2010. március 18., csütörtök
2010. március 15., hétfő
2010. február 26. Delhi
Őrült város, őrült nap, de kezdjük az elején! Reggelire net, majd helyi tnt-s kollégával beszélgetés. (Csak helyi dealer volt az ürge. TNT,UPS,DHL,EMS,stb. neki egyre megy. Viszont másfél m3 veszélyes árút (használt motor) 50.000,-Ft-ért vinne Budapestre csomagolással, mindennel...S.) Azán események felpörögnek. Először is vad shoping. Elvégre már "csak" másfél hónapunk van hátra, ideje elkezdeni az ajándékvásárlást! Jobb helyet erre el sem lehet képzelni környékünknél. Sok szépet beszereztünk, majd meglátjátok :-) Épp elkapna a gépszíj, mikor csatt.. hatalmas ütés a hátamon, és csurom víz leszek. Tökéletesen értetlenül állunk az esemény előtt, de nincs sok idő kiakadni, mert jön a következő csatt, csak most a fejemre! Láthatólag több túristát is hasonló orvtámadás ért, persze a tettes nem kívánja megmutatni magát, tetőn bújkálva sokkal viccesebb kilőni gyanútlan külföldit. Helyiek baromijól szórakoznak, mi meg vizesen-összezavarodva hazamenekülünk. Egyetlen előnye a sokkhatásnak - meg persze a gyönyörű és itt kizárólag általunk beszélt magyar nyelvnek - hogy még soha életemben nem anyáztam ordítva, de most igen! Hotel-ember világosít fel, hogy ez a kedves móka hindu ünnep (!). Az őrület neve HOLI, és a tavaszt köszöntik ily aranyos módon helyiek. Ezt már csak azért sem értem, mert tombol a nyár... Bácsi szerint ma még csak gyakoroltak, ünnep igaziból csak hétfőn lesz, ami - hihetetlen - még ennél is viccesebb, mert nem sima, hanem festékes vízzel fogják lövöldözni egymást, meg minket. Azt mondja, jobban tesszük, ha egész hétvégén meg hétfőn is szobában maradunk. Szuper. Pont azért jöttünk Indiába, hogy három napig szobában dekkoljunk! Válságtervet készítünk. Első lépés: laposkúszásban bazár, filléres ruhákat veszünk. Nesze nektek, ezt lövöldözhetitek! Persze ettől még merő paranoia vagyok, sohol sem vagyunk biztonságban!! Sokkra enni kell. Paneer paratha annyira jó, hogy ebédre és vacsorára is. Na meg chai és utcai sültkrumli. Imádok minden indiai várost, ahol utcán krumplit sütnek!
2010. február 27. Delhi
Igazi holy nap! Nemcsak mert Holi még mindig pattanásig feszíti az idegeinket, hanem mert ma vagyunk épp félúton, megjöttek Laciék (hurrá!!!!!), és ma van S. szülinapja...szóval van mit ünnepelni! Helyiek is érezhetik a nap szentségét, mert csoda folytán megússzuk a vízzel teli lufival dobálózást (legalábbis egyelőre). Hat hét után otthoniakkal való találkozás felemelő. Szegények egyelőre sokkos állapotban első benyomásoktól...most érzem csak, mennyira megszoktuk már az egész India-őrületet, majd megszokják ők is :-) Közös palacsintareggeli után S. újabb fodrászélménye, előzőekből okulva csak gép és semmi masszázs! Este moziba mennék. Ha tudnánk hindiül... de mivel még nem tudunk, és még fővárosi plázamoziban is hindiül vetítik nemcsak a bollywoodi filmeket, hanem az Avatart is, nem megyünk. Vonatjegyvásárlás egész társaságot megviseli, New Delhi train station nem embernek való hely! De siker, kedden utazunk, mi Amritsarba, Laciék Udaipurba.. addig viszont még két közös Holi-nap... Finom vacsival ünnepeljük a sok ünnepelni-valót, meg Laciéktól kapott Sport szelettel. Szeretek ünnepelni, és szeretem, hogy a Sport szeletnek otthon-íze van.
2010. február 28. Delhi
Igazi túristákká változunk át. Beülős reggeli után egész napos buszos városnézés négyesben. Ma elnézőbb vagyok hagyományos túristákkal szemben, tökjó csak bámulni ki a fejünkből, miközben hurcolnak egyik látnivalótól a másikig. Na, azért nem szokunk rá erre a stílusra. Új-Delhi meg régi, leginkább ablakon keresztül. Ok, Humajun sírja tényleg gyönyörű, mogulok tudtak építkezni, de amúgy Delhi ronda és élhetetlen város, Mumbai-fanok maradunk. Holnapi hivatalos Holi hangulata már a levegőben, meg az indiaiak ruháján, arcán, haján, mindenén rózsaszín-kék-sárga-zöld festékpor formájában... mi még mindig megússzuk... de meddig?? Estig, akkor Vidust jól megdobálják, ízelítő holnapra. Közös mozizás mozi hiányában szobában (The Imaginarium of Doctor Parnassus).
2010. március 1. Delhi
Őrület tetőpontja. Most legalább megértjük, hogy eddigi napokon tényleg csak óvatosan készülődtek a holy Holira. Mert ma elszabadul a pokol! Reggelizni indulunk, de ajtóig se jutunk, utca már korán reggel kész csatatér, csak vér helyett rózsaszín festékes víz folyik patakokban! Szűk sikátorunkban minden erkélyről és tetőteraszról dől le a sikátorokba és az ott küzdőkre a víz meg a festék, sőt, a szembenlévő harcosokat is lövöldözik. Szobából fényképezünk, videózunk és szörnyülködünk, de csak addig, amíg nem kapunk egy jóadag vizet az ablakon keresztül. A 3. emeleten sem vagyunk biztonságban! Itt mindenki eszét vesztette?! Férfiúink feláldozzák magukat, ahogy illik. Felkészítjük őket a csatára, majd elindulnak nőiknek reggelit szerezni. Szivárványszínű-csuromvizes hősökként térnek vissza sültkrumplival és honey porridge-al. Harc állítólag csak délután 2-ig tart... hát, nem nagyon hiszünk benne. Aztán mégis elcsendesedik a csatatér, gondolom, kifogyott a muníció, mi pedig parkba készülünk jógázni. Holi színes nyomai még napokig látszanak a városon meg az emberek kezén-arcán-hajában-ruháján, de már nincs veszély. Abszolut tiltott módon négyen zsúfolódunk egy riksába. Különbejáratú jógatanárunk szuper órát tart nekünk idilli parkban, ingyen mozi helyieknek. Haza megint riksával, sofőr láthatóan füvezett. Vacsira spring roll meglepően jó, kiszolgálás meglepően szar.
(A HOLI videókat lehetetlen feltölteni. Egyetlen egyet sikerült, mert rövid és grücsüs... Youtube csak hindiül jön be, a többi megosztó pedig 100Mb feletti filmet nem fogad. Amelyik igen, ott a felénél kiakad a gép... Ha bárkinek jó tippje van, hova érdemes, szivesen veszem! S. )
2010. március 2. Delhi
Utolsó közös napon degeszre reggelizzük magunkat. Tartalékot kell képeznünk éjjeli vonatozásra. Délután ismét park és jóga. Mai turbános szikh riksa-sofőrünk nem füvezett, viszont kitartóan próbál lehúzni, majd amikor nem hagyjuk magunkat, témát vált: kideríti mióta vagyunk házasok (mert természetesen házasok vagyunk!), mikor akarunk gyereket, és "finoman" érdeklődik, hogy Magyarországon lehet-e házasság előtt szexelni. Búcsúzóul még figyelmeztet, hogy amíg nem akarunk gyereket, használjunk gumit, ő is használ, mert már 3 gyereke van, és nem akar többet... illedelmesen megköszönjük a segítséget... Gyors vacsi után taxi, állomáson elválnak útjank, mi északra, Amritsarba robogunk. Megnézzük magunknak a többi turbános szikhet.
2010. március 3. Amritsar, Punjab
Vonaton alvást már tudnám hanyagolni. Állomásról hotelbe tévedésből motoros riksa helyett biciklissel, nagy hátizsákok miatt emelkedőnél leszállunk és baktatunk a risánk után gyalog a hajnali ködben, nagyon vicces. Szállás közös-vödör-típusú, budget ellenére saját perverz szobafiúval. Esténként tőle kell kérni a melegvizet, a nap többi részéban meg hivatásosan leskelődik utánunk és közben sorozatgyilkos-fejet vág. Tényleg. Amúgy jóformán ő az egyetlen rosszfej, szikhek sokkal kedvesebbek és szimatikusabbak hinduknál és muszlimoknál is. Amikor -majd két hónap után - először akar valaki udvariasan átengedni az úton, totál összezavarodom. Indiában egyébként semmi de semmi nyoma a nőkkel vagy egymással szembeni udvariasságnak. Egyszerű, utcán parathát sütős reggelizőhelyet derítünk fel, ahol néhány napra törzsvendégekké válunk. S. folyékony kézmosónkból szikh bácsinak ad, nagyon tetszik neki, még az arcára is ken belőle. Napközben körbesétáljuk híres Aranytemplomot, és óvatosan ismerkedünk a várossal. Vacsira chinees, mert étteremben 10 oldalas étlap ellenére csak kb 10 féle chinees van... Delhi nyár után amritsari koratavasz rosszul érint, fázom. Vödör melegvíz perverz szobafiútól sajnos létszükséglet.
2010. március 4. Amritsar, Punjab
Egész éjjel és egész nap esik az eső. Erre nem voltunk felkészülve. Jól meg is fázok reggelre. Aranytemplomot és pakisztáni határt is elhalasztjuk holnapra szar idő okán. Reggeli törzshelyen, és legjobb szórakozás, helyieket mozizzuk. Szikhek érdekes emberek harcos múltal, sok büszkeséggel, és mindezek mellett - vagy ellenére - nagyon vicces külsővel. Férfiaknál elengedhetetlen a turbán, amiből két fő irányzat van divatban: a körbetekert karimás (ez kicsit férfiasabb), és az úszósapkaszerű elől puklis (ami hihetetenül nevetséges). Utóbbi úgy jön létre, hogy hosszúra növesztett hajukat egészen elől, a homlokuk felett kis kontyba csavarják, aztán betekerik a színes turbán-anyaggal. Értetetlen. Egy srácon Nike turbánt láttam. Ja, a másik lényeges összetevő a tőr. Minden valamirevaló szikh férfi oldalán kb 15 cm-es játéktőr, olyan 200 ft-os vásári típusú. (Csak megfigyelés: az úszósapkás-puklis fejfedőt a fiatalabb srácok hordják, turbánt pedig a férfiak. Játéktőr, kard csak a gagyivadász belföldi turisták oldalán van... vicces. Megnézem néhány boltban, de kézbe fogva nevetségesen hat. Műanyag, bádog, aluminium... éle pedig annyi mint otthon a kés hátuljának. S.) Nap hátralévő részében további terveinket szövögetjük, péntek éjszakára vonatjegyet szerzünk Dehradunba, Uttarakhand államba. Dehradunról azt kell tudni a Lonely szerint, hogy nincs ott semmi. Egyáltalán semmi. Hogy minek megyünk mégis oda, arról kicsit később...
2010. március 5. Amritsar, Punjab
Ragyogó napsütésre ébredés után végre Aranytemplom. A szikhekben nem csak a tartás, büszkeség és udvariasság tetszik, hanem a valódi, nem eladó vallásosság is. Legszentebb templomukba bárki bemehet - vagyis bárki, aki hajlandó lépten-nyomon lábatmosni, mint a strandon - nincs belépő, nincs biztonsági ellenőrzés, csak hit van és tömény szépség. Nyoma sincs az annyira indiai lehúzásnak. Bent zarándokok hada, szívfájdítóan szép mantrák, sok hófehér és színarany. Le vagyok nyűgözve! Még azt is szépnek találom, ahogyan csupaszőr - egyszálgatyás - de persze turbános férfiak üdvözült arccal alámerülnek a szent vízben. Pedig tulajdonképpen nagyon vicces, hatalmas szent strand az egész. Eddigi legnagyobb élményem Indiában a templom zarándokkonyhája. No money. Csak beállsz a sorba, fogod a fém menzatálcát, törökülésben leülsz a többiek közé az óriási étkezőteremben, és jön a kaja. Chapati a tenyeredbe, tejberizs meg kétféle dal a tálcára. Mindegy, honnan jöttél. Mindegy, gazdag vagy-e vagy szegény. Minden, milyen színű a bőröd vagy a szemed. Kapsz, és kész. És milyen finomat! Nem sok minden esett ilyen jól életemben. Fantasztikus hely, egyszer nézzétek meg! Délelőtti élvezetek fokozására délután dzsippel (meg dzsip méretéhez képes meglepően nagyszámú indiai sráccal és egy kalkuttai házaspárral) irány a pakisztáni határ. Nem megyünk át (legalábbis most nem..) Pakisztánba, itt az igazi műsor az őrségváltás. Állítólag. Mi tökértetlenül állunk a dolog előtt, de rájövök, hogy a hiba mi készülékünkben van. Nem vagyunk eléggé indiaiak. Illetve egyáltalán nem vagyunk azok. Biztos ezért nem villanyoz fel, ahogy a 10-15 piros kakastarélyos egyenruhába öltözött katona idegesen dobogva és lábukat néha, látszólag minden ok nélkül, orrukig felemelve körbe-körbe masíroz. Pedig a tömeg őrjöng, Fábry-szerű showman vezényli az eseményeket, bejáratnál popcornt árulnak, szóval itt valami nagy dolognak kell történnie... de tényleg nem történik semmi. Mikor kb. huszadjára skandálják ordítva, hogy "Hindusztan!", lelépünk. Következőleg kipróbáljuk a pakisztáni oldalt, az indiait valahogy nem értettük. Városba visszafelé fiúk még a dzsipben is "Hindusztánoznak", olyan az egész, mint valami politikai tüntetés. Gyors pakolás után állomás, éjszaka vonaton, alvás százgyerekes család miatt nem túl esélyes.
2010. március 6 - 14. Dehradun (Old Rajpur), Uttarakhand
És most kicsit elköszönünk. Bizony. Szabira megyünk a nyaralásban. A majd kéthónapnyi élmény-sokkot úgy pihanjük ki, ahogy a legjobb nekünk, jógázással. 3 hetet töltünk egy pici kis faluban (a térképen ne is keressétek) a Himalája lábánál, és Iyengar jógát tanulunk egy indiai házaspártól, akik 30 éve foglakoznak tanítással. Az élet csupa meglepetés, ha ideiglenesen is, de otthonra lelünk Indiában... van kis házunk, kis konyhánk, kis kertünk. Most nem aggódunk menetrendek, vonatjegyek és szállodák miatt. Most jógázunk reggel és este, ebédre otthon-ízeket varázsolok a konyhában. Most jó nekünk nagyon.
Most, hogy "saját háztartást vezetünk" Indiában, 53 nap után ráülök a wc-re (frenetikus),és állati élményekben van részünk. A kertben mókusok kergetőznek, kolibrik és papagájok repkednek, tehenek lógnak be az utcáról... és majmok ellenséggé válnak. Ok, hogy minden hajnalban azzal ébresztenek, hogy csapatostul végigvonulnak a tetőn a fejünk felett, de ha nem vagyunk résen, még a konyhából is lenyúlják a kaját. Egyik reggelinél hatalmas vezérállat lazán odasétál asztalhoz és belenyúl a tányéromba, ijesztő! Pók-kaland sem várat sokáig magára, reggel ágyam mellett legalább tenyérnyi jószág, ekkorát még csak terráriumban láttam. Állítólag kobra is van errefelé, helyiek bottal a kezükben járkálnak az országúton.... Talán mégsem költözünk ide örökre :-)
(A majmok állítolag csak a nőket zaklatják. J-t is csak akkor környékezik, ha egyedül ül a kertben. Amúgy hordában járnak, ha belegondolok nem hülyeség a napaliban, teraszon elhelyezett bot. Puszta kézzel esélytelen vagy... A pók nem bántott senkit, csak ott volt. Elöször az izraeli lakótárslány szobájában, aztán a miénkben. Végül a kertbe költöztettem... S.)
Őrült város, őrült nap, de kezdjük az elején! Reggelire net, majd helyi tnt-s kollégával beszélgetés. (Csak helyi dealer volt az ürge. TNT,UPS,DHL,EMS,stb. neki egyre megy. Viszont másfél m3 veszélyes árút (használt motor) 50.000,-Ft-ért vinne Budapestre csomagolással, mindennel...S.) Azán események felpörögnek. Először is vad shoping. Elvégre már "csak" másfél hónapunk van hátra, ideje elkezdeni az ajándékvásárlást! Jobb helyet erre el sem lehet képzelni környékünknél. Sok szépet beszereztünk, majd meglátjátok :-) Épp elkapna a gépszíj, mikor csatt.. hatalmas ütés a hátamon, és csurom víz leszek. Tökéletesen értetlenül állunk az esemény előtt, de nincs sok idő kiakadni, mert jön a következő csatt, csak most a fejemre! Láthatólag több túristát is hasonló orvtámadás ért, persze a tettes nem kívánja megmutatni magát, tetőn bújkálva sokkal viccesebb kilőni gyanútlan külföldit. Helyiek baromijól szórakoznak, mi meg vizesen-összezavarodva hazamenekülünk. Egyetlen előnye a sokkhatásnak - meg persze a gyönyörű és itt kizárólag általunk beszélt magyar nyelvnek - hogy még soha életemben nem anyáztam ordítva, de most igen! Hotel-ember világosít fel, hogy ez a kedves móka hindu ünnep (!). Az őrület neve HOLI, és a tavaszt köszöntik ily aranyos módon helyiek. Ezt már csak azért sem értem, mert tombol a nyár... Bácsi szerint ma még csak gyakoroltak, ünnep igaziból csak hétfőn lesz, ami - hihetetlen - még ennél is viccesebb, mert nem sima, hanem festékes vízzel fogják lövöldözni egymást, meg minket. Azt mondja, jobban tesszük, ha egész hétvégén meg hétfőn is szobában maradunk. Szuper. Pont azért jöttünk Indiába, hogy három napig szobában dekkoljunk! Válságtervet készítünk. Első lépés: laposkúszásban bazár, filléres ruhákat veszünk. Nesze nektek, ezt lövöldözhetitek! Persze ettől még merő paranoia vagyok, sohol sem vagyunk biztonságban!! Sokkra enni kell. Paneer paratha annyira jó, hogy ebédre és vacsorára is. Na meg chai és utcai sültkrumli. Imádok minden indiai várost, ahol utcán krumplit sütnek!
2010. február 27. Delhi
Igazi holy nap! Nemcsak mert Holi még mindig pattanásig feszíti az idegeinket, hanem mert ma vagyunk épp félúton, megjöttek Laciék (hurrá!!!!!), és ma van S. szülinapja...szóval van mit ünnepelni! Helyiek is érezhetik a nap szentségét, mert csoda folytán megússzuk a vízzel teli lufival dobálózást (legalábbis egyelőre). Hat hét után otthoniakkal való találkozás felemelő. Szegények egyelőre sokkos állapotban első benyomásoktól...most érzem csak, mennyira megszoktuk már az egész India-őrületet, majd megszokják ők is :-) Közös palacsintareggeli után S. újabb fodrászélménye, előzőekből okulva csak gép és semmi masszázs! Este moziba mennék. Ha tudnánk hindiül... de mivel még nem tudunk, és még fővárosi plázamoziban is hindiül vetítik nemcsak a bollywoodi filmeket, hanem az Avatart is, nem megyünk. Vonatjegyvásárlás egész társaságot megviseli, New Delhi train station nem embernek való hely! De siker, kedden utazunk, mi Amritsarba, Laciék Udaipurba.. addig viszont még két közös Holi-nap... Finom vacsival ünnepeljük a sok ünnepelni-valót, meg Laciéktól kapott Sport szelettel. Szeretek ünnepelni, és szeretem, hogy a Sport szeletnek otthon-íze van.
2010. február 28. Delhi
Igazi túristákká változunk át. Beülős reggeli után egész napos buszos városnézés négyesben. Ma elnézőbb vagyok hagyományos túristákkal szemben, tökjó csak bámulni ki a fejünkből, miközben hurcolnak egyik látnivalótól a másikig. Na, azért nem szokunk rá erre a stílusra. Új-Delhi meg régi, leginkább ablakon keresztül. Ok, Humajun sírja tényleg gyönyörű, mogulok tudtak építkezni, de amúgy Delhi ronda és élhetetlen város, Mumbai-fanok maradunk. Holnapi hivatalos Holi hangulata már a levegőben, meg az indiaiak ruháján, arcán, haján, mindenén rózsaszín-kék-sárga-zöld festékpor formájában... mi még mindig megússzuk... de meddig?? Estig, akkor Vidust jól megdobálják, ízelítő holnapra. Közös mozizás mozi hiányában szobában (The Imaginarium of Doctor Parnassus).
2010. március 1. Delhi
Őrület tetőpontja. Most legalább megértjük, hogy eddigi napokon tényleg csak óvatosan készülődtek a holy Holira. Mert ma elszabadul a pokol! Reggelizni indulunk, de ajtóig se jutunk, utca már korán reggel kész csatatér, csak vér helyett rózsaszín festékes víz folyik patakokban! Szűk sikátorunkban minden erkélyről és tetőteraszról dől le a sikátorokba és az ott küzdőkre a víz meg a festék, sőt, a szembenlévő harcosokat is lövöldözik. Szobából fényképezünk, videózunk és szörnyülködünk, de csak addig, amíg nem kapunk egy jóadag vizet az ablakon keresztül. A 3. emeleten sem vagyunk biztonságban! Itt mindenki eszét vesztette?! Férfiúink feláldozzák magukat, ahogy illik. Felkészítjük őket a csatára, majd elindulnak nőiknek reggelit szerezni. Szivárványszínű-csuromvizes hősökként térnek vissza sültkrumplival és honey porridge-al. Harc állítólag csak délután 2-ig tart... hát, nem nagyon hiszünk benne. Aztán mégis elcsendesedik a csatatér, gondolom, kifogyott a muníció, mi pedig parkba készülünk jógázni. Holi színes nyomai még napokig látszanak a városon meg az emberek kezén-arcán-hajában-ruháján, de már nincs veszély. Abszolut tiltott módon négyen zsúfolódunk egy riksába. Különbejáratú jógatanárunk szuper órát tart nekünk idilli parkban, ingyen mozi helyieknek. Haza megint riksával, sofőr láthatóan füvezett. Vacsira spring roll meglepően jó, kiszolgálás meglepően szar.
(A HOLI videókat lehetetlen feltölteni. Egyetlen egyet sikerült, mert rövid és grücsüs... Youtube csak hindiül jön be, a többi megosztó pedig 100Mb feletti filmet nem fogad. Amelyik igen, ott a felénél kiakad a gép... Ha bárkinek jó tippje van, hova érdemes, szivesen veszem! S. )
2010. március 2. Delhi
Utolsó közös napon degeszre reggelizzük magunkat. Tartalékot kell képeznünk éjjeli vonatozásra. Délután ismét park és jóga. Mai turbános szikh riksa-sofőrünk nem füvezett, viszont kitartóan próbál lehúzni, majd amikor nem hagyjuk magunkat, témát vált: kideríti mióta vagyunk házasok (mert természetesen házasok vagyunk!), mikor akarunk gyereket, és "finoman" érdeklődik, hogy Magyarországon lehet-e házasság előtt szexelni. Búcsúzóul még figyelmeztet, hogy amíg nem akarunk gyereket, használjunk gumit, ő is használ, mert már 3 gyereke van, és nem akar többet... illedelmesen megköszönjük a segítséget... Gyors vacsi után taxi, állomáson elválnak útjank, mi északra, Amritsarba robogunk. Megnézzük magunknak a többi turbános szikhet.
2010. március 3. Amritsar, Punjab
Vonaton alvást már tudnám hanyagolni. Állomásról hotelbe tévedésből motoros riksa helyett biciklissel, nagy hátizsákok miatt emelkedőnél leszállunk és baktatunk a risánk után gyalog a hajnali ködben, nagyon vicces. Szállás közös-vödör-típusú, budget ellenére saját perverz szobafiúval. Esténként tőle kell kérni a melegvizet, a nap többi részéban meg hivatásosan leskelődik utánunk és közben sorozatgyilkos-fejet vág. Tényleg. Amúgy jóformán ő az egyetlen rosszfej, szikhek sokkal kedvesebbek és szimatikusabbak hinduknál és muszlimoknál is. Amikor -majd két hónap után - először akar valaki udvariasan átengedni az úton, totál összezavarodom. Indiában egyébként semmi de semmi nyoma a nőkkel vagy egymással szembeni udvariasságnak. Egyszerű, utcán parathát sütős reggelizőhelyet derítünk fel, ahol néhány napra törzsvendégekké válunk. S. folyékony kézmosónkból szikh bácsinak ad, nagyon tetszik neki, még az arcára is ken belőle. Napközben körbesétáljuk híres Aranytemplomot, és óvatosan ismerkedünk a várossal. Vacsira chinees, mert étteremben 10 oldalas étlap ellenére csak kb 10 féle chinees van... Delhi nyár után amritsari koratavasz rosszul érint, fázom. Vödör melegvíz perverz szobafiútól sajnos létszükséglet.
2010. március 4. Amritsar, Punjab
Egész éjjel és egész nap esik az eső. Erre nem voltunk felkészülve. Jól meg is fázok reggelre. Aranytemplomot és pakisztáni határt is elhalasztjuk holnapra szar idő okán. Reggeli törzshelyen, és legjobb szórakozás, helyieket mozizzuk. Szikhek érdekes emberek harcos múltal, sok büszkeséggel, és mindezek mellett - vagy ellenére - nagyon vicces külsővel. Férfiaknál elengedhetetlen a turbán, amiből két fő irányzat van divatban: a körbetekert karimás (ez kicsit férfiasabb), és az úszósapkaszerű elől puklis (ami hihetetenül nevetséges). Utóbbi úgy jön létre, hogy hosszúra növesztett hajukat egészen elől, a homlokuk felett kis kontyba csavarják, aztán betekerik a színes turbán-anyaggal. Értetetlen. Egy srácon Nike turbánt láttam. Ja, a másik lényeges összetevő a tőr. Minden valamirevaló szikh férfi oldalán kb 15 cm-es játéktőr, olyan 200 ft-os vásári típusú. (Csak megfigyelés: az úszósapkás-puklis fejfedőt a fiatalabb srácok hordják, turbánt pedig a férfiak. Játéktőr, kard csak a gagyivadász belföldi turisták oldalán van... vicces. Megnézem néhány boltban, de kézbe fogva nevetségesen hat. Műanyag, bádog, aluminium... éle pedig annyi mint otthon a kés hátuljának. S.) Nap hátralévő részében további terveinket szövögetjük, péntek éjszakára vonatjegyet szerzünk Dehradunba, Uttarakhand államba. Dehradunról azt kell tudni a Lonely szerint, hogy nincs ott semmi. Egyáltalán semmi. Hogy minek megyünk mégis oda, arról kicsit később...
2010. március 5. Amritsar, Punjab
Ragyogó napsütésre ébredés után végre Aranytemplom. A szikhekben nem csak a tartás, büszkeség és udvariasság tetszik, hanem a valódi, nem eladó vallásosság is. Legszentebb templomukba bárki bemehet - vagyis bárki, aki hajlandó lépten-nyomon lábatmosni, mint a strandon - nincs belépő, nincs biztonsági ellenőrzés, csak hit van és tömény szépség. Nyoma sincs az annyira indiai lehúzásnak. Bent zarándokok hada, szívfájdítóan szép mantrák, sok hófehér és színarany. Le vagyok nyűgözve! Még azt is szépnek találom, ahogyan csupaszőr - egyszálgatyás - de persze turbános férfiak üdvözült arccal alámerülnek a szent vízben. Pedig tulajdonképpen nagyon vicces, hatalmas szent strand az egész. Eddigi legnagyobb élményem Indiában a templom zarándokkonyhája. No money. Csak beállsz a sorba, fogod a fém menzatálcát, törökülésben leülsz a többiek közé az óriási étkezőteremben, és jön a kaja. Chapati a tenyeredbe, tejberizs meg kétféle dal a tálcára. Mindegy, honnan jöttél. Mindegy, gazdag vagy-e vagy szegény. Minden, milyen színű a bőröd vagy a szemed. Kapsz, és kész. És milyen finomat! Nem sok minden esett ilyen jól életemben. Fantasztikus hely, egyszer nézzétek meg! Délelőtti élvezetek fokozására délután dzsippel (meg dzsip méretéhez képes meglepően nagyszámú indiai sráccal és egy kalkuttai házaspárral) irány a pakisztáni határ. Nem megyünk át (legalábbis most nem..) Pakisztánba, itt az igazi műsor az őrségváltás. Állítólag. Mi tökértetlenül állunk a dolog előtt, de rájövök, hogy a hiba mi készülékünkben van. Nem vagyunk eléggé indiaiak. Illetve egyáltalán nem vagyunk azok. Biztos ezért nem villanyoz fel, ahogy a 10-15 piros kakastarélyos egyenruhába öltözött katona idegesen dobogva és lábukat néha, látszólag minden ok nélkül, orrukig felemelve körbe-körbe masíroz. Pedig a tömeg őrjöng, Fábry-szerű showman vezényli az eseményeket, bejáratnál popcornt árulnak, szóval itt valami nagy dolognak kell történnie... de tényleg nem történik semmi. Mikor kb. huszadjára skandálják ordítva, hogy "Hindusztan!", lelépünk. Következőleg kipróbáljuk a pakisztáni oldalt, az indiait valahogy nem értettük. Városba visszafelé fiúk még a dzsipben is "Hindusztánoznak", olyan az egész, mint valami politikai tüntetés. Gyors pakolás után állomás, éjszaka vonaton, alvás százgyerekes család miatt nem túl esélyes.
2010. március 6 - 14. Dehradun (Old Rajpur), Uttarakhand
És most kicsit elköszönünk. Bizony. Szabira megyünk a nyaralásban. A majd kéthónapnyi élmény-sokkot úgy pihanjük ki, ahogy a legjobb nekünk, jógázással. 3 hetet töltünk egy pici kis faluban (a térképen ne is keressétek) a Himalája lábánál, és Iyengar jógát tanulunk egy indiai házaspártól, akik 30 éve foglakoznak tanítással. Az élet csupa meglepetés, ha ideiglenesen is, de otthonra lelünk Indiában... van kis házunk, kis konyhánk, kis kertünk. Most nem aggódunk menetrendek, vonatjegyek és szállodák miatt. Most jógázunk reggel és este, ebédre otthon-ízeket varázsolok a konyhában. Most jó nekünk nagyon.
Most, hogy "saját háztartást vezetünk" Indiában, 53 nap után ráülök a wc-re (frenetikus),és állati élményekben van részünk. A kertben mókusok kergetőznek, kolibrik és papagájok repkednek, tehenek lógnak be az utcáról... és majmok ellenséggé válnak. Ok, hogy minden hajnalban azzal ébresztenek, hogy csapatostul végigvonulnak a tetőn a fejünk felett, de ha nem vagyunk résen, még a konyhából is lenyúlják a kaját. Egyik reggelinél hatalmas vezérállat lazán odasétál asztalhoz és belenyúl a tányéromba, ijesztő! Pók-kaland sem várat sokáig magára, reggel ágyam mellett legalább tenyérnyi jószág, ekkorát még csak terráriumban láttam. Állítólag kobra is van errefelé, helyiek bottal a kezükben járkálnak az országúton.... Talán mégsem költözünk ide örökre :-)
(A majmok állítolag csak a nőket zaklatják. J-t is csak akkor környékezik, ha egyedül ül a kertben. Amúgy hordában járnak, ha belegondolok nem hülyeség a napaliban, teraszon elhelyezett bot. Puszta kézzel esélytelen vagy... A pók nem bántott senkit, csak ott volt. Elöször az izraeli lakótárslány szobájában, aztán a miénkben. Végül a kertbe költöztettem... S.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)