2010. április 07. Varanasi, Uttar Pradesh
Minden erőnket összeszedve vágunk bele utolsó hét utolsó, őrült hajszájába. Tudtuk, hogy ez lesz. Hogy nem kéne 3 bolond hindu várost és 1800 km vonat/buszutat zsúfolni 7 forró és fullasztó napba. Ezt tudtuk, az viszont meglepetésként ér, hogy S. sárgul. Először nem is szólok. Talán csak a fények, vagy a 40 fok, vagy a hullaszagú levegő…. De egyre sárgább. És attól tartok, nem az irigységtől van, baromira nincs itt mire irigykednie. Már a szeme fehérje se fehér. Aggódom utolsó hetünkért. Pedig hátra van még pornótempomokról híres Khajuraho, amit S. persze még betegen se szeretne kihagyni, meg szeretett Mumbai. Ma ventilátor alatt töltött délelőtt után még egy kis ízelítő Varanasi iszonyú riksaforgalmából. Beteg egy hely. Aztán vonatra szállunk, méghozzá utolsó előttire!

2010. április 08. Khajuraho, Madhya Pradesh
Állomásról városba menet riksástól szerzünk tudomást újabb mákunkról, miszerint Khajurahoban 10 nappal ezelőtt adták át az új pályaudvart! Eddig nem járt ide vonat, Varanasiból 12 óra government busz volt egyetlen megoldás, persze csak erős idegzetűeknek. Mivel idegzetünk viszonylag erős volt még úgy 1-2 hónappal ezelőtt, de mára kicsit megtépázódott, S. meg már a sárga mindenféle árnyalatában pompázik, értékeljük hatalmas szerencsénket vadiúj vasúttal.
Pornótemplom-látogatás perverzitását tovább fokozzuk azzal, hogy déli 50 fokban megyünk. Hindu szent helyhez méltóan mezítlábas a téma, csakhogy köveket vagy 70 fokra forrósította a tűző nap, talpam még órák múlva is ég. Szent helyhez mérten tényleg megdöbbentően sok a templomokon ábrázolt női és férfi nemi szervek aránya, nem beszélve a pornófilmbe illő jelenetekről. S. azt mondja, többre számított, pedig némely szoborcsoport előtt konkrétan perceket állok, mire világossá válik, kinek a milye van kinek a milyében… Azért az esztergomi bazilikán érdekesen mutatnának.

2010. április 09. Khajuraho-Satna-Mumbai
Ma legdurvább nap mind a 91-ből. Kora reggeli „jó állapotú” government busz Khajurahoból Satnába. Sofőr mögött ülök, sofőr és köztem vízzel teli vödör. Először nem értem, mire jó, hogy a víz útközben folyton kilöttyen, de miután hűtővíz többször felforr, és füstöl minden, akkor megértem. Sofőr (persze vezetés közben) 2-3 percenként hátranyúl, és fél kézzel feltölti a vödörből a tartályt. Vödröt meg útszéli kutakból töltjük fel félóránként, helyiek legnagyobb érdeklődésére. Nagyon szórakoztató műsor, egy idő után lelkes utasok veszik át jelentőségteljes feladatot sofőrtől. 4 óra buszozás után életünket is elunjuk satnai pályaudvaron, ahol 7 órát várunk csomagok tetején mumbaiba menő vonatra, hogy aztán újabb 20 órát tölthessünk el rajta holnap estig…

2010. április 10. Mumbai
Szörnyűséges-50 fokos-de legalább utolsó vonatút alkalmával India még mindig képes meglepni. Vagy csak azt üzeni, „gyerekek, megcsináltátok!”? Mindenesetre tervezettnél órákkal korábban (!) érünk Mumbai Victoris Terminusára. Az az igazság, hogy 3 hónap után az ember hajlamos jót is rosszat is mélységes rezignáltsággal fogadni. Szinte már mindegynek tűnik, hogy később vagy korábban, hogy hidegben vagy melegben, hogy szépséges világörökség vagy rettenet putri. Akkor mi most „iszonyú tapasztaltak” vagyunk, mint abban a Kispál számban?
Megint Mumbaiban. Utóbbi időben kezdtem aggódni. Talán Mumbai is ugyanolyan putri, mint többi város, és csak Indiába érkezés varázsa miatt láttuk olyan szupernek? Szerencsére tényleg! Jó hely! Taxiból simogatóan ismerős utcák, ahol az emberek széles járdákon (!) sétálnak. Mesés.

2010. április 11. Mumbai
Utolsó napokon őrült ajándékvásárlás, sakkozás hátizsákban minden négyzetcentiméter hellyel, és minden, ami nem indiai: hummus, falafel, és igen, még meki is!
S.-nak eddig is minden városban lépten-nyomon füvet akartak eladni, most meg, hogy tényleg úgy néz ki, mint valami drogos (nem kicsit sárga szegény) percenként megállítanak. Ma hangosan utánunk szóltak, hogy kell-e egy kis (vagy akár sok) marihuána…
Izraeli kaja és drogdílerek lerázása után szállodában döglés. 45 fok. El sem tudom hinni, hogy két nap múlva magyar tavaszban leszünk! Holnap hazamegyünk. Nem vagyok szomorú.

2010. április 12. Mumbai
Ma minden a hazautazásról szól. Indulás előtt – szégyen - dal fry és butter chapati helyett halas hamburger mekiben… S. túl korán kezd bepakolni, helyhiány miatt sok minden marad, de sárgaságot sajnos magával hozza. 3 hónappal ezelőtt arról írtam, milyen vicces volt taxi helyett „BKV” busszal-vonattal bejutni Mumbaiba reptérről megérkezés után. Hát igen, vicces volt, de röhögtünk már eleget, úgyhogy most tutira megyünk, és jó előre taxit rendelünk, ugráltunk már eleget buszokra. Csakhogy India még az utolsó órákban is bebizonyítja, hogy tutira menni lehet, de nem tuti! Taxisunk először közli, hogy előbb elmegyünk a nagybácsiért, mert igaziból ő visz majd ki minket a reptérre. Ok, nem gond. Aztán nagybácsi jön, tankolunk is. Ok. Aztán nagybácsi kezében soksávos út esti forgalmában ottmarad a váltó. Háromszor. Igen, tudom, ezen már csak nevetnünk kéne, de mostmár haza AKARUNK menni. Autópálya közepén riksára alkudunk lerobbant taxi mellett, majd másik taxi lesz a dologból. Újra célegyenesben. Vagy mégsem? Már látszik a reptér, amikor újabb taxiról hangos csattanással lehullik valami… sofőr ki, alkatrész nincs meg… És most, az utolsó kalandunknál tényleg az ment meg, hogy ez India. Mindenhol máshol, mindenki más aggódna kocsijáról lehulló alkatrészek miatt, de indiai taxis leszarja, így éppen időben érkezünk reptérre.

2010. április 13. München - Budapest
Müncheni reptéren zoknimat és hajamat is átvizsgálják, de az hál istennek senkinek nem tűnik fel, hogy S.-nak már okkersárga a szeme fehérje (?!) Elég vacakul érzi magát, de annyira feldobja germán reptér Domestos-szagú tisztasága, hogy alig tudom lebeszélni padlóról evésről. Ferihegy 2-ről egyenest László Kórház és trópusi betegségek ambulanciája…. De ez már egy másik történet.
Hazaértünk. Soha nem láttam még ilyen zöldnek az Alföldet.

Mérleg:
Városok: 17
Ágyak: 19
Vonatok: 14
Repülők: 4
Buszok/riksák: megszámlálhatatlan
Km-ek: 9442
Vonaton töltött órák száma a késések nélkül: 188 (vagyis majd 8 nap rozsdaszagú indiai vonatokon, nem csoda, hogy hazafelé szégyellem magam gyönyörű/tiszta repcsin, hogy bőröm, hajam, mindenem vonatszagú, minta már sose tudnám lemosni magamról)
Jógakurzusok: 1
Hasmenések: 2
Májgyulladások: 1