2010. április 07. Varanasi, Uttar Pradesh
Minden erőnket összeszedve vágunk bele utolsó hét utolsó, őrült hajszájába. Tudtuk, hogy ez lesz. Hogy nem kéne 3 bolond hindu várost és 1800 km vonat/buszutat zsúfolni 7 forró és fullasztó napba. Ezt tudtuk, az viszont meglepetésként ér, hogy S. sárgul. Először nem is szólok. Talán csak a fények, vagy a 40 fok, vagy a hullaszagú levegő…. De egyre sárgább. És attól tartok, nem az irigységtől van, baromira nincs itt mire irigykednie. Már a szeme fehérje se fehér. Aggódom utolsó hetünkért. Pedig hátra van még pornótempomokról híres Khajuraho, amit S. persze még betegen se szeretne kihagyni, meg szeretett Mumbai. Ma ventilátor alatt töltött délelőtt után még egy kis ízelítő Varanasi iszonyú riksaforgalmából. Beteg egy hely. Aztán vonatra szállunk, méghozzá utolsó előttire!
2010. április 08. Khajuraho, Madhya Pradesh
Állomásról városba menet riksástól szerzünk tudomást újabb mákunkról, miszerint Khajurahoban 10 nappal ezelőtt adták át az új pályaudvart! Eddig nem járt ide vonat, Varanasiból 12 óra government busz volt egyetlen megoldás, persze csak erős idegzetűeknek. Mivel idegzetünk viszonylag erős volt még úgy 1-2 hónappal ezelőtt, de mára kicsit megtépázódott, S. meg már a sárga mindenféle árnyalatában pompázik, értékeljük hatalmas szerencsénket vadiúj vasúttal.
Pornótemplom-látogatás perverzitását tovább fokozzuk azzal, hogy déli 50 fokban megyünk. Hindu szent helyhez méltóan mezítlábas a téma, csakhogy köveket vagy 70 fokra forrósította a tűző nap, talpam még órák múlva is ég. Szent helyhez mérten tényleg megdöbbentően sok a templomokon ábrázolt női és férfi nemi szervek aránya, nem beszélve a pornófilmbe illő jelenetekről. S. azt mondja, többre számított, pedig némely szoborcsoport előtt konkrétan perceket állok, mire világossá válik, kinek a milye van kinek a milyében… Azért az esztergomi bazilikán érdekesen mutatnának.
2010. április 09. Khajuraho-Satna-Mumbai
Ma legdurvább nap mind a 91-ből. Kora reggeli „jó állapotú” government busz Khajurahoból Satnába. Sofőr mögött ülök, sofőr és köztem vízzel teli vödör. Először nem értem, mire jó, hogy a víz útközben folyton kilöttyen, de miután hűtővíz többször felforr, és füstöl minden, akkor megértem. Sofőr (persze vezetés közben) 2-3 percenként hátranyúl, és fél kézzel feltölti a vödörből a tartályt. Vödröt meg útszéli kutakból töltjük fel félóránként, helyiek legnagyobb érdeklődésére. Nagyon szórakoztató műsor, egy idő után lelkes utasok veszik át jelentőségteljes feladatot sofőrtől. 4 óra buszozás után életünket is elunjuk satnai pályaudvaron, ahol 7 órát várunk csomagok tetején mumbaiba menő vonatra, hogy aztán újabb 20 órát tölthessünk el rajta holnap estig…
2010. április 10. Mumbai
Szörnyűséges-50 fokos-de legalább utolsó vonatút alkalmával India még mindig képes meglepni. Vagy csak azt üzeni, „gyerekek, megcsináltátok!”? Mindenesetre tervezettnél órákkal korábban (!) érünk Mumbai Victoris Terminusára. Az az igazság, hogy 3 hónap után az ember hajlamos jót is rosszat is mélységes rezignáltsággal fogadni. Szinte már mindegynek tűnik, hogy később vagy korábban, hogy hidegben vagy melegben, hogy szépséges világörökség vagy rettenet putri. Akkor mi most „iszonyú tapasztaltak” vagyunk, mint abban a Kispál számban?
Megint Mumbaiban. Utóbbi időben kezdtem aggódni. Talán Mumbai is ugyanolyan putri, mint többi város, és csak Indiába érkezés varázsa miatt láttuk olyan szupernek? Szerencsére tényleg! Jó hely! Taxiból simogatóan ismerős utcák, ahol az emberek széles járdákon (!) sétálnak. Mesés.
2010. április 11. Mumbai
Utolsó napokon őrült ajándékvásárlás, sakkozás hátizsákban minden négyzetcentiméter hellyel, és minden, ami nem indiai: hummus, falafel, és igen, még meki is!
S.-nak eddig is minden városban lépten-nyomon füvet akartak eladni, most meg, hogy tényleg úgy néz ki, mint valami drogos (nem kicsit sárga szegény) percenként megállítanak. Ma hangosan utánunk szóltak, hogy kell-e egy kis (vagy akár sok) marihuána…
Izraeli kaja és drogdílerek lerázása után szállodában döglés. 45 fok. El sem tudom hinni, hogy két nap múlva magyar tavaszban leszünk! Holnap hazamegyünk. Nem vagyok szomorú.
2010. április 12. Mumbai
Ma minden a hazautazásról szól. Indulás előtt – szégyen - dal fry és butter chapati helyett halas hamburger mekiben… S. túl korán kezd bepakolni, helyhiány miatt sok minden marad, de sárgaságot sajnos magával hozza. 3 hónappal ezelőtt arról írtam, milyen vicces volt taxi helyett „BKV” busszal-vonattal bejutni Mumbaiba reptérről megérkezés után. Hát igen, vicces volt, de röhögtünk már eleget, úgyhogy most tutira megyünk, és jó előre taxit rendelünk, ugráltunk már eleget buszokra. Csakhogy India még az utolsó órákban is bebizonyítja, hogy tutira menni lehet, de nem tuti! Taxisunk először közli, hogy előbb elmegyünk a nagybácsiért, mert igaziból ő visz majd ki minket a reptérre. Ok, nem gond. Aztán nagybácsi jön, tankolunk is. Ok. Aztán nagybácsi kezében soksávos út esti forgalmában ottmarad a váltó. Háromszor. Igen, tudom, ezen már csak nevetnünk kéne, de mostmár haza AKARUNK menni. Autópálya közepén riksára alkudunk lerobbant taxi mellett, majd másik taxi lesz a dologból. Újra célegyenesben. Vagy mégsem? Már látszik a reptér, amikor újabb taxiról hangos csattanással lehullik valami… sofőr ki, alkatrész nincs meg… És most, az utolsó kalandunknál tényleg az ment meg, hogy ez India. Mindenhol máshol, mindenki más aggódna kocsijáról lehulló alkatrészek miatt, de indiai taxis leszarja, így éppen időben érkezünk reptérre.
2010. április 13. München - Budapest
Müncheni reptéren zoknimat és hajamat is átvizsgálják, de az hál istennek senkinek nem tűnik fel, hogy S.-nak már okkersárga a szeme fehérje (?!) Elég vacakul érzi magát, de annyira feldobja germán reptér Domestos-szagú tisztasága, hogy alig tudom lebeszélni padlóról evésről. Ferihegy 2-ről egyenest László Kórház és trópusi betegségek ambulanciája…. De ez már egy másik történet.
Hazaértünk. Soha nem láttam még ilyen zöldnek az Alföldet.
Mérleg:
Városok: 17
Ágyak: 19
Vonatok: 14
Repülők: 4
Buszok/riksák: megszámlálhatatlan
Km-ek: 9442
Vonaton töltött órák száma a késések nélkül: 188 (vagyis majd 8 nap rozsdaszagú indiai vonatokon, nem csoda, hogy hazafelé szégyellem magam gyönyörű/tiszta repcsin, hogy bőröm, hajam, mindenem vonatszagú, minta már sose tudnám lemosni magamról)
Jógakurzusok: 1
Hasmenések: 2
Májgyulladások: 1
2010. május 14., péntek
2010. április 6., kedd
2010.03.15.-26. Rajpur, Uttarakhand
További majom-tehén-pók kalandok mellett jóga reggelire és vacsira. Majomnak most csak két banán jön össze, tehén nappaliig jut. 3 hét jóga pedig új értemet ad utazásnak. Rajpuri tavasz felemelõ körítés, mangófa virágzik, banán és a papaja roskadozik termés alatt. S. palacsintát süt nekem chapati-tepsiben, izraeli szomszédlányunk megismerkedik a magyar galuskával, és igazi humuszt csinál nekünk búcsúvacsira. Idill. Tökéletes idill, amit csak egy õrült rishikeshi kirádulás "zavar meg", ahol ismét Laciékkal találkozunk, akik megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzzák tömeges hindu ünneppeket! Most épp világ legnagyobb vallási rendezvényének számító (!) Kumbh Mela-t, amit 4 évente rendeznek meg 4 helyszín egyikén... vagyis 12 évente jut a sor egy-egy helyszínre. A Rishikesh melletti Haridwar-ra természetesen akkor, amikor ott vagyunk. Jógában elnyert belsõ béke után az itt még meglepõen tiszta Gangában rituálisan strandoló milliónyi zarándok látványa egyszerûen túl sok. Magyar szó viszont zene a fülnek. Mégis fejvesztve menekülünk vissza meglelt földi Paradicsomba, ahol Rama március 24-i szülinapját ünnepeljük nemzetközi jógacsapatunkkal. És bár mi voltunk az elsõ magyar diákok Rajpurban, beígérjük, hogy küldjük az utánpótlást! Gyertek ti is jógát tanulni (www.yog-ganga.com)! Három hét szanatórium után sokkterápia alkalmazása mellett döntünk. Lényege: 3 nap alatt, 3 átszállással, 2 vonat és egy dzsip segítségével eljutni utunk legtávolabbi célpontjáig, a majd 1800 km-re keletre fekvõ Darjeelingbe. Jobban félek "visszatérni" Indiába, mint valaha...
2010.03.27. Allahabad, Uttar Pradesh
Az angolok miatt van az egész! Miattuk kellett eljönnünk egyáltalán nem tervezett Allahabadba. Mert nem voltak képesek vasutat építeni Dehradun és Darjeeeling közé. Símogató rajpuri otthon-érzés után újra vonat, és guggolós budira nézõ side upper. Allahabadban pedig maga a pokol. Még soha sehol nem éreztem ilyen perzselõen forrónak a levegõt. Olyan, mint amikor túl közel hajol az ember a tábortûzhöz, csak itt hiába hajolsz hátrébb. Napközben kb 45 fok van, és szobának nincs ablaka. Illetve van, de folyosóra néz. Mondtuk, hogy fizetnénk kétszer ennyit is egész picike ablakért, de ablak nincs. Egyáltalán. Egész épületen... Egyszál bugyiban ventillátor alatt fekve túlélésért küzdünk, és csak a legszükségesebbekért merészkedünk ki utcára, vízért meg jégkrémért. Ráadásul megint perverz hindu személyzet! Tényleg nincs bennem vallási elõítélet (legalábbis India elõtt nem volt), de muszlim/szikh/buddhista indiaiak képtelenek olyan velõig hatolóan bámulni fehér emberre, és fõleg fehér ember lányára, mint hinduk.
2010.03.28. Allahabad, Uttar Pradesh
Kora reggeli hûs 35 fokban riksás kirándulás. Hajnali Allahadab nagyon India, út mentén égõ szemétkupacok és forró chai-t lassan kortyolgató férfiak, riksa teheneket és disznókat kerülget. Cél 12 évente itt megrendezett legfontosabb Kumbh Mela lélegzetelállító helyszíne. Utolsó Kumbh alkalmával Lonely szerint 75 millió (!!!) zarándok pancsolt itt, a három istennõként tisztelt, szent folyó összetalálkozásánál. Visszautasítjuk a megmártózát, és kókuszt sem ajánlunk fel istennõknek, de a csónakból kezünk egyszerre érint a Ganga, a Jamuna és a Sarasvati vizét. Bár most nincs Kumbh, a hely döbbenetes! Köszönöm az angoloknak, hogy ide tévedtünk! Riksa-parkolóban koldúsfiú kígyókkal telin kosárral szó szerint megkertget, és még csodálkozik, hogy nem kap baksist... Hõség elõl vonat indulásáig angol gyarmati hangulatot idézõ kávézóba és légkondis netbe menekülünk. Azt hittük, indiai vonaton nem érhet már minket meglepetés, de az Allahabad-New Jalpaigiri közötti 20 órás vonatúton eladásra kínált áruk skálája olyan széles, hogy megérdemel egy felsorolást:
- természetesen minden elképzelhetõ fõtt kaja
- de most elõször fõtt tojás és jégkrém is
- fogkefe, parfümök, ékszerek, imafüzér, arany(?) és vízálló óra
- esernyõ, esõkabát, lakat
- Rubik kocka, mini sakk és egyéb társasjátékok, távirányítós autó
- cipõ, cipõtalp, cipõfûzõ, gyékény
- termosz, kés, bicska, zseblámpa
- fésû, hajkefe, olló, tükör
- póló, sál, kendõ
És a kedvenceink:
- elosztó, pendrive
- szintetizátor (!)
- Nokia töltõ és akkumulátor
- ruhaszövet
- pumpa
- ragasztós tetkó
- vízfesték készlet
- szemüveg
-távcsõ
-hajcsavaró
Amit nem kínáltak, pedig jó sok pénzt adtunk volna érte:
- wc papír
-papírzsepi
de úgy tûnt, ezek csak nekünk hiányoznak, helyiek tökjól elvoltak szintetizátorral meg távcsõvel...
2010.03.29. Darjeeling, West Bengal
Vonatéjszaka után dzsip-délelõtt. Majd 2500 métert kanyargunk felfelé Himalája lábától India legmagasabban lévõ, mûködõ vasútvonala mentén. Szakadt dzsip 2.5 személyes elsõ ülésén négyen. Útközben fejemben Kõrõsi Csoma. Én,aki a 4-esen is félek, kikészülök 3 órás szakadék szélén kanyargástól, õ meg gyalog jött fel idáig... Ha az út mellett nem lenne méterenként "Welcome to Gorkhaland" tábla, akkor is tudnánk, hogy a büszke gorkha-k földje nem India. És ezt szeretm a legjobban. Eljöttünk Indiába, hogy lássuk Portugáliát Goán, Pakisztánt Punjabban, Tibetet Rajpurban, Nepált pedig itt. Sõt, Erdélyt! Vajon Kõrösi otthon érezte magát Darjeelingben, ahol ugyanúgy égig érnek a fák, mint Erdélyben? Világ legnagyobb hegyei, és világ legnagyobb fái árnyékában pici házak tornáca lila és ciklámen virágoktól roskadozik, és pici minden más is. Pici emberek, pici ösvények, pici falvak. Imádom. Csakhogy pici embereken egyre nagyobb kabát. És egyre sûrûbb, tejfehér köd. Darjeelingben látszik a lehellet. Tegnapi 45 fok után... Szállodás fiú megnyugtat, már nincs olyan rossz idõ, alig megy 10 fok alá. Nem vagyok nyugodt. Nagyon készültem Darjeelingre, és nagyon akarom szeretni, de szobában 10 fok van. Fürdõszobában is. Vödrös melegvíz merülõforraló által. 10 fokban fürdés komolyan próbára tesz. 24 órája nem ettünk. Francia pizzéria és párizsi hangulat ment meg attól, hogy feladjam. Változnak az idõk, tegnap még ölnni tudtam volna jegeskávéért, ma forró csoki. Elsõ utunk életbenmaradás feltételeinek beszerzésére vezet: sapka, kesztyû, gyapjúzokni, kötött harisnya és persze kukri (elõbbiek nekem, utóbbi S.-nak). Összes ruhám rajtam, sapkában és sokkos állapotban alszom el.
2010.03.30. Darjeeling, West Bengal
Reggelre némi napsütés zavarja meg a tejfehér ködöt. Teraszunkról India legnagyobb, és világ 3. legnagyobb hegyének, a Khangchendzonga-nak 8598 méteres havas csúcsai látszanak. Állítólag. Amikor tiszta az idõ. Most nem az. Darjeeling viszont gyönyörû, és az emberek sokkal kedvesebbek, természezesebbek, és közel sem olyan tolakodóak, mint a hindu Indiában. Kár, hogy eredendõ utálta van bennem minden olyan emberi teremtménnyel szemben, aki jól bírja a hideget. Én forró csoki-forró tea-ésmindenlétezõ forró ital kombinációjával igyekszem életben tartani magamat. Ma hozzálátunk legszebb feladatunk teljesítéséhez, turistairodában Kõrösi Csoma Sándor sírja után érdeklõdünk, és csodák csodája, segítséget kapunk. Irodás azt mondja, évente csak 2-3 magyar érdeklõdik a temetõ után... Délutáni õrült vihar akadályozza meg a temetõtúrát. Szarrá ázás és egész estés áramszünet, fejlámpában megyünk vacsizni. Lonely által favorizált helyen "Hungarian style mashed potato" az étlapon, állati büszke vagyok magyar krumplipürére!! És szeretem, hogy áramszünet miatt gyertyafényben fõznek beülõs étteremben, és gyertyafénynél eszünk. De nem szeretem, hogy áramszünet miatt nem lehet rózsaszín vödörbe merülõforralóval vizet varázsolni, így majd két napig nem fürdünk.
2010.03.31. Darjeeling, West Bengal
Áram továbbra sincs, meg mostmár víz se. Viszont reggelente csodaszép napsütés és Khangchendzonga végül megmutatja magát! Sejtelmes és távoli, de mégiscsak õ az! Reggeli porridge még nem jön ki a könyökömön, ellentétben jó néhány indiai kajával, amit így 3 hónap után látni se bírunk... Szégyen, de csorgó nyállal kajtatunk angol/amerikai/francia turistákkal teletömött, pizzát/vega hamburgert meg palacsintát kínáló helyek után. Aztán megtaláljuk a megoldást tibeti kaja formájában! Veg momo (ami tulajdonképpen tibeti dereje tavaszitekercs-szerû kaposztás cuccal töltve) és veg noodle soup új életre kelt. Ma beteljesítjük a küldetést! Kõrösi sírját nem nehéz kiszúrni rozzant-régi temetõben. Szívmlengetõen gondozott, körben magyar-angol-hindi-bengáli-tibeti nyelvû emléktáblák, kopjafák és sok-sok nemzetiszín zászló. A nap finoman melegít, mégis csupa libabõr vagyok. Örülök, hogy eljutottunk ide. Idáig következetesen kitartottunk amellett, hogy mivel mindenkinek nem tudunk, így nem adunk pénzt senkinek. No baksis, no rupees, no money... De ez most más. Most örömmel adunk a sírt gondozó nagyapa-apa-fiú csapatnak, õk meg büszkén mutatják két emlékkönyvüket, ahová a sírt meglátogató magyarok bejegyzéseit gyûjtik. Mostmáér a miénk is benne van. Este menetrendszerû áramszünet, S. gyertyafénynél borotválkozik.
2010.04.01. Darjeeling, West Bengal
Még mindig hideg és áramszünet, de már szokjuk. Szomszédunkba költözött száztagú cigány (bocsánat, hindu!) család állandó ordibálása másik szomszédban füvezõ japán-John Lenon egész napos szitáros improvizálásával keveredik. Reggelire tibetan bread magyar lángosra emlékeztet, csak sajnos tejföl helyett vajjal adják. Napközben órákat sakkozunk net elõtt indiai vasúttársaság rendkívül "felhasználóbarát" honlapján visszaútra vonatokat keresgélve. Feladat nem egyszerû, 5 nap alatt eljutni Darjeelingbõl Mumbaiba 2 világörökség közbeiktatásával = 3 éjszaka vonaton, 2 éjszaka ágyban párnák közt (ill. hálózsákban), meg jó néhány óra dzsippel, government busszal és további riksákkal... Azt hiszem, ez lesz az a bizonyos hab utazásunk tortáján!
2010.04.02. Darjeeling, West Bengal
Tibeti reggeli után embertpróbáló séta buddhista gompához meg Observatory Hillre kilátóhoz, Khangchendzonga ma bújkál. Egész napos pihi, téren arc napoztatása simogató délelõtti melegben, már esõ is csak alig. Gyömbéres tea csípi a torkom.
2010.04.03. Darjeeling, West Bengal
Mire irodában nem kevés verejtékkel összes további vonatjegyünket megszerezzük, magunk is turistairoda nyitását fontolgatjuk Darjeelingben. 800-at fizetünk ki jegyárak felett irodának gyakorlatilag azért, hogy mi rágjunk szájukba vonatszámokat, vonatneveket, indulási idõpontokat és csatlakozásokat...
Lányok, ha Darjeelingre adjátok a fejeteket - és néhanapján megszabadulnátok felesnek ítélt szõreitektõl -, mindenképpen hozzatok borotvát! Borotva gyertyafénynél némileg veszélyes, epilálás viszont áramszünetek állandóan szem elõtt lebegõ réme miatt kész agybaj... Ráadásul, amikor lefekvés után még nem jön álom a szememre, egész napos fodrász-kozmetikus-szauna-luxusról ábrándozom... Remélem, ez azért megbocsátható egy lányutazónak 3 hónap után.
2010.04.04. Darjeeling, West Bengal
Darjeelingbe lassan megérkezik a tavasz. Na, nem az a delhi/rajpuri féle 35 fokos tavasz, hanem az óvatos-langyos himalájai tavasz. Szépséges reggeli séta temetõbe, útszélén szedett virágot viszek Kõrösi sírjára. És persze, hogy nincsenek véletlenek!! Ma, április 4-én van születésének 225. évfordulója. Nem is tudtam róla, de szülinapi virágot hoztam neki. Megint nagyon boldog vagyok, hogy ide vetett minket az élet. Khangchendzonga is kegyes hozzánk, ma másodjára is megmutatja hegyes csúcsait. Porridge és tökortojás reggeli után fõ attrakció, toy trian, méghozzá igazi, hájfej turistacsoportoknak kifejlesztett "joy ride". Végül megfejtjük, mi benne a "joy". Az, hogy - bár máskor 20 órás vonatútért fizetünk ennyit - itt csak két órát kell kb 20 km/h-s sebességgel megtenni vicces, gõzmozdony vontatta játékvonattal. Ráadásul 10 percenként megállunk vizet tölteni a gõzcsináláshoz, meg kikotorni a hamut a izébõl... Szavazást rendezünk (kétszemélyeset), hogy az amritsari határõrségváltás, vagy a híres toy train volt-e szánalmasabb. De talán az õrségváltás. Nem baj, nem mertem volna Flóra elé azzal odaállni, hogy nem próbáltuk ki a Darjeeling Express-t :-)
Utolsó vacsira természetesen momo, következõleg Tibetben szeretném megkóstolni!
2010.04.05. Darjeeling, West Bengal
Utolsó himalájai reggelünkön újabb bizonyíték világ kicsiségére. Reggelinél 8 éve Budapesten élõ, amerika jógatanár ül le mellénk, kiderül,még közös ismerõseink is vannak Pesten! Kellemes beszélgetés után gyomorforgató dzsiptúra hegyrõl le. Minden igyekezetemre szükség van, hogy bent tartsam Soman-nál elfogyasztott set breakfast-t. Táj eszméletlen, sofõrünk elõzõ életében tuti indult a Dakaron, vagy majd a következõben fog...(100 méterenként hajtûkanyar, keskeny, beláthatatlan. Komoly izommunkával fordul a youngtimer szegélytõl-szegélyig...ahol van. Tükörradiál gumik, egyesben üvölt a motorfék. Ritkán félek kocsiban, de mikor csörög a mobil és fél kézzel elkezdi keresni a bácsi a volánnál... Számolom, mennyit bukfencezne a kocsi mire megfogná valami. S) 2500 méterrel lentebb megint ismerõs 40 fok, jó mélyre elcsomagolom darjeelingi sapkámat és kesztyûmet.
És igaz, hogy elõbb még Varanasi meg Khajuraho, de már akkor is visszafelé tartunk.
A 81. napon elindultunk haza.
2010.04.06. Varanasi, Uttar Pradesh
Szakadt vonattal érkezünk hinduk legszenetebb városába. Ami - szentség mellett - Lonely és egyéb források szerint is legborzasztóbbak legborzasztóbbika megfáradt túrista számár. És tényleg. Elõre elvégzett mentális tréningnek, és persze korábbi tapasztalatoknak köszönhetõen sikerül kinézett szállodába eljutni, pedig rikásunk igazi profi. Na, nem a riksavezetésben - útközbne kétszer ütközünk - hanem a félretájékoztatás-lehúzás mûfajban. 40 fok már fel sem tûnik. Szoba két gekkóval és két ablakkal (nagy szó!). Banana lassi és cold caffe ventillátor alatt utolsó nagymosás tiszteletére. Este pedig a top-kihagyhatatlan, csónakázás a legszentebb Ganga legszentebb szakaszán, Varanasi híres ghat-jai elõtt. Bár kicsit unjuk már túristaszagú kihagyhatatlanságokat, a part elképesztõ. És undorító. És sokkoló. Naplemenet után is iszonyú forró, fullasztó a levegõ Ganga felett. Valami csípi a szememet. Nem bírok szabadulni gondolattól, hogy égõ hullák füstje az... Csónakos bácsink szerint baromi szerencsések vagyunk, két órás túra alatt 8 hindut látunk porrá égni. Döbbenetes. Egészen közel megyünk hatalmas, szantálillatú máglyához. Arcomon érzem az emésztõ tüzet. Többi csónakból lesokkolt angol-francia-korei-japán-mindenféle turisták bámulnak ki a fejükbõl. Mi is csak bámulunk. Azt hiszem, ma nem akarok vacsorázni. Varanasi borzasztó hely. Mindenképpen gyertek el megnézni!
További majom-tehén-pók kalandok mellett jóga reggelire és vacsira. Majomnak most csak két banán jön össze, tehén nappaliig jut. 3 hét jóga pedig új értemet ad utazásnak. Rajpuri tavasz felemelõ körítés, mangófa virágzik, banán és a papaja roskadozik termés alatt. S. palacsintát süt nekem chapati-tepsiben, izraeli szomszédlányunk megismerkedik a magyar galuskával, és igazi humuszt csinál nekünk búcsúvacsira. Idill. Tökéletes idill, amit csak egy õrült rishikeshi kirádulás "zavar meg", ahol ismét Laciékkal találkozunk, akik megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzzák tömeges hindu ünneppeket! Most épp világ legnagyobb vallási rendezvényének számító (!) Kumbh Mela-t, amit 4 évente rendeznek meg 4 helyszín egyikén... vagyis 12 évente jut a sor egy-egy helyszínre. A Rishikesh melletti Haridwar-ra természetesen akkor, amikor ott vagyunk. Jógában elnyert belsõ béke után az itt még meglepõen tiszta Gangában rituálisan strandoló milliónyi zarándok látványa egyszerûen túl sok. Magyar szó viszont zene a fülnek. Mégis fejvesztve menekülünk vissza meglelt földi Paradicsomba, ahol Rama március 24-i szülinapját ünnepeljük nemzetközi jógacsapatunkkal. És bár mi voltunk az elsõ magyar diákok Rajpurban, beígérjük, hogy küldjük az utánpótlást! Gyertek ti is jógát tanulni (www.yog-ganga.com)! Három hét szanatórium után sokkterápia alkalmazása mellett döntünk. Lényege: 3 nap alatt, 3 átszállással, 2 vonat és egy dzsip segítségével eljutni utunk legtávolabbi célpontjáig, a majd 1800 km-re keletre fekvõ Darjeelingbe. Jobban félek "visszatérni" Indiába, mint valaha...
2010.03.27. Allahabad, Uttar Pradesh
Az angolok miatt van az egész! Miattuk kellett eljönnünk egyáltalán nem tervezett Allahabadba. Mert nem voltak képesek vasutat építeni Dehradun és Darjeeeling közé. Símogató rajpuri otthon-érzés után újra vonat, és guggolós budira nézõ side upper. Allahabadban pedig maga a pokol. Még soha sehol nem éreztem ilyen perzselõen forrónak a levegõt. Olyan, mint amikor túl közel hajol az ember a tábortûzhöz, csak itt hiába hajolsz hátrébb. Napközben kb 45 fok van, és szobának nincs ablaka. Illetve van, de folyosóra néz. Mondtuk, hogy fizetnénk kétszer ennyit is egész picike ablakért, de ablak nincs. Egyáltalán. Egész épületen... Egyszál bugyiban ventillátor alatt fekve túlélésért küzdünk, és csak a legszükségesebbekért merészkedünk ki utcára, vízért meg jégkrémért. Ráadásul megint perverz hindu személyzet! Tényleg nincs bennem vallási elõítélet (legalábbis India elõtt nem volt), de muszlim/szikh/buddhista indiaiak képtelenek olyan velõig hatolóan bámulni fehér emberre, és fõleg fehér ember lányára, mint hinduk.
2010.03.28. Allahabad, Uttar Pradesh
Kora reggeli hûs 35 fokban riksás kirándulás. Hajnali Allahadab nagyon India, út mentén égõ szemétkupacok és forró chai-t lassan kortyolgató férfiak, riksa teheneket és disznókat kerülget. Cél 12 évente itt megrendezett legfontosabb Kumbh Mela lélegzetelállító helyszíne. Utolsó Kumbh alkalmával Lonely szerint 75 millió (!!!) zarándok pancsolt itt, a három istennõként tisztelt, szent folyó összetalálkozásánál. Visszautasítjuk a megmártózát, és kókuszt sem ajánlunk fel istennõknek, de a csónakból kezünk egyszerre érint a Ganga, a Jamuna és a Sarasvati vizét. Bár most nincs Kumbh, a hely döbbenetes! Köszönöm az angoloknak, hogy ide tévedtünk! Riksa-parkolóban koldúsfiú kígyókkal telin kosárral szó szerint megkertget, és még csodálkozik, hogy nem kap baksist... Hõség elõl vonat indulásáig angol gyarmati hangulatot idézõ kávézóba és légkondis netbe menekülünk. Azt hittük, indiai vonaton nem érhet már minket meglepetés, de az Allahabad-New Jalpaigiri közötti 20 órás vonatúton eladásra kínált áruk skálája olyan széles, hogy megérdemel egy felsorolást:
- természetesen minden elképzelhetõ fõtt kaja
- de most elõször fõtt tojás és jégkrém is
- fogkefe, parfümök, ékszerek, imafüzér, arany(?) és vízálló óra
- esernyõ, esõkabát, lakat
- Rubik kocka, mini sakk és egyéb társasjátékok, távirányítós autó
- cipõ, cipõtalp, cipõfûzõ, gyékény
- termosz, kés, bicska, zseblámpa
- fésû, hajkefe, olló, tükör
- póló, sál, kendõ
És a kedvenceink:
- elosztó, pendrive
- szintetizátor (!)
- Nokia töltõ és akkumulátor
- ruhaszövet
- pumpa
- ragasztós tetkó
- vízfesték készlet
- szemüveg
-távcsõ
-hajcsavaró
Amit nem kínáltak, pedig jó sok pénzt adtunk volna érte:
- wc papír
-papírzsepi
de úgy tûnt, ezek csak nekünk hiányoznak, helyiek tökjól elvoltak szintetizátorral meg távcsõvel...
2010.03.29. Darjeeling, West Bengal
Vonatéjszaka után dzsip-délelõtt. Majd 2500 métert kanyargunk felfelé Himalája lábától India legmagasabban lévõ, mûködõ vasútvonala mentén. Szakadt dzsip 2.5 személyes elsõ ülésén négyen. Útközben fejemben Kõrõsi Csoma. Én,aki a 4-esen is félek, kikészülök 3 órás szakadék szélén kanyargástól, õ meg gyalog jött fel idáig... Ha az út mellett nem lenne méterenként "Welcome to Gorkhaland" tábla, akkor is tudnánk, hogy a büszke gorkha-k földje nem India. És ezt szeretm a legjobban. Eljöttünk Indiába, hogy lássuk Portugáliát Goán, Pakisztánt Punjabban, Tibetet Rajpurban, Nepált pedig itt. Sõt, Erdélyt! Vajon Kõrösi otthon érezte magát Darjeelingben, ahol ugyanúgy égig érnek a fák, mint Erdélyben? Világ legnagyobb hegyei, és világ legnagyobb fái árnyékában pici házak tornáca lila és ciklámen virágoktól roskadozik, és pici minden más is. Pici emberek, pici ösvények, pici falvak. Imádom. Csakhogy pici embereken egyre nagyobb kabát. És egyre sûrûbb, tejfehér köd. Darjeelingben látszik a lehellet. Tegnapi 45 fok után... Szállodás fiú megnyugtat, már nincs olyan rossz idõ, alig megy 10 fok alá. Nem vagyok nyugodt. Nagyon készültem Darjeelingre, és nagyon akarom szeretni, de szobában 10 fok van. Fürdõszobában is. Vödrös melegvíz merülõforraló által. 10 fokban fürdés komolyan próbára tesz. 24 órája nem ettünk. Francia pizzéria és párizsi hangulat ment meg attól, hogy feladjam. Változnak az idõk, tegnap még ölnni tudtam volna jegeskávéért, ma forró csoki. Elsõ utunk életbenmaradás feltételeinek beszerzésére vezet: sapka, kesztyû, gyapjúzokni, kötött harisnya és persze kukri (elõbbiek nekem, utóbbi S.-nak). Összes ruhám rajtam, sapkában és sokkos állapotban alszom el.
2010.03.30. Darjeeling, West Bengal
Reggelre némi napsütés zavarja meg a tejfehér ködöt. Teraszunkról India legnagyobb, és világ 3. legnagyobb hegyének, a Khangchendzonga-nak 8598 méteres havas csúcsai látszanak. Állítólag. Amikor tiszta az idõ. Most nem az. Darjeeling viszont gyönyörû, és az emberek sokkal kedvesebbek, természezesebbek, és közel sem olyan tolakodóak, mint a hindu Indiában. Kár, hogy eredendõ utálta van bennem minden olyan emberi teremtménnyel szemben, aki jól bírja a hideget. Én forró csoki-forró tea-ésmindenlétezõ forró ital kombinációjával igyekszem életben tartani magamat. Ma hozzálátunk legszebb feladatunk teljesítéséhez, turistairodában Kõrösi Csoma Sándor sírja után érdeklõdünk, és csodák csodája, segítséget kapunk. Irodás azt mondja, évente csak 2-3 magyar érdeklõdik a temetõ után... Délutáni õrült vihar akadályozza meg a temetõtúrát. Szarrá ázás és egész estés áramszünet, fejlámpában megyünk vacsizni. Lonely által favorizált helyen "Hungarian style mashed potato" az étlapon, állati büszke vagyok magyar krumplipürére!! És szeretem, hogy áramszünet miatt gyertyafényben fõznek beülõs étteremben, és gyertyafénynél eszünk. De nem szeretem, hogy áramszünet miatt nem lehet rózsaszín vödörbe merülõforralóval vizet varázsolni, így majd két napig nem fürdünk.
2010.03.31. Darjeeling, West Bengal
Áram továbbra sincs, meg mostmár víz se. Viszont reggelente csodaszép napsütés és Khangchendzonga végül megmutatja magát! Sejtelmes és távoli, de mégiscsak õ az! Reggeli porridge még nem jön ki a könyökömön, ellentétben jó néhány indiai kajával, amit így 3 hónap után látni se bírunk... Szégyen, de csorgó nyállal kajtatunk angol/amerikai/francia turistákkal teletömött, pizzát/vega hamburgert meg palacsintát kínáló helyek után. Aztán megtaláljuk a megoldást tibeti kaja formájában! Veg momo (ami tulajdonképpen tibeti dereje tavaszitekercs-szerû kaposztás cuccal töltve) és veg noodle soup új életre kelt. Ma beteljesítjük a küldetést! Kõrösi sírját nem nehéz kiszúrni rozzant-régi temetõben. Szívmlengetõen gondozott, körben magyar-angol-hindi-bengáli-tibeti nyelvû emléktáblák, kopjafák és sok-sok nemzetiszín zászló. A nap finoman melegít, mégis csupa libabõr vagyok. Örülök, hogy eljutottunk ide. Idáig következetesen kitartottunk amellett, hogy mivel mindenkinek nem tudunk, így nem adunk pénzt senkinek. No baksis, no rupees, no money... De ez most más. Most örömmel adunk a sírt gondozó nagyapa-apa-fiú csapatnak, õk meg büszkén mutatják két emlékkönyvüket, ahová a sírt meglátogató magyarok bejegyzéseit gyûjtik. Mostmáér a miénk is benne van. Este menetrendszerû áramszünet, S. gyertyafénynél borotválkozik.
2010.04.01. Darjeeling, West Bengal
Még mindig hideg és áramszünet, de már szokjuk. Szomszédunkba költözött száztagú cigány (bocsánat, hindu!) család állandó ordibálása másik szomszédban füvezõ japán-John Lenon egész napos szitáros improvizálásával keveredik. Reggelire tibetan bread magyar lángosra emlékeztet, csak sajnos tejföl helyett vajjal adják. Napközben órákat sakkozunk net elõtt indiai vasúttársaság rendkívül "felhasználóbarát" honlapján visszaútra vonatokat keresgélve. Feladat nem egyszerû, 5 nap alatt eljutni Darjeelingbõl Mumbaiba 2 világörökség közbeiktatásával = 3 éjszaka vonaton, 2 éjszaka ágyban párnák közt (ill. hálózsákban), meg jó néhány óra dzsippel, government busszal és további riksákkal... Azt hiszem, ez lesz az a bizonyos hab utazásunk tortáján!
2010.04.02. Darjeeling, West Bengal
Tibeti reggeli után embertpróbáló séta buddhista gompához meg Observatory Hillre kilátóhoz, Khangchendzonga ma bújkál. Egész napos pihi, téren arc napoztatása simogató délelõtti melegben, már esõ is csak alig. Gyömbéres tea csípi a torkom.
2010.04.03. Darjeeling, West Bengal
Mire irodában nem kevés verejtékkel összes további vonatjegyünket megszerezzük, magunk is turistairoda nyitását fontolgatjuk Darjeelingben. 800-at fizetünk ki jegyárak felett irodának gyakorlatilag azért, hogy mi rágjunk szájukba vonatszámokat, vonatneveket, indulási idõpontokat és csatlakozásokat...
Lányok, ha Darjeelingre adjátok a fejeteket - és néhanapján megszabadulnátok felesnek ítélt szõreitektõl -, mindenképpen hozzatok borotvát! Borotva gyertyafénynél némileg veszélyes, epilálás viszont áramszünetek állandóan szem elõtt lebegõ réme miatt kész agybaj... Ráadásul, amikor lefekvés után még nem jön álom a szememre, egész napos fodrász-kozmetikus-szauna-luxusról ábrándozom... Remélem, ez azért megbocsátható egy lányutazónak 3 hónap után.
2010.04.04. Darjeeling, West Bengal
Darjeelingbe lassan megérkezik a tavasz. Na, nem az a delhi/rajpuri féle 35 fokos tavasz, hanem az óvatos-langyos himalájai tavasz. Szépséges reggeli séta temetõbe, útszélén szedett virágot viszek Kõrösi sírjára. És persze, hogy nincsenek véletlenek!! Ma, április 4-én van születésének 225. évfordulója. Nem is tudtam róla, de szülinapi virágot hoztam neki. Megint nagyon boldog vagyok, hogy ide vetett minket az élet. Khangchendzonga is kegyes hozzánk, ma másodjára is megmutatja hegyes csúcsait. Porridge és tökortojás reggeli után fõ attrakció, toy trian, méghozzá igazi, hájfej turistacsoportoknak kifejlesztett "joy ride". Végül megfejtjük, mi benne a "joy". Az, hogy - bár máskor 20 órás vonatútért fizetünk ennyit - itt csak két órát kell kb 20 km/h-s sebességgel megtenni vicces, gõzmozdony vontatta játékvonattal. Ráadásul 10 percenként megállunk vizet tölteni a gõzcsináláshoz, meg kikotorni a hamut a izébõl... Szavazást rendezünk (kétszemélyeset), hogy az amritsari határõrségváltás, vagy a híres toy train volt-e szánalmasabb. De talán az õrségváltás. Nem baj, nem mertem volna Flóra elé azzal odaállni, hogy nem próbáltuk ki a Darjeeling Express-t :-)
Utolsó vacsira természetesen momo, következõleg Tibetben szeretném megkóstolni!
2010.04.05. Darjeeling, West Bengal
Utolsó himalájai reggelünkön újabb bizonyíték világ kicsiségére. Reggelinél 8 éve Budapesten élõ, amerika jógatanár ül le mellénk, kiderül,még közös ismerõseink is vannak Pesten! Kellemes beszélgetés után gyomorforgató dzsiptúra hegyrõl le. Minden igyekezetemre szükség van, hogy bent tartsam Soman-nál elfogyasztott set breakfast-t. Táj eszméletlen, sofõrünk elõzõ életében tuti indult a Dakaron, vagy majd a következõben fog...(100 méterenként hajtûkanyar, keskeny, beláthatatlan. Komoly izommunkával fordul a youngtimer szegélytõl-szegélyig...ahol van. Tükörradiál gumik, egyesben üvölt a motorfék. Ritkán félek kocsiban, de mikor csörög a mobil és fél kézzel elkezdi keresni a bácsi a volánnál... Számolom, mennyit bukfencezne a kocsi mire megfogná valami. S) 2500 méterrel lentebb megint ismerõs 40 fok, jó mélyre elcsomagolom darjeelingi sapkámat és kesztyûmet.
És igaz, hogy elõbb még Varanasi meg Khajuraho, de már akkor is visszafelé tartunk.
A 81. napon elindultunk haza.
2010.04.06. Varanasi, Uttar Pradesh
Szakadt vonattal érkezünk hinduk legszenetebb városába. Ami - szentség mellett - Lonely és egyéb források szerint is legborzasztóbbak legborzasztóbbika megfáradt túrista számár. És tényleg. Elõre elvégzett mentális tréningnek, és persze korábbi tapasztalatoknak köszönhetõen sikerül kinézett szállodába eljutni, pedig rikásunk igazi profi. Na, nem a riksavezetésben - útközbne kétszer ütközünk - hanem a félretájékoztatás-lehúzás mûfajban. 40 fok már fel sem tûnik. Szoba két gekkóval és két ablakkal (nagy szó!). Banana lassi és cold caffe ventillátor alatt utolsó nagymosás tiszteletére. Este pedig a top-kihagyhatatlan, csónakázás a legszentebb Ganga legszentebb szakaszán, Varanasi híres ghat-jai elõtt. Bár kicsit unjuk már túristaszagú kihagyhatatlanságokat, a part elképesztõ. És undorító. És sokkoló. Naplemenet után is iszonyú forró, fullasztó a levegõ Ganga felett. Valami csípi a szememet. Nem bírok szabadulni gondolattól, hogy égõ hullák füstje az... Csónakos bácsink szerint baromi szerencsések vagyunk, két órás túra alatt 8 hindut látunk porrá égni. Döbbenetes. Egészen közel megyünk hatalmas, szantálillatú máglyához. Arcomon érzem az emésztõ tüzet. Többi csónakból lesokkolt angol-francia-korei-japán-mindenféle turisták bámulnak ki a fejükbõl. Mi is csak bámulunk. Azt hiszem, ma nem akarok vacsorázni. Varanasi borzasztó hely. Mindenképpen gyertek el megnézni!
2010. április 4., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)