem látott élelmiszerbolt. ("Közértben" majdnem mindent kapni, de az árak nincsenek kiírva...elnézve az itt vásárlókat neki mindegy is mit ütnek a kasszába... S.) Nagyon meleg van. Ebédre dal makhani nepáli fiúnál, édesebb, mint Teve utcában.
Gép hajnali érkezése után prepaid taxit kínáló hiénák minden próbálkozása ellenére tartjuk magunkat ahhoz a tervhez, hogy nem hagyjuk magunkat már Indiába érkezésünk első órájában lehúzni. Riksások összevesznek rajtunk, így inkább a helyi buszt választjuk, ami még fel sem tűnik a megállóban, amikor utitársaink már felugrának rá. Nincs nehéz dolguk, mert ajtó nincs a buszon. Hátizsákok miatt nehéz az ugrálás, de sikerül, és helyet is adnak a "lady"-nek, nekem. Buszról helyi hévszerű vonatra, ajtó itt sincs, de nem is nagyon kell, mert így is nagy a meleg, a helyiek meg imádnak az ajtón kilógva utazni és köpködni. Sárga-fekete taxival lefoglalt szállásra Colabába, előre foglalás tökéletesen mindegy. Hulla vagyok, következő órák kiesnek, hátizsákon alszom a gyülekező angol, kanadai, német, meg mindenféle hátizsákos turisa között. S. közben hősként intézkedik szobaügyben, luxusadót is fizetünk, mert fürdőszobás double bedünk van. Saját fürdőszoba a folyosó másik oldalán van, a zuhanyból és a kézmosóból nem jön víz, a lábmosóból meg csak hideg, de a koszos kék vödörből mosdás hatalmas élmény. És portás szerint sometimes jön víz a zuhanyzóból. Saját fürdőszoba mellé saját galambot kapunk. Igen, ott lakik. Ebédre sosemlátott gyümölcs, majd kisebb sokk, hogy utca végén már a tenger és a Getway of India. Forróság, színek, szagok, tömeg.. ismerkedünk. Sok a "segítőkész" helyi, bármit akarsz megszerzik: lufi, városnézés, lovaskocsizás...és nem kell tőlük tartani, "No money Sir, friendship"...aha... Flora szökőkutat fényképezünk Flórának. Vacsira roti és paneer bhurj Bagdadiban, magyarokkal találkozunk rögtön az első estén.
2010. január 15. Mumbai
Szobának reptérhez hasonlóan gázolajszaga van, állítólag csak a szúnyogirtó, amit matracokra spricceltek. Reggel Colaba marketre gyömölcsöt venni, koli halászbárkák, omladozó viskók, sok szemét és átható pisiszag. Végre igazi India :-) Narancs és meglepően kicsi banán. Sárgadinnye - Banyóra gondolok.
Délután vonatjegyvásárlási akció Victoria Terminuson, 52-es ablak végül meglesz. Eddig egy nap csúszás, hétfőn éjjel indulunk Goára. Hazafelé tengerpart, Marine drive és Narlikár doktor tetrapodái... eszembe jut Rushdie Bombay-e.
Lonely nélkülözhetetlen, imádom.
Vacsi mogulban, mintha valahol Iránban vagy Pakisztánban lennénk, muszlim kiszolgálók homloka megkopott a sok imádkozástól. Kaja nagyon csípős,de a chapati 4-ért kihagyhatatlan.Gyomrunk meglepően rendben, a beígért hasmenés-hányás még várat magára...
2010. január 16. Mumbai
Délelőtt hostelben dögléssel készülünk fel délutánra tervezett helyi BKV túrára. Galamb közben felszívódott..
Gyomor aggasztóan rendben, és hiányoznk még a beígért patkányok, egerek, csótányok, pókok, sőt moszkitók is. Lehet, hogy ez nem is India?
103-as busszal Malabar Hillre. Buszozás hatalmas élmény. Buszra menet közben fel-le ugrálást tökélyre fejlesztett utitársak nagyon érdeklődőek, többen tudni vélik, hol van Magyarország, és azt is, hogy Budapest nem azonos Bukaresttel. Nyüzsgő bazársorokon hatolunk át állandó dudálás közepette, a látvány megunhatatlan. Dudálást már megszoktuk, nem vészhelyzetet jelent, egyszerűen csak jelzik vele, hogy jönnek. Buszra napijegy külön nőknek és férfiaknak...ok nincs, ár ugyanaz.... ez India. És külön ülés nőkne, férfiknak, időseknek, terheseknek. Függőkertekben már megint magyarkkal tallkozunk, ők is állítják, hogy hónapok óta mi vagyunk az elsők.. Nem kevés helyi segítséggel Banganga Tank-hoz. Őrületes: félsziget legcsücskében, az arab tengertől körülölelt szeméthegyek és nyomor kellős közepén Siva templom és víztározó szerű, lépcsősorral körülvet szent hely. Hinduk rituális mosdása, bácsi rituálisan (?) fogat mos (vagy hány?). Tengerparton filmekből ismert slum, gyerekek pózolnak S-nak, leírhatatlan.. Fura érzés, hogy közben majd 1500 dollár a nadrágunkban, sosem fognak annyi pénzt látni. Naplemente Chowpatty Beachen, szmog. S. jót szórakozik azon, hogy megnéznek engem a nők.. nem baj, én meg őket.. nagyon szépek és színesek! Hazafelé S. azt hiszi, hogy már tudja olvasni a hindi (devanagari írással írott) számokat... de nem, így a 103-as helyett a 101-es buszra szállunk.
Vacsi megint mogulban, ahol az emeleten minden kb 5 r-val több, mint tegnap a földszinten.. (Talán azért, mert minden asztal felett van ventillátor, amit ahogy leülsz nagy komolyan bekapcsolnak, folyamatosan cserelik a vizet és szedik az asztalról amivel már végeztél. Különben ide csak a genszterek, lúzer külföldiek és "apuka kedvence úrifiúk-úrilányok járnak, hogy elkülönüljenek az egyszerű emberektől...S.) Máskor jó nekünk a földszint is.
2010. január 17. Mumbai
Éjjel nem sok alvás, mert hajnalban ordibáló csoport élrkezik, talán thai-ok...
S. szerint galmbnak gyerekei vannak a fürdőszobában. Tényleg fura csipogó hang. Délelőtt döglés, délután meg nem értjük, miért olyan kihalt a város, kell egy kis idő, mire rájövünk, hogy vasárnap van... fantasztikus érzés máris nemtudni, milyen nap van. Mumbai imádnivaló hétvégén, jó a levegő, rengete a hely és máskor forgalmas útkereszteződésekben mindenhol kriketett játszanak. Nagyon tetszik. Vacsi most dél-indiaiban, ízek egészen újak, kókusz és végre csicseriborsó, meg masala dosa. Gyomor teljesen jó, utcai kajavásárlás gondolatával kacérkodunk. Ha igaz, hogy Indiának illata van, akkor Mumbainak van sajátja. Az utcákon cukornád édes illata keveredik az állandó pisiszaggal.
2010. január 18. Mumbai
Reggel 9-ig el kell hagynunk a szobánkat, vonat viszont csak este 11-kor indul Goára... hosszú nap. Pénzváltás bankban nem megy, indiaiak nem válthatnak valutát, így bank sem vált....végül utazási irodában sikerül. Vonattal Mahalaxmi station. Vonaton külön női, férfi kocsi.. férfiba szállunk. Dhobi Ghat: Lonely szerint több mint 1000 ember mossa itt minden nap a 20 milliós város szennyesét. Piszkos vízzel teli kővályúkban álló férfiak a kőhöz csapkodva mossák a rengeteg színes ruhát, a tetőkön mindenhol ruha szárad, ágyneműtől a farmeren át a szárikig minden. (Felfoghatatlan, hogy tudják a száradó ruákról megállapítani melyik kié...csipeszt sem használnak, dupla szárítókötél csavarva, majd közé bedugva a ruha sarka...okos. S.)
Mosodából mecsetbe. A kis szigetre épült Haji Ali's Mosque bejáratánál biztonságiőr lány alaposan átkutatja a zsákomat, pipere cuccok nagyon izgatják, kérdezi mi-micsoda, kér dm-es víz nélkül használható kézmosóból és a többiekek is ad belőle, nagyon aranyos. (A srác se a dezodort, se a fogkefét, fogkrémet nem érti... mindent végig néz, megkérdezi, honnan jöttünk, majd közli, hogy szép a szemem... megköszönöm... S.) Mecsetben hívők mecset helyett engem fényképeznek... Itt egy európai nem tud nem feltűnő lenni, bárhogy próbál is szakadtan kinézni. Sokszor csak titokban telefonnal fényképeznek le, máskor közös képet kérnek, nagyon vicces. Tamponcsere komoly fejtörést okoz, végül nemzetközi színvonalban bízva Meki mosdójára szavazok... hiba... de legalább megkóstoljuk a vega hamburgert, itt ilyen is van, nem is egyfajta. Először találunk boltban wc papírt, sajnos még nem szoktunk le róla, így vagyont fizetünk 2 tekercsért.. majdnem kétszemélyes vacsi árát, wc papír itt luxuscikk. Eddig tökéletesn fölösleges melegruhák helyett zsákokat wc papírral kellett volna megtömni. Gyönyörteli lábmosás India Gate-nél palackból. Éjszaka vonaton. 2nd class 3 tire, vagyis 3 ágy van egymás fölött.
2010-01.19.
Vonaton alvás egész jó, klausztofóbiás rohamok csak ritkán, árusok "mantráznak" fel-alá a folyosón: Dosa-dosa-masaladosa-dosa-dosa-masaladosa..." Ablakból pálmafák, nagy folyók, vörös föld, és végre rizsföldek. Goán nagynehezen Rosario Inn, luxus Mumbaihoz képest féláron! Szoba TISZTA, fürdőszoba szobából nyílik, minden csapból jö víz, ráadásul meleg. Félek, hogy hozzászokunk ehhez a luxushoz.
Azt mondják, Goa nem India. Tényleg nem az, és nemcsak több mint 500 éves portugál múlt miatt. Pécsényére sült, 21. századi gyarmatosítóként viselkedő kövér öreg németek mindenütt. Árak hozzájuk igazítva, nekik 700 ft-os kétszemélyes ebéd megéri, mi tudjuk mekkora lehúzás. Part persze szép, homok fincsi a talpam alatt és meleg a tenger... biztos velünk van a baj, öreg németek utálják Mumbait, mi viszont szeretjük. Hiányzik a cukornádillatú-pisiszagú nyüzsgés. (Lépten nyomon Enfield-eket látni. Állítólag 200eFt-ból kijön egy jó állapotú használt és 100e-ért be is hajózzák UK-ba...S.)
2010.01.20.
Próbáljuk felvenni a beach-feelinget, biciklivel parton el, messze nyugágyas-napernyős turistáktól. Lehúzás hihetetlen méreteket ölt, karnatakából jött árus lányok sales tréninget tartanak nekünk. Fél életüket elmesélik, hogy indiai módra "no money, friendship" alapon eladjanak nekem egy kurtát. Ebédnél nagyon érdekes beszélgetés pincérfiúval, aki úgy tűnik tényleg "no money-t és csak friendshipet" akar tőlünk, mondjuk nem is hindu, hanem buddhista, Nepálból jött. Beszélgetés hatására betervezzük Nepált. Biciklis naplemente parton, vacsira isteni ananász.
2010.01.21.
German reggeli és eddig sehol máshol nem látott élelmiszerbolt. ("Közértben" majdnem mindent kapni, de az árak nincsenek kiírva...elnézve az itt vásárlókat neki mindegy is mit ütnek a kasszába... S.) Nagyon meleg van. Ebédre dal makhani nepáli fiúnál, édesebb, mint Teve utcában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)