2010. január 31. Ahmadabad, Gujarat
Reggel hashajtás reményében banán és szarvangasana kombinációja, majd újabb lehetetlen küldetés buszállomáson, 34-es számot keressük, gujarati írásjelek mindhenhol. Mai önkéntes vezetőnk joggal pályázhat Indiában indított friendship-versenyünk aranyérmese pozíciójára. Igaz, hogy 34-es buszt ő sem találja, és bár 20 éve lakik Ahmedabadban, még sosem járt általunk keresett látnivalónál (bíztató...), de hősisesen kalauzol minket, egyik buszról másikra szállunk, kicsit félek, amikpr gyanús külvárosokon riksázunk át hármasban, de cél (Dada Hari Wav) végül meglesz. Fiú útközben látványosan beleszeter S.-ba és meghív minket az anyukájához ebédre, mi meg lányos zavarunkban elfogadjuk. Újabb riksázás hármasban, már fogalmunk sincs róla, hol járunk, de fiú tényleg hazavisz. Lakótelepszerű külváros pici szobájában nagy rumli és kisegér. Szerencsére annyira el vagyok foglalva előbbivel, hogy utóbbit csak S. veszi észre.. Ebéd előtt tejes teát kapunk és tuti receptet, a tejben megfőzött feketeteához csészénként egy szem kardamomot ad vendéglátónk, ettől olyan különleges az íze. Az ebéd a mama által készített kicheri, mindig szerettem volna megkóstolni, de étteremben még sehol nem láttam. Lassan friendship titkát is megfejtjük, fiú ugyanis biliárdozni visz, amihez gondosan átöltözik, bezselézi a haját, és útközben jól körbemutogat minket mindenkinek. Összes szomszéddal kézfogás, minden havernak köszönés, ma mi vagyunk a műsor. Fiú nem egyszerű lerázása után hotelben eper uzsira, nem hiszek a szerencsémnek. Esti séta közben cipőbolt kirakatában plakáton hamisítatlan pesti villamos, háttérben Gellért-hegy és Szabadság szobor, cipőboltos bácsi meg nem érti, minek fényképezzük lelkesen a kirakatot. Éjszaka vonattal északra. Eddigi legsokkolóbb vonatút. Vonat meglepően kicsi, kedvenc upper bedünk is sokkal kisebb, mint eddigi vonatokon. Sehol a megszokott tömeg, árusok hada helyett csak egy-két utitárs. Úgy tűnik "személyvonatra" tévedtünk, mert az alig több, mint 200 km-es utat 8 óra alatt tesszük meg! Amikor köpcös kisember ideges körberohan, kérdezi, hogy láttunk-e itt még valakit, és becsukja az ablakokat "just for safety reason", akkor már kezdek megijedni. Aztán elképzelt gyilkos mégsem jön éjjel, csak a rég nem tapasztalt jeges hideg. Hálózsák életetment, alig várom, hogy Udaipurba érjünk.

2010. február 1. Udaipur, Rajasthan
Hajnali riksázás szűk sikátorokon át dimbes-dombos városban szállásra. Megint megfogjuk Isten lábát, szuper szoba (igazábó két szoba) fürdőszobával féláron, mert olcsóbb csak holnap szabadul fel, majd akkor átköltözünk. Tetőteraszos tükörtojásreggelitől a mennyben érzem magam, közben kilátás Lake Picolán úszó maharaja palotára és city palace-ra. Udaipur egyszerűen gyönyörű, nem nyüzsgő, mint Mumbai, nem trópusi, mint Goa, és nem bolond, mint Ahmadabad, hanem egyszerűen szépséges. Rajasthan sokkal gazdagabb is többi államnál, köszönhetően maharaják örökségének.
Újabb államban vagyunk, újabb kérdés: friendship vagy money? Egyelőre sajnos money. Alig indulnuk város felfedezésére, máris műfriendship, itt tényleg mindenki vágja a "Hungary"-ra, hogy "Á, Budapest! Beautiful little country!" és persze már hív is be a boltjába. Ahmadabadban senki nem tudta, az valahogy őszintébbnek tűnt. Itt rengeteg turista, lehúzás szag a levegőben. Lonely átver, kinézett étterem tényleg rooftop (mint az összes a városban), de kilátásért fizethetsz háromszor annyit, mint eddigi helyeken, és kaja se túl jó. Hadatüzenünk udaipuri rooftop-oknak, és mától utcán kajálunk! Jó döntés!
Hotel tényleg szuper, és szép, de házinénink és házibácsink is magasfokon űzi a lehúzást, közös (ismét kék) vödrös fürdéshez esténként melegvizet adnak el 7-ért. Eddig jól elvoltam mindenhol hidegvízzel, de itt hűvösek az esték és a hajnalok, beruházunk melegvízbe.

2010. február 2. Udaipur, Rajasthan
Reggeli tetőteraszon felejthetetlen, a korláton mókusok szaladgálnak, és szabadon repkednek körülöttünk a papagájok. A terszról a tóban úszó egykori hófehér maharajapalotára látok, állítólag a világ legjobb szállodájává választották 2009-ben. Rálátni a vörös szőnyegre, amin felkísérik a vendégeket Nem irígylem őket. Nagyon boldog vagyok, mert reggeli közben ugyanazt a gyönyörűséget látom, mint ők, rám is süt a nap, és napi 300 Ft-ért tóra néz a szobám, ki se kell mennem, ha látni akarom a naplementét. Pihis nap, városban rekord mennyiségű tehén és sok jó könyvesbolt.
Tegnapi hadüzenetet betartva csak utcán kajálunk, minden finom és olcsó, ráadásul nagyon vicces utcán, kis sámlin enni! Nagyon tetszik, hogy ahány városban jártunk eddig, annyiféle utcai kaját árultak, de egy városban általában mindenki ugyanolyat készít. Kíváncsian várom a többi várost, a többi ízt.

2010. február 3. Udaipur, Rajasthan
Délelőtt félnapos piactúra. Kezdem belátni, hogy jobb, ha S.-ra hagyom a navigálást. Általában fogalma sincs a városokról, én bújom a könyvet, ő meg valami belső sugallattól vezérelve csak úgy elindul és odatalál a legeldugottabb bazárokhoz, "kiszagolja" a zöldségpiacokat. Televásároljuk magunkat friss zöldséggel és gyömölccsel, imádom. A banánchips itt sós.
21. század modern gyermekeiként simán elfogadjuk vödörből fürdést, de nem tudunk napirendre térni afelett, hogy a szobában nics konnektor. Nem tudjuk feltölteni elektromos kütyüjinket, elszakadunk külvilágtól, segítség!!!

2010. február 4. Udaipur, Rajasthan
Imádott teraszreggeli után jó kis túra, tó és paloták most más nézőpontból, aztán libegőzés. Kis piros bódéban hegygerincre repítenek bennünket, ahonnan valami őrületes kilátos nyílik az egész városra, a tavakra és a palotákra. Hegyen kis templom nagy plüssoroszlánnal, S. mókusokkal barátkozik. Tó körül úgy tevegelnek a turisták, mint amikor otthon szerencsétlen pónilovon viszik körbe-körbe a gyerekeket május 1-én (vagy az már nem szokás?)
Hazafelé bácsi majmokat etet az utcán, nekünk is ad a kekszből, egész majomcsalád sereglik körénk, ijesztően értelmes képet vágnek.
S. hirtelen ötlettől vezérelve elfogadja 1000 éves fodrászbácsi invitálását, és szó szerint nyiratkozásra adja a fejét. Bácsi nem 40 éve van a szakmában, hanem legalább 70! A nagyon precíz hajvágáshoz egész szolgáltatáscsomag jár. Először csak S. fejét masszírozza, aztán a vállát, majd a hátát, és a karjait. Mikor a kézfejeknél jár, már látom a rémületet S. szemében, de itt hál Istennek megáll. Nagyon örül első magyar vendégének, megígérjük, hogy elküldjük neki a készített fényképet postán. Az a helyzet, hogy ha mindenkinek elküldenénk a róla készített képet, akinek eddig meg kellett ígérnünk, otthon rögtön csődbemennénk. Fodrászbácsinak viszont biztosan elküldjük, mert akkor S. is kikerül kis üzlet falán lévő tablóra.

2010. február 5. Udaipur, Rajasthan
Délelőtt buszjegyvásárlás, innen nem megy vonat Jodhpurba. Holnap reggel indulunk. Utolsó ebéd udaipuri tetőn, ez a hely biztos hiányozni fog. Délutáni sétán jógival beszélgetünk, sajnos az órájára már nem tudunk visszérni, kár. Bár kicsit besérülök, amikor azt mondja, hogy az Iyengar jóga csak utánzat... S. szülinapi ajándékot kap, pedig hol van még a február vége :-) Utolsó estére már unjuk házibácsiék túlzott odafigyelését, erre házinénitől édességet kapunk ajándékba.
Jó drágán mostaunk, ráadásul S. szerint tuti, hogy cuccot a folyóban mosták, mert folyószaga van.
Boldog névnapot, Banyó!

2010. február 6. Jodhpur, Rajasthan
Korai kelés és első távolsági busz élmény. Busz elég szakadt, és jóval többen vagyunk rajta a kelleténél, a folyosó állóhelyeit benszülött potyázók töltik meg, egész úton megy a veszekedés (egyébként csak beszélgetnek, de tényleg mindig olyan, mintha veszekednének!), és bömbölnek a gyerekek. 6 órás kaland egysávos utakon megvisel. Mire Jodhpurba érünk, hegyek eltűnnek, meg fák is, kősivatagon döcögünk át, idő egyre forróbb.
Riksa szállásra, minden riksás idegbeteg. Hotelben alkudozás már csípőből. Szoba meglepően nagy, vagyis nem csak egy jógaszőnyeg fér el egyszerre, hanem kettő is, és konnektor-probléma is megoldódik, kettő is van a falon! Közös fürdőszobában wc kérdés megoldására furfangos helyiek angol, és hagyományos "guggolós" alkalmatosságot is elhelyeztek, okos. Ráadásul nyoma sincs vödörnek, mert zuhanyzóból jön víz, meleg. Egyetlen szépséghiba az őrült hangzavar, szobánk az óváros egy szűk, de annál forgalmasabb kis utcájára néz, ahol megfejthetetlen okból valamilyen felvonulási útvonal halad át. Ezek imádnak felvonulni! Először lovon ülő felcicomázott, unott képű fiúból arra következtetünk, hogy ő a vőlegény, és ez egy esküvő,de aztán jön naponta vagy 3-4 ilyen menet, függetlenül napszaktól, nem csak hétvégén, és van, ahol egyszerre több "vőlegény-t" is körbetáncolnak. Nem értjük. Csak azt tudjuk, hogy amikor közteleg a dobpergés meg petárdák durrognak, ki kell menni a teraszra, kezdődik a műsor. Magyar lakzi ehhez képest babazsúr.

2010. február 7. Jodhpur, Rajasthan
Reggeli Jodhpur egyik legfelkapottabb kiszolgáló egységében. Omlett Shop nem véletlen olyan híres, a városban már hamisítják is! Piac bejáratánál lévő forgatagban két műanyag hokedlit kapunk, meg rendes étlapot ott, az út szélén. Bácsi nagyon büszke a helyre, vendégkönyvet mutat magyar bejegyzéssel, mi pedig magyar srácra hallgatva masala cheese omlettet kérünk. Degeszre esszük magunkat 100 ft-ért. Újságcikk szerint bácsi 1970 óta minden nap több száz tojást süt itt meg, csak ehhez ért, de ehhez nagyon.
Városfelfedezés erőd lábainál, szűk sikátorok, és némi cslódás, a hírs "kék város" annyira azért nem kék, legalábbis lehetne kékebb is... Utcai kaja itt is nagyon jó, coconut lassitól némi hasmenés. Flóra megfogalmazásával élve: nem könnyű itt megtalálni érzékeny egyensúlyt szorulás és fosás között... azért igyekszünk.

Mérleg: 25 nap, 5 város, 4 állam, 7 ágy. Hirtelen érzés, hogy kezdem megérteni, miről szól ez az egész utazás dolog. Tanuljuk mindenhol otthonérezni magunkat, hogy aztán megtanuljuk azt is, hogyan kell mindig továbbállni. Minden városba megszeretek valamit. Minden kis szobánkat otthonunknak érzem, mikor leterítem a jógaszőnyegemet, és amikor egész napos bazártúra után koszosan és hullafáradtan hazaérünk. Amikor menni kell, mindig fáj kicsit a szívem, hogy aztán 1-2 nap múlva szeressem ugyanúgy (vagy máshogy) a következő helyet is.

(Azért van ami hiányzik... a hétköznapok csendes bája, az iroda reggeli ritmusa, a megszokott "szeretem" arcok a cégtől... a rögzítéssel párban járó eszmecserék. A szokásos értelmes-értelmetlen e-mailek, célzott és körtelefonok. Még a "jelentéktelen-fontos" dolgok is, ami körül a "benti" világ forog...

Az otthoni családi hétvégék, Mátéval hármasban a szokásos útjaink...barátok, haverok, ha mégoly ritkán is látja őket az ember.
Rengeteg dolog...S)

2010.február 8. Jodhpur, Rajasthan
Első nap Indiában, amikor egész nap felhős az ég, és első nap, hogy nem szeretem Indiát. Ma nem szeretem Indiát, ma nem szeretem Jodhpurt. Ugye ennyit azért megengedhetek magamnak, hogy csak egyetlen napig ne szeressem? Ma nem szeretem, a nyüzsgést, a hangokat és a szagokat, ma nem szeretem, hogy az utcán minden pillanatban elcsaphat egy riksás vagy egy motoros. Ma nem szeretek S. mögött menni, ma mennék inkább mellette.
Ma sokmindent nem szeretek, amit holnap szeretni fogok megint.
Szerdán reggel indulunk vonattal Jaisalmerbe, át a hatalmas Thar sivatagon, el egészen a pakisztáni határig. Izgi lesz.