2010. január 27. vonaton Goa és Gujarat között
20 órás vonatúton alvás kevés, szociális élmény sok. Nászútról hazautazó surati lány valódi friendshiptől vezérelve Fantát vesz nekem és szeretne bemutatni az anyukájának. Éjjel ráz fel, hogy siessünk, mert itt a Mama, kibotorkálás vagon ajtajába, ismerkedés nemcsak Mamával, hanem Papával is. Friss házi koszt még gőzölög, én is kapok. (Másik pár a vonaton egy éves évfordulójára utazott Goára. Ez itt vmi szokás...? S.)Vonaton megszorult utazó szokásos teán, kávén és minden elképzelhető kaján kívül vehet táskát, ékszert, párnát, zseblámpát, vagy ha az kell neki, vérnyomásmérőt is. Ágyban két csótány, utitárs fiú szerint benne vannak a jegy árában.
Kuka egyáltalán nincs a vonaton, meg általában az utcákon se. Mondjuk minek is kuka szemétdomb kellős közepére? Szegény környezettudatos európai utazó meg hurcibálhatja magával álló nap zacsiba gyűjtögetett szemetét. (Ha áll a vonat, kukára vadászom. Persze a lokáloszok simán kidobálják az ablakonon ami már nem kell...S)

2010. január 28. Ahmadabad, Gujarat
Goai műnyugalom után végre megint őrült káosz. Gandhi szülőhazájába érkezve hajnali riksás ámokfutás hotelig (A sofőr egy állat. Háromkerekű nem megy ennyivel...de. itt igen. Gáz, fék, gáz, balkéz ráragadva a dudára ...S). Goai lehúzás után költségmegtakarításként 1934-ben épült, és azóta valószínűleg mit sem változott hotel. Goai luxus után megint vödör, csak most nem saját használatú kék, hanem közös használatú szürke (fehér?) Fogmosás erkélyen szintén közös csapnál, amiből a cucc egyenesen lábra folyik alul. Ebédre gujarati specialitás hangyával tálalva, a sós-vajas tej már nekünk is sok. (A hangyák olyan picik, a chapati pedig még így is jó..S. : )
Utcán temérdek riksa zöld-sárga bolhaként kerülgeti festett elefántot. Para, csak egyet félrelép és nekünk annyi... Elefántból épp hogy magunkhoz térve kóbor kutyaként utcán élő, méretes majmok. Délután annyira eltévedés, hogy riksás visz arrébb 10-ért 100 métert keresett könyvesboltig. Este ámokfutás riksával második felvonás, már inkább vicces dodgem-feeling, csak itt nincs gumival kipárnázva a kocsik oldala, ezek nem viccelnek. Vacsi a hotel meletti sikátorból újságpapírban. (Rántott hagyma, krumpli, chili bundában, szamosza és még vmi...megtolva friss chilivel, lilahagymával. Szerintük azzal jó...hát.. J szerint már erős ez így is... S)

2010. január 29. Ahmadabad, Gujarat
Új kedvencem, a tejes tea és kiadós reggeli után véletlenül húspiacra tévedés sokkoló, vega meggyőződésem tovább erősödik. Vonatjegyvásárlás meglepően sima ügy, vasárnap este indulunk Udaipurba. Egyszerű séta egész napos őrült piactúrává alakul. Ahmadabad egy hatalmas piac néhol mecsetekkel fűszerezve. Végül rendet vélünk felfedezni a káoszban: minden utcában egy-egy árura specializálódtak. Van táska utca, textil utca, ékszer utca, papíráru utca, cipő utca, halálra unom magam az alkatrész utcában, és kis segítséggel meglesz a zöldség-gyümölcs utca is. Vérszemet kapunk és több kilónyi vitamint vásárolunk össze 500 ft-ból. Ma első patkány és második elefánt, az úton jó adag elefántszar. (Lépten -nyomon megállítanak...akarnak egy fotót magukról...Elöször nem értjük, de ez van... szeretik. Csak úgy magukért, miattunk, a képért. Ha mevan megmuatom, aztán mindenki megy az útjára. S.)
Vacsinkat a sikátorban gyászhirdetések közé csomagolják.

2010. január 30. Ahmadabad, Gujarat
Ébredés vekker helyett müezzinre tökjó, csak kár, hogy nem lehet inkább hajnal helyett 8-ra kérni. Hotel wc-jének puszta látványától beálló 3 napos szorulás kezelése hashajtó hiányában (persze rakat hasfogó van nálunk) helyi módszerrel: banana milkshake és görögdinnye kombinációjával. Ráadásul banánshake mennyei. Mai események tükrében mérleg friendship oldalra látszik kibillenni, legalábbis Gujaratban mindenképpen. Itt szinte semmi nicsn kiírva angolul, és gyarmati múlthoz képest ezen a részen kevesen is beszélik, de a segítőkészség megható. 83-as buszt különben az életben nem találnánk meg, ráadásul helyi fiú addig küzd S.-val, amíg kifizetheti a 10 rúpiás buszjegyünket is. Gandhi Asramban újabb friendship, új barátunk szerint, ha ismered Gandhit és Swami Vivékanandát, ismered Indiát. Tetszik. Azt hiszem, nem ismerem még őket eléggé. Délután piac, félek, hogy S. hamarosan görögdinnye mérgezést fog kapni.
A naponta kb százszor elhangzó "from which country"-ra már csípőből csak Europe-ot mondunk, azt általában be tudják lőni, míg a Hungary-re megmagyarázhatatlan üveges tekintettel vigyorognak, hogy "Aha, Hungary" és látszik hogy gőzük sincs.
Este közös vödörből hideg vizes mosdás balatoni wellnesshétvégéhez nem fogható élmény.